Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2163 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2164 nak. A gázfelhasználás hatásfoka különösen kisfogyasztói területen jelentősen magasabb a szénfelhasználás hatásfokánál. Tájékozódásul érdemes néhány adattal megismerkedni. A lakosság közvetlen háztartási fogyasztási, főzési, fűtési igényének kielégítése, ha szilárd tüzelőanyaggal történik, 40—45 százalékos hatásfokkal alakítható ki, ami azt jelenti, hogy 40—45 százalék fordítódik hasznosan a társadalmi szükségletekre, míg 55—60 százalék veszendőbe megy. Ha a háztartási igények kielégítése gázzal történik, a hatásfok 65—70 százalékos, vagyis a tüzelőanyagnak csupán 30—35 százaléka megy veszendőbe. Ipari felhasználásnál a hatásfok szén esetén 60—70 százalékos lehet, gáz-.esetében 85—90 százalékos. A kormány intézkedései lehetővé teszik a gáznemű tüzelőanyagok felhasználásának gyors elterjedését, ami azzal az eredménnyel jár, hogy például az ország energiaszükségletének 1980-ig mintegy másfélszeres növekedése esetén a megtakarított energiamennyiség több mint kétszeresére fog növekedni. A megtakarítások ilyen jelentős növekedése egyrészt az életszínvonal emelését, másrészt a szocialista építés gyorsítását szolgálhatja. Szólnunk kell még jelentősége miatt arról is, hogy a szénhidrogéneknek és ezeken belül a gáznak mint energiahordozónak az átalakításához jelentősen kisebb beruházási eszközöket kell lekötni. Ez ugyanis közvetlenül befolyásolhatja legközelebbi beruházási lehetőségeinket. Arról a lehetőségről van szó, hogy a nyári hónapokban felszabaduló gázmennyiségeket igénybe véve, jelentős hányad juttatható erőműveknek, ipari kazánoknak. Az erőművek egy része szénbázis helyett szénhidrogén-tüzelésre épülhet úgy, hogy nyáron földgázzal, télen pakurával üzemeltethető. Ezzel a megoldással számottevő beruházási költség takarítható meg, mert például, ha egy kondenzációs hőerőmű beruházása széntüzelés esetén 700—800 millió forintba kerül, azonos teljesítményű fűtőolajat és nyáron rendelkezésre álló szabad földgázt tüzelő erőmű létrehozása csupán 550—600 millió forintot vesz igénybe. Tisztelt Országgyűlés! A gázfelhasználás emelett különösen a lakosság tüzelőigényének kielégítésében kedvező tulajdonságai miatt még olyan kihatással is bír, hogy a gázfelhasználó emberek jólérzettségi fokát alapvetően növeli, amennyiben a tüzelési, főzési és egyéb hőszükséglet kielégítése összehasonlíthatatlanul nagyobb kényelmet, higiéniát és biztonságos hőellátást biztosít. A gáztörvénnyel kapcsolatban nem mulaszthatom el megemlíteni azt a témát, ami már évek óta napirenden van és egyre súlyosabban aggaszt valamennyiünket. Ez nagyvárosaink levegőjének fokozódó elszennyeződése. Ismeretes, hogy a szennyezett levegő által okozott kár, ami az épületekben, a fémtárgyakban, a növényzetben keletkezik, csak a fővárosban évente egymilliárd forint körüli összeget tesz ki. Hasonló nagyságú károk keletkeznek nagyobb vidéki Városainkban is. A keletkező károk között nem említettem a számszerűen nehezen meghatározható egészségügyi károkat, továbbá azokat a hatásokat, amelyek a levegő szennyeződése következtében az ember általános magatartását, munkakedvét kedvezőtlenül befolyásolják. Ha okosan gazdálkodunk, akkor ezeket a tényezőket a szennyezést alig okozó gáz elterjesztésével kapcsolatos tervek gazdasági mérlegelésénél messzemenően figyelembe kell azért majd vennünk. A gázt használó kisfogyasztók körének növekedése ugyanis azt eredményezi, hogy egyre csökken a műszakilag és gazdaságilag egyaránt előnytelen kis széntüzelő berendezések száma. Köztudomású, hogy nincs olyan gazdaságos műszaki megoldásunk, amellyel biztosítani lehetne azt, hogy a kisfogyasztói tüzelőberendezésekben a szén ugyanolyan hatásfokkal és ugyanolyan jól legyen elégethető, mint az erőművi és a nagy ipari kazánokban. Minden szenet használó kisfogyasztó tüzelőberendezés tehát egy-egy forrása a városaink levegőjét szenynyező füstnek, koromnak. Az urbanizáció előrehaladtával növekednének városaink levegőjének tisztaságával kapcsolatos gondjaink, ha nem tudnánk idejében biztosítani a gázfűtés gyors és széles körű elterjesztését. Ilyen nagyszabású program szükségszerűen társadalmi méretű állapotváltozásokat hoz majd létre. Ezért nagy jelentőségű, hogy már a gázprogram végrehajtásának mai szakaszában törvénnyel kívánjuk szabályozni, egységesíteni a gáz termelése, szállítása és felhasználása műszaki-gazdasági problémáit. Ezért a gázenergiáról szóló törvényjavaslat elfogadását ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Kovács Istvánné képviselőtársunk. KOVÁCS ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Elvtársak ! A gázenergiáról szóló törvényjavaslatot áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy kormányunk helyes gazdaságpolitikájának, a tudományos kutatás eredményességének köszönhető, hogy ma már hárommilliárd köbméter földgáz, 140 ezer tonna propán-butángáz és több száz millió köbméter városi gáz kerül felhasználásra. Van elegendő gázenergiánk, van gáziparunk, amely lehetővé és szükségessé tette hazánkban a gáztörvény megalkotását. Az elkövetkezendő időkben ennél nagyobb mennyiségű gázenergia vár felhasználásra, amely a társadalmi fejlődéssel együtt még inkább hozzájárul dolgozó népünk életszínvonalának emelkedéséhez. Népgazdaságunkban az eddig felhasznált energiahordozóknál ma már jelentősebb szerepet tölt be a gáz, mint korábban. Népgazdasági hasznossága mellett fontosnak tartom, hogy a gázenergia felhasználására mindinkább ott kerüljön sor, ahol eddig ezt kénytelenek voltak nélkülözni. Arra gondolok, hogy lehetőség szerint minél több községet és várost kapcsoljunk be a vezetékes gázfogyasztásba. Minden köbméter gáz, amelyet eljuttatunk a családokhoz, nagymértékben elősegíti a lakáskultúra fejlődését, és nem utolsósorban megkönnyíti a családos anyák otthoni munkáját. Sajnos, jelenleg az egész gáz-