Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2107 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 210& ahonnan az egész termelés — főként a vasiparban — kiindul, és a végén nem tudjuk ellátni szakmunkásokkal az ipart. Kérem tehát a miniszter elvtársat és az illetékeseket, hogy ezeket a kérdéseket vizsgálják meg és munkájuknál vegyék figyelembe. Tisztelt Képviselőház! Kedves Elvtársak! Tekintettel arra, hogy -*- mint mondottam — képviselőtársaim már oly sokoldalúan méltatták és ismertették az új törvényjavaslat előnyét és az ifjúság nevelésére tett jó hatását, és mivel ezzel én is egyetértek, a magam részéről a törvényjavaslatot elfogadom és a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 11.42—12.02. Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket újból megnyitom. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszterünk kíván szólni. DR. HORGOS GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Elvtársak! A munkaügyi miniszter elvtárs által előterjesztett, a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat szocialista társadalmunk egyik fontos rétege, a szakmunkások képzésének, a fiatal szocialista szakmunkásréteg magasabb szintű szakmai, kulturális nevelésének továbbfejlesztését hivatott szolgálni. A szakmunkásképzésről szóló új törvényjavaslat szükségességét, időszerűségét alátámasztja, hogy a szakmunkástanuló-képzést 1949. évben szabályozta egy, az akkori állapotnak megfelelő törvény. Azóta hazánkban az ipari fejlődés azelőtt soha el nem képzelt mértékben megnövekedett, a termelésben strukturális, minőségi változások következtek be, ami kihatott a munkaerő-felhasználásra, annak összetételére, változására, a szakmunkások számának nagy mértékű, jelentős növekedésére. Az egész népgazdaság fejlődésén belül a kohó- és gépipar is nagy mértékben fejlődött az elmúlt húsz évben. A gépiparban a termelés csaknem hatszorosára növekedett, s a foglalkoztatott létszám több mint kétszeresére emelkedett. Ehhez a fejlődéshez nagy mértékben hozzájárultak szakmunkásaink, akiknek ma már jelentős részét teszik ki azok, akik a szocialista szakmunkásképzés keretében szerezték meg képesítésüket. A kohó és gépipari ágazatban foglalkoztatott i munkáslétszámon belül a szakmunkások száma megközelíti az 50 százalékot, egyes alágazatokban, mint például a gépek, gépi berendezések, közlekedési eszközök gyártásában, a műszeriparban a 60 százalékot. Jelentős azoknak a fiataloknak a száma, akik a vasipari szakmát választják hivatásuknak. A jelenlegi időszakban országos szinten 90 000 fiatal tanulja a vasioari szakmát. Ezeknek a fiataloknak egyharmadát a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok számára képzik. Ez azt jelenti, hogy évente körülbelül 10—12 ezer fiatalt iskoláznak be a tárca vállalatai számára. Ez a viszonylagos magas szám azonban kevésnek bizonyul, vállalataink szakmunkásképzési, szakmunkásigénye ennél nagyobb. Szakmánként vizsgálva a beiskolázásra kerülő fiatalok számát, azt tapasztaljuk, hogy egyes szakmákban a vállalati képzési igényeket, képzési terveket nem sikerül realizálni. A gépiparban ilyen szakmákban, mint például lakatos, forgácsoló, a beiskolázási keretszámot a most szakmunkástanuló korban levő, úgynevezett túlnépes korosztály ellenére sem tudják betölteni, ugyanakkor más szakmákban túljelentkezés van. A szakmunkásképzés vonatkozásában a népgazdasági szükségletek és az egyéni elképzelések között jelenleg tapasztalható eltérést csökkentheti, amint már itt több felszólaló elvtárs aláhúzta, a megfelelő pályaválasztási tanácsadás, a fontosabb szakmák megismertetése a tanulóifjúsággal. E vonatkozásban vannak helyes kezdeményezések, vannak eredmények is, egyes esetekben azonban a pályaválasztási tanácsadás leszűkül egy-egy gyár meglátogatására, ami kevés ahhoz, hogy a fiatalok egy-egy szakmát jelentősen, alapvetően megismerjenek. Talán egy példát mondanék el ezzel kapcsolatban: a Ganz-MÁVAG-ot az elmúlt iskolaévben több ezer általános iskolai tanuló látogatta meg, ugyanakkor a szakmunkástanuló-felvételi tervét a vállalat nem tudta teljesíteni, s a 600 szakmunkástanuló-férőhelyből mintegy 250 még jelenleg is feltöltetlen. Szükségesnek tartom a pályaválasztási tanácsadás magasabb szintre való emelését. Ehhez az iskolák részére megfelelő szemléltető eszközök, filmek biztosítását, továbbá az iskolák és az üzemek eddiginél szorosabb együttműködését a pályaválasztási tanácsadás területén. Ennek megoldása érdekében a KGM-nek és vállalatainak további hathatós erőfeszítéseket szükséges tenni. Tisztelt Országgyűlés ! Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az elmúlt idő szakmunkásképzését értékelve meg kell mondani, hogy a képzés színvonalát _ általában jónak tekinthetjük, a szakmunkások megfelelnek az egyre fokozódó szakmai követelményeknek, számos kiváló szakmunkásunk ván, akik elismerésben, magas kormánykitüntetésben részesültek. A szakmai képzés jelentőségét felismerve, vállalataink az elmúlt időszakban jelentős segítséget nyújtottak a szakmunkásképzéshez. Jól felszerelt üzemi tanműhelyek létesítésével, az üzemeken belüli képzésnek megfelelő munkahelyek kialakításával, gépek, szemléltető eszközök biztosításával, szakoktatóknak a képzéshez való átadásával, a tanulók szakmai patronálásával. Nem kis mértékben járult hozzá a képzés kedvező eredményéhez vállalataink és a szakmunkástanuló-intézetek közvetlen munkakapcsolata is. Pozitívan értékelem, eredményesnek és jól bevált módszernek tartom mind az iskolai, mind a vállalatokon belüli gyakorlati képzést. Az a fáradozás azonban, amelyet a szakmunkáskénzés minél magasabb szintű megvalósítása érdedében népgazdasági szinten teszünk, az egyes vállalai Ï