Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2023 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2024 most, miután a Bolgár Népköztársasággal megkötött barátsági szerződésünket törvényeink sodrába iktattuk, erről a helyről is szívből jövő üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük a testvéri bolgár népnek, kormányának és nemzetgyűlésének. (Nagy taps.) Kívánjuk, hogy ez a szerződés is fejlessze tovább a szocialista internacionalizmus elvein alapuló hagyományos baráti kapcsolatainkat, együttműködésünket. Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 2 óra 45 percig bezárom. (13.26) (Szünet: 13.26—14.48. Elnök: KÁLLAI GYULA) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Veres József elvtársnak adom, meg a szót. VERES JÓZSEF munkaügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Elvtársak! A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megbízásából vitára és elfogadásra az országgyűlés elé terjesztem a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslatot. Tisztelt Országgyűlés! A felszabadulás óta már második alkalommal foglalkozik a parlament a szakmunkásképzésre vonatkozó törvényalkotással. Először 1949-ben fogadott el törvényt a szakmunkásképzésről, amely természetesen az akkori feltételekhez és körülményekhez igazodott. Húsz év múltán a mostani törvényalkotás időpontja egyúttal a Tanácsköztársaság tanulótörvényének 50 éves, és a felszabadulás utáni első iparitanuló-törvénynek a húszéves évfordulóját is jelenti. A Tanácsköztársaság törvénye mind a 20 évvel ezelőtt hozott törvénynek, mind pedig a jelenleg előterjesztett törvényjavaslatnak alapvető bázisát képezi. Ezért úgy vélem, helyes és célszerű, ha ez alkalommal kissé felidézzük a múltat. Ismeretes a múlt rendszer feudálkapitalista kizsákmányoló magatartása a tanoncoktatás terén is. A korabeli dokumentumok szomorú képet rajzolnak elénk: egészségtelen műhelyek, silány koszt, verés és durva bánásmód, napi 12— 14 órás, sőt gyakran még annál is több munkaidő volt a tanoncok osztályrésze. Történelmünk során először az 1919-es Tanácsköztársaság számolta fel a kizsákmányolást és intézkedett, hogy a tanoncoknak kijáró jogokat megadja és megvesse az alapját az öntudatos munkássá nevelő, haladó szakmunkásképzésnek. Szabályozta és csökkentette a tanoncok heti munkaidejét, előírta a hétköznapi és a nappali órákban történő oktatást, megtiltotta a tanoncok elbocsátását, a forradalmi törvényszéket helyezte kilátásba azokkal szemben, akik a tanoncot tettlegesen bántalmazták. De nemcsak a pillanatnyilag legégetőbb problémákat orvosolták, hanem a szocialista munkás nevelését megvalósítani szándékozó szakmunkásképzés reformjának terveit is elkészítették.. Az ellenforradalom e terveket is derékba törte, érvénytelenítette a rendeleteket. A tanonc újra visszaesett a kizsákmányolt sorsba. A Horthy-rendszer 1922-ben ugyan hozott egy úgynevezett tanonctörvényt, amelyben már nem tudta egy-két probléma megoldását kike-rülni — mint például az esti és vasárnapi oktatás megszüntetését, az iskolai oktatásnak a tanonc munkaidejébe való beszámítását — lényeges változást a tanoncok életében sem ez, sem az 1936-ban megfogalmazott törvénycikk nem hozott : még arra sem vállalkozott, hogy legalább pontosan rögzítse a tanulóviszony idejét. Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy dolgozó népünk egészének helyzetében, úgy a szakmunkástanulók életében és a képzésben is a felszabadulás hozta meg az alapvető változást. Sorsuk az egész társadalom érdeklődésének középpontjába került. Az 1945-ben megindult nagyarányú társadalmi, politikai és gazdasági átalakulás keretében nagyszerű mozgalom bontakozott ki a munkás-paraszt gyerekek jogainak biztosítására, tehetségük kibontakoztatása érdekében. A fontos gazdasági-társadalmi kérdések közepette természetesen először csak a legsúlyosabb problémák megoldására kerülhetett sor. 1945—46-ban rendelettel szabályozták a tanulóidő és a szabadság tartamát, kötelezték az üzemeket, hogy tanoncaikat olcsó áron meleg ételhez juttassák s megkezdték a tanoncotthonok építését. A szocialista termelési viszonyok fejlődésével párhuzamosan a szocialista nagyüzemi szakmunkásképzés érdekében is megtettük az első jelentős lépést: ezt az 1949. évi IV. törvény jelentette. Ennek a törvénynek a szellemét, rendelkezéseit természetesen még alapvetően befolyásolta s korlátok közé szorította a korabeli gazdasági élet: iparunkban még nagy szerepet játszott a kisipari és kisüzemi jelleg, kereskedelmünk elmaradott volt s a mezőgazdaságban még az egyéni, kisparcellás gazdálkodás volt az uralkodó. Az 1949. évi törvény ezeknek a körülményeknek megfelelően szabályozhatta a szakmunkásképzést. E törvény legfőbb jelentősége az, hogy megalkotásával kezdetét vette hazánkban a szocialista szakmunkásképzés alapjainak lerakása, a képzés személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása és annak tartalmi kimunkálása. Nemcsak az iskolák és a tanulók helyzetét változtatta meg, hanem hozzájárult a hároméves, majd az első ötéves terv munkaerőgazdálkodási problémái megoldásának elősegítéséhez. Tisztelt Országgyűlés ! Az első, 1949-es törvény megalkotása óta eltelt 20 év alatt társadalmi, gazdasági életünkben jelentős fejlődés következett be. Befejeződött hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakása és a szocialista társadalom teljes felépítésének időszakába léptünk. Az iparban nagyarányú műszaki-technikai változás ment végbe. Korszerűvé vált a termelő apparátus, javult a munka technikai felszereltsége és termelékenysége. Kereskedelmi hálózatunk átalakult