Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2137 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2138 sokkal a törvényjavaslat részletes indokolásának egyes szövegrészei is a módositásoknak megfelelően megváltoznak. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok feletti határozattal végeztünk. Ezután felteszem a kérdést, hogy az Országgyűlés a szakmunkáskérdésről szóló törvényjavaslatot a már megszavazott módosításokkal általánosságban és részleteiben elfogadja-e. Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs senki.) Tartózkodott valaki a szavazástól? (Nem.) Köszönöm. Kimondom a határozatot. Az Országgyűlés a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben is elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk harmadik napirendi pontunkra. Következik a gázenergiáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Lévárdi Ferenc elvtárs, nehézipari miniszter kíván szólni. DR. LÉVÁRDI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A nehézipari tárca az ügykörébe tartozó feladatok közül az ország alapanyag- és energiaigényének biztonságos és gazdaságos kielégítését a gazdasági reform viszonyai között is központi irányítást igénylő kérdésnek tekinti. Az alapanyagok termelésével összefüggő életviszonyokat az ásványi nyersanyag bázisnak megfelelően a bányászatról szóló 1960. évi III. törvény rendezte. Az energiafejlesztéssel összefüggő érdekek törvényi rendezése 1962-ben a villamosenergia-törvény kodifikációs munkálataival indult meg, és most bejelenthetem, hogy létrejöttek a gazdasági, műszaki és jogi feltételek a gázenergia viszonyainak rendezésére. Erre tekintettel a gázenergiáról szóló törvényjavaslatot a kormány nevében beterjesztem, és kérem annak megvitatását. A törvényjavaslat gazdaságpolitikai célkitűzéseit, jelentőségét és indokait — a miniszteri indokoláson túlmenően — a következőkben kívánom vázolni. Ipari termelésünk és a technikai színvonal növekedésével együtt évről évre nő a népgazdaság energiaigénye. Ez a növekedés 1960-tól 1968-ig 37 százalék volt. Távlati energiamérlegeinkben további folyamatos növekedéssel számolunk. A második ötéves terv időszakában, és az azt megelőző időkben Magyarország energiaigényének kielégítésében a szén dominált. 1950ben a szén részaránya az energiahordozó felhasználásban mintegy 75 százalékot tett ki, ez az érték 1970-ben várhatóan 48—49 százalékra módosul. Távlati terveinkben a gazdaságtalan bányák visszafejlesztését és a növekvő energiaigények szénhidrogénekkel való kielégítését úgy irányoztuk elő, hogy 1975-ben a szén részaránya 37—39 százalékra, ^ 1980-ban 26—28 százalékra változik. Ezzel egyidejűleg a szénhidrogének, a kőolaj- és földgáz játszik egyre nagyobb szerepet. A magyar gázipar több mint 100 éves múltra tekint vissza, de a negyvenes évek végéig az ország energiaellátásában jelentős szerepet nem játszott. Vezetékes gáz szolgáltatása — korlátozott mértékben — a fővárosban és néhány vidéki városban volt csupán. Mindez szénből kigázosított és elgázosított, úgynevezett városi gáz minőségű gáz volt. Az egymástól függetlenül, elszigetelten működő városi gázgyárak többségükben a városok tulajdonában voltak, és a gázszolgáltatás"* szabályait az egyes városok szabályrendeletei határozták meg. Országos érvényű rendelkezésre ilyen körülmények között nem volt szükség. Jelentősen változtatott a helyzeten. az, hogy az elmúlt 15 év szénhidrogén kutatásainak eredményei következtében a kitermelhető földgázkészletünk több mint megtízszereződött, és ez a körülmény képezi szénhidrogén-programunk, és ezen belül földgáz-programunk legfontosabb bázisát. Ugyanakkor tovább folyik a kutatás, aminek eredményeként a reménybeli földgáz-, illetőleg kőolaj-készleteink fokozatos realizálását várjuk. A negyedik ötéves terv végén mód nyílik arra, hogy hazánk a Szovjetuniótól évi egymilliárd köbméter földgázt vásároljon. Szándékunk, hogy a későbbiek folyamán ez a mennyiség évi mintegy hárommilliárd köbméterre emelkedjék. E két forrás együttesen adja meg az ötödik ötéves tervre előirányzott mintegy 8—8,5 milliárd köbméter éves földgáz-felhasználás lehetőségét. Az elmúlt évekhez hasonlóan tovább épül a magyar földgáz szállítóvezeték-hálózat, amelynek hossza ma már megközelíti a 2000 kilométert. Azt tervezzük, hogy a nagy földgáztermelő területeket a fogyasztókörzetekkel új szállítóvezetékekkel kötjük össze. így a közeljövőben megépül a Szegedről Budapestre és KözépDunántúlra gázt szállító nagy teljesítményű vezeték. Tovább épül a Borsodi Iparvidék távvezeték-rendszere Nógrád és Heves megyék területén. A negyedik ötéves terv legjelentősebb szállító-vezetéki beruházásának a magyar—szovjet földgázvezetéket tekintjük, amelyet mi a szovjet—magyar határtól Budapestig építünk meg 1975-re. E létesítmények biztosítják azt, hogy az ország nagy hőigényű ipari fogyasztóinak és nagy hősűrűségű városainak jelentős része bekapcsolódik a földgáz-ellátásba. Határozott fejlődést irányoztunk elő a lakossági és kommunális jellegű gázfogyasztásban. Távlati terveink azt mutatják, hogy az 1965. évhez képest 1980-ban a földgázfelhasználás ebben a fogyasztói körben megtízszereződik, és túlhaladja a félmilliárd köbmétert. E program során a már földgázfogyasztó nagyvárosainkban — Budapest, Debrecen, Szeged, Miskolc, Székesfehérvár, Kecskemét stb. — fokozzuk a földgáz felhasználását. Sor kerül a földgázmezők, illetve a szállító távvezeték közelében levő, megfelelő hősűrűségű, tehát gazdaságosan ellátható városok, települések, így többek között Győr, Csongrád, Szentes, Veszprém, földgázzal való ellátására is. Azokban a városokban, ahová terveink szerint az ötödik ötéves tervben nem jut el a földgáz, korszerű szénhidrogén alapú, azaz benzinből gyártott városi gázzal biztosítjuk a gázigények kielégítését. A fővárosban, elsősorban a belvárosban — elosztási és készülék-problémák