Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2021 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2022 közbe — megfelel azoknak a feltételeknek, amelyek között a valóságos nemzeti érdek hatásosan védelmezhető. Mivel valamennyi szocialista ország független, politikájuk akadálytalanul szolgálhatja saját népüknek az előbbiek értelmében felfogott nemzeti érdekeit. . Ezek után magától értetődik annak leszögezése, hogy a szocialista országok népei teljes nemzeti függetlenségük és szuverenitásuk birtokosaiként azokban keresik és találják meg szövetségeseiket, akiknek érdekeivel saját érdekeik a legnagyobb mértékben megegyeznek. Az is magától értetődő, hogy ebből a szempontból — azaz a legfontosabb szempontból — szocialista országnak szocialista ország a legközelebbi és legtermészetesebb szövetségese, minthogy objektív és nem önkényesen értelmezett alapvető nemzeti érdekeik az élet minden területén azonosak és kapcsolataikban nem lehet helye a szocializmustól idegen érdekeknek. Az, hogy a szocialista építés módszerei az egyes országok történelmi, társadalmi és gazdasági adottságaitól függően eltérhetnek és a gyakorlatban el is térnek egymástól, mit sem változtat azon, hogy társadalmi fejlődésükhöz mindnyájuknak békére van szükségük, ezért ennek szolgálatában egymás közti kapcsolataikban a szocialista internacionalizmus, a más társadalmi rendszerű országokhoz fűződő viszonyukban pedig a békés egymás mellett élés elvi politikáját folytatják, fejlesztik saját és közös védelmüket, küzdenek az imperializmus, a kolonializmus, az antikommunizmus és minden erő ellen, amely e nemzeti függetlenség, a politikai és gazdasági önrendelkezés útjában áll. Ez a természetes szövetség teszi lehetővé a mindnyájuk érdekeit egyaránt szolgáló gazdasági együttműködést, amely a tudományos és műszaki forradalom, a nemzetközi munkamegosztás mai világában szükséges és elkerülhetetlen. Az imperializmus saját céljainak szolgálatában igyekszik elhomályosítani és eltorzítani azt a nyilvánvaló igazságot, hogy a szocialista országok és tágabb értelemben a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egysége nem szubjektív óhaj, hanem objektív követelmény. A szocializmus elleni ideológiai harcnak ezért egyik fő eleme a szocialista országok egymáshoz, és mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő viszonya, mert éppen a szocialista országok egysége az imperialista, antikommunista politika legfőbb akadálya. Burzsoá vélemények szerint, ha a Szovjetunióhoz fűződő viszony jó, ha az egység szoros, az csökkenti, ha lazább, az növeli a szocialista országok tekintélyét. Ez fejtetőre állított okoskodás. Nem is éppen vadonatúj marxista tapasztalat, az értelmes politikusok már századokkal ezelőtt is tudták, hogy minden kisebb erőnek akkor van befolyása és tekintélye, ha az ellenfél nagyobb erőt érez mögötte, hiszen könnyebb elbánni azzal, aki egyedül van, és önmagát szigeteli el. A szocialista országok csak akkor tudják a siker reményében folytatni a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikáját, ha e politika eredményességét az egységükben rejlő erővel is előmozdítják. Az imperializmus politikusai azért készek mosolyogni és akár hitelt is ígérni, azért diszkriminálnak rögtön, ha elkülönülési szándékot vélnek, felfedezni, mert jól tudják, hogy a szocialista országok egységének gyengülése saját politikájuknak tesz szolgálatot. Tisztelt Országgyűlés! Bizonyos vagyok abban, hogy a most törvénybeiktatásra javasolt bolgár—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés tökéletesen megfelel az internacionalista egység követelményeinek, a két nép érdekeinek, a következő években eredményesen szolgálja majd pártjaink, kormányaink és népeink mindenre kiterjedő együttműködését, népeink szocialista építőmunkáját. Éppen ezért a szerződés törvénybeiktatására vonatkozó javaslatot üdvözlöm és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz hozzászólásra több jelentkező nincs. Ezért a vitát bezárom. Péter János külügyminiszter elvtárs kíván szólni. PÉTER JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánvaló, hogy nincs szükség arra, hogy az elhangzott felszólalások után a vitának valamiféle összegezésével foglalkozzam. Mégis három megjegyzést kívánok fűzni az elhangzott felszólalásokhoz. Egyrészt — gondolom — megállapítható képviselőtársaim egyetértésével, hogy az elhangzott felszólalások érdekesen, színesen egészítették ki a képet a két ország kapcsolatainak múltjáról, a jelenlegi helyzetben együttműködésünk jelentőségéről. Továbbá ezek a felszólalások jól egészítették ki, gyarapították az indokolásban előadott érveket arra vonatkozóan, hogy a húsz évvel ezelőtti szerződésünk után miért indokolt most új szerződés megkötését törvénybe iktatni. Végül pedig ezek a felszólalások gazdagították informáltságunkat, tájékozottságunkat a nemzetközi helyzet mai jelentős irányzataival, mozgalmaival, tényezőivel kapcsolatban, azokkal a problémákkal kapcsolatban, amelyekkel a magyar—bolgár kapcsolatoknak a fejlődése is öszszefügg. Az összes előadott érvek, indokolások figyelembevételével kérem az országgyűlést, hogy a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését iktassa az ország törvényei közé. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem, hogy az országgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? * Nincs. Tartózkodott valaki a szavazástól? Nem. Kimondom a határozatot. Az o' szággyúlés a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között Szófiában, 1969. július 10-én aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Ügy vélem, minden képviselőtársam egyetértésével találkozik, hogy