Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2161 Az Országgyűlés 21', ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2162 szempontjából alapvető jelentőségű, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban a társadalmi szükségle­teket kielégítő termékmennyiségeket milyen vo­lumenű munkaráfordítással állítjuk elő. Nyilván­való, hogy ha az esetek többségében a magyar munkaráfordítás nagyobb a szükségesnél, akkor ennek kihatása abban jut kifejezésre, hogy a ma­gyar társadalom szükségleteinek kielégítését csak alacsonyabb szinten valósíthatjuk meg és a szo­cializmus építését is csak lassúbb ütemben bizto­síthatjuk. Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést, alapvető jelentőségű, hogy a termelési fo­lyamatok energiaszükségletének teljes értékű ki­elégítése milyen mennyiségű munkát köt le. A termelés energiaigényének kielégítésére fordított munka csökkentésének jelentősége korunkban gyorsan növekszik. Az első ipari forradalom óta állandósult jelenség, hogy az emberi munkát a termelési folyamatban gépesítéssel helyettesít­jük, valamilyen energiaforrás gépi munkává tör­ténő átalakítása útján. Más szóval az emberi fi­zikai erő szerepe a termelésben csökken, ugyan­akkor a társadalom energiaigénye állandóan nő. Természetesen a magyar iparosodás is ezen a kényszerpályán haladt és halad ma is. Amíg azonban a hazánk felszabadulását megelőző idő­szakban az iparosodás, lassú üteme és még sok egyéb kísérő jelenség, köztük különösen a bá­nyászatban fizetett alacsony munkabérek követ­keztében szinte felismerhetetlenné vált ez a prob­léma, a szocialista iparosítás ezt is felszínre hozta. A problémát még növelte, hogy népgazdia­ságunk energiaigényének kielégítését nagyrészt szénfelhasználásra kényszerültünk alapozni, ho­lott a magyarországi geológiai viszonyok és sze­neink gyenge minősége következtében szénbá­nyászatunk munkaráfordítása magas a többi európai országhoz viszonyítva. Korábban, pél­dául az 50-es években az energiaigény kielégí­tését csaknem háromnegyed részben szénből biz­tosítottuk. Ebben az időszakban energiaszükség­letünk ellátására az ország ipari dolgozóinak mintegy 15 százaléka volt lekötve, ami összeha­sonlítva más európai országokkal, rendkívül ma­gas volt. Ez az állapot kedvezőtlenül befolyásolta, csökkentette a termelékenység alakulását. Az eddig elmondottakból is következik, hogy az ország rohamosan növekvő energiaigé­nyének kielégítésére a rendelkezésünkre álló energiahordozók felhasználásának arányait úgy kell kialakítanunk, hogy az összetétel változása mán? önmagában is alapja lehessen az energiater­melés munkaráfordításai gyors csökkentésének. Ezen túl különös érdekeltségünk fűződik ahhoz, hogy az ország energiaszükségletének növekedési ütemét időben megelőzze az energiahordozók kö­zötti összetétel-változás üteme. Kormányunk gazdaságpolitikájának eredmé­nyeként ezek a követelmények egyre inkább ki­elégítést nyernek. Az 50-es évek elején a népgaz­daság energiaigényének kielégítésében a folyé­kony szénhidrogének részesedése csupán kereken 7 százalék volt, a gázneműeké pedig körülbelül 3,5 százalék. Ebben az évben az összetétel már sokkal kedvezőbb, mert a szén részesedése visszaesett valamivel több mint 50 százalékra, a folyékony és gáznemű szénhidrogének részesedése pedig megnégyszereződött. A közelmúltban meggyorsult fejlődésben és ezen belül is a gáznemű szénhidrogének alkal­mazási lehetőségeinek kiterjesztésében nagy sze­repe volt az állami előrelátásnak. Az állami elő­relátás tartotta szükségesnek elvégeztetni azokat a geológiai és geofizikai kutatásokat, amelyek­nek eredményeként újabb kőolajmezőket, de kü­lönösen jelentős mennyiségű földgázt találtunk és tártunk fel.' A földgázt két, egymástól lényegesen külön­böző fogyasztói kategória hasznosítja. A vegy­ipar mint a petrolkémia legfontosabb alapanya­gát és az energiaipar mint igen kedvező tulaj­donságú energiahordozót. A világon mindkét irá­nyú felhasználás mértéke rohamosan növekszik. A feltárt földgázkészletek növekedése egyre több országban teszi lehetővé a vegyipari igény kielé­gítését, sőt ennek az alapanyag-bázisnak a ve­szélyeztetése nélkül mód nyílik a földgáz ener­getikai felhasználásának növelésére is. Országunk sajátos adottságaiból eredően,, tudniillik, hogy energiahordozókban szegények vagyunk ugyan, de földgázvagyonunk elegendő a vegyipar távlati igényeinek kielégítésére is, az adódik, hogy a földgáz-gazdálkodás, a termelés és az import elsősorban energetikai probléma. A földgáz energetikai (hasznosítása igen te­kintélyes haladást jelent a termelékenységben, hiszen egymillió kalória gáznemű anyag kiterme­léséhez szükséges munkaráfordítás értéke csupán 10—11 forint, szemben az egymillió kalória szén kibányászásához szükséges mintegy 44—45 fo­rint értékű munkaráfordítással. Ha számításba • vesszük, hogy az 1980-as évekre az energiaszük­séglet távlati prognózisa szerint a felhasználás a jelenleginél mintegy 50 százalékkal lesz na­gyobb, látható, hogy nagy munkaerő-megtakarí­tást lehet elérni, ha az energiaigény minél na­gyobb részét olyan energiahordozókból elégítjük ki, amelyek a szén felhasználásához képest mintegy négyszer kevesebb munkaerőt kötnek majd le. Tisztelt Országgyűlés ! A földgáznak mint tü­zelőanyagnak a társadalmi felhasználás további szakaszaiban, a szállításban és a felhasználásban is igen nagy a termelékenységet növelő szerepe. A gáznemű tüzelőanyagoknak az a tulajdonsága, hogy csővezetéken kevés energiaráfordítással és kis veszteséggel szállíthatók a forrástól a felhasz­nálásig, lehetőséget ad a munkaráfordítások to­vábbi jelentős csökkentésére. A gáz szállítása millió kalóriaegységenként körülbelül 1—2 forint, amivel szemben a szén szállítási munkaerő-rá­fordítása jelentősen nagyobb, mintegy 10—11 fo­rint értékű. Különösen nagy megtakarítási lehe­tőségeket tartalmaz a szállítás a kisfogyasztói te­rületek ellátásában, amennyiben a milliónyi ház­tartásba, kisüzembe, boltba, műhelybe történő szállítás még a legracionálisabb szervezés esetén is az előbb említettnél is nagyobb -munkaerőt köt le. A társadalmi munka termelékenységének növelése szempontjából legielentősebb munkará­fordításokat a gáznemű tüzelőanyagok lakossá­gi és ipari felhasználási lehetőségei tartalmaz-

Next

/
Thumbnails
Contents