Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2109 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2110 tokra és termelőegységekre nem ugyanazokat a terheket rója. A szakmunkásképzés a vállalatok számára jelentős költséget jelent, a kiképzettek egy része a kiképzés után nem marad a képző vállalatnál, hanem elmegy olyan vállalathoz, szövetkezethez vagy kisiparoshoz, akik a képzés terheit nem viselik, hanem készen kapják a más vállalat költségén képzett szakmunkást, amint itt már a törvényjavaslat vitájánál több képvi­selő elvtárs szóvá is tette. Szükségesnek tartom ezért ennek megoldását, s azt, hogy a szakem­berképzés költségei a munkaerőt felhasználókat arányosabban terheljék. Az új gazdaságirányí­tási rendszerünk ösztönzőinek finomításánál ezt a kérdést meg kell vizsgálni és meg kell találni a megfelelő megoldást ezen a területen. Külön meg kívánom említeni az emeltszintű, úgynevezett B-tagozatú szakmunkásképzést, amely az átlagosnál magasabb szintű elméleti képzést biztosít a szakmunkástanulók részére azáltal, hogy a képzési időn belül az elméleti ok­tatás aránya 35 százalék, a gyakorlati oktatásé pedig 65 százalék. Ez lehetővé tette a közisme­reti tárgyaknak az eddiginél lényegesen maga­sabb óraszámban való oktatását, a tanulók szak­mai» képzése mellett humán műveltségük eme­lését. A magasabbszintű elméleti képzést külö­nösen a gépipari szakmákban tartjuk igen fon­tosnak, mert a jó kézügyesség mellett a technika fejlődésével ma már egyre inkább előtérbe kerül az elméleti tudás szükségessége. Vállalatainknál kedvezőek a tapasztalatok ezzel az oktatási for­mával kapcsolatban, és a mi területünkön, a kohó- és gépipar területén a B-tagozatú szak­munkásképzés további kiszélesítését tartjuk szükségesnek. A B-tagozatú képzés az egyénnek is előnyös. Magasabbszintű humán műveltség mellett ez a képzési forma lehetőséget ad a szakmunkás-ké­pesítés elnyerése után a szakmunkáspálya gya­korlása mellett középiskolai végzettség megszer­zésére, az emeltszintű képzési idő részbeni be­számításával. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett tör­vényjavaslat olyan időszakban kerül megtárgya­lásra, amikor hazánkban új gazdaságirányítási rendszert vezettünk be. Az új gazdaságirányítási rendszerben fokozódott a piac hatásának szerepe, ami a vállalatok ehhez való alkalmazkodását te­szi szükségessé. A piaci kereslet-kínálatra való reagálás a vállalatokon belül létrehozhat és lét­rehoz gyármányösszetétel-változást, amely más munkaerő-összetételt kíván és kívánhat meg, egyes szakmák, szakmunkások közötti átcsopor­tosítást követel meg. Ezek a tények azt követe­lik, hogy a szakmunkásképzést az eddigi túlzot­tan speciális szintről az általánosabb alapképzés, az alapismeretek magasabb szinten való elsajá­títása felé irányítsuk. Olyan magas műveltségű, általánosan képzett szakmunkásokra van szük­ség, akik egy-egy szakmát átfogóan ismernek, ezen belül több speciális munkaterületen az adott időszak munkaerő-szükségletének megfelelően foglalkoztathatók. A szakmunkásképzés ilyen irányú reformjához a beterjesztett törvényjavas­lat lehetőséget ad. A szakmunkásképzéssel kapcsolatban szeret­nék szólni egy pár szót az elkövetkezendő továb­bi perspektíváról, a tudományos-technikai forra­dalom várható hatásáról. A technika fejlődésé­vel az egész világon a tudomány egyre jobban behatol a termelésbe, fokozatosan a tudományos­technikai forradalom korszakába lépünk. Egyre inkább előtérbe kerülnek a nagy bonyolultságú félautomaták, automata gépek, elektronikus szá­mítógépek és az azok által programozott magas­szintű és nagy termelékenységű gépek és gép­sorok. Ehhez a technikai fejlődéshez jól kép­zett mérnökökre, technikusokra, s nem utolsó­sorban jól képzett szakmunkásokra van szük­ség. Ezt a szakmunkások képzése, a tantervek, tananyagok kialakítása során feltétlenül szüksé­ges figyelembe venni. Számolni kell azzal is, hogy a szakmunkás­képzés során nyert ismeretek a technika roha­mos fejlődésével elavulnak és egyre égetőbben fog jelentkezni a továbbképzés szükségessége. Mérnökeink, szaktechnikusaink továbbképzése mellett megoldandónak tartom ezért a szakmun­kások intézményes továbbképzését. Célul kell ki­tűzni egy olyan átfogó, országos szintű tovább­képzési rendszer kialakítását, amely biztosítaná a technika fejlődésével, az új gépek megjelené­sével, az új technológiai eljárásokkal párhuza­mosan a szakmunkások továbbképzését. Ez nem­csak a társadalomnak, hanem az egyénnek is ér­deke. Példaként említeném meg a hegesztő szak­munkásoknak a KGM által kialakított tovább­képzési rendszerét, amely ebben a technológiai ágban hivatva van a technikai fejlődés mellett a szakmunkások olyan továbbképzését biztosí­tani, hogy munkájuk megfeleljen a nemzetközi szabványok által előírt minőségi követelmények­nek. Nagy jelentőségűnek értékelem a fentebbi szempontból a törvényjavaslatnak a munkavi­szonyban állók szakmunkásképzésre, valamint a második vagy a további szakmunkás-képesítés megszerzésére vonatkozó részét. Ez megteremti, elősegíti annak a lehetőségét, hogy a munkásállo­mány és ezen belül a szakmunkások szakmai műveltségi, kulturális szintje állandóan emel­kedjék. Tisztelt Országgyűlés ! Tisztelt Képviselő Elvtársak! A törvényja­vaslat megadja mindazokat ' a lehetőségeket, amelyek az elkövetkezendő időszakban a szak­munkásképzés ügyét hazánkban előbbre vihetik. A törvény helyes és következetes végrehajtása pedig biztosíthatja fejlődő iparunk és mezőgaz­daságunk magas szakmai ismeretekkel rendel­kező szakmunkás-utánpótlásának megoldását. Ezért a munkaügyi miniszter elvtárs által be­terjesztett törvényjavaslattal egyetértek és a tisztelt képviselő elvtársaknak elfogadásra ja­vaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Garai Is'tván­né képviselőtársunk. GARAI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkásképzésről előterjesztett törvényja­vaslatot indokoltnak, időszerűnek és szükséges­nek tartom. Elsősorban azért, mert a termelő­erők újratermelésének ez a nagyon fontos te­rülete sok vonatkozásban elmaradt a szocializ­mus építésének társadalmi-gazdasági követelel-

Next

/
Thumbnails
Contents