Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2019 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2020 dés lépésről lépésre előrehaladó fejlesztése. A problémáknak tárgyalások, eszmecserék útján való tisztázása egyformán érdeke a szovjet és a kínai népnek, a szocialista világrendszernek és minden antiimperialista erőnek. A szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom, valamennyi antiimperialista erő egysége a jelenlegi helyzetben a moszkvai tanácskozás következtetéseinek megismerésén, de legfőképpen a közös, konkrét imperialistaellenes tömegharc kibontakoztatásán keresztül fejleszthető a legeredményesebben. A mi pártunk, kormányunk, népünk aktív részese a nemzetközi méretekben folytatott antiimperialista harcnak, mint ahogy erőnk és lehetőségeink szerint részesei vagyunk a világméretekben békéért, a termonukleáris világháború veszélyének elhárításáért folytatott harcnak is. ' A Magyar Szocialista Munkáspárt együtt az összes társadalmi szervezetekkel kész kivenni részét a moszkvai nemzetközi tanácskozáson előirányzott antiimperialista világkongresszus megszervezéséből. A nagy állhatatosságot követelő, nehéz és bonyolult imperialistaellenes és békeharcnak a mi népünk a szocialista építő és alkotó munkában való részvételével, abban elért eredményeivel válik mindenekelőtt részesévé. Az ipari és mezőgazdasági termelésben, a tudomány, a kultúra és a művelődés területén elért eredményeink, előrehaladásunk a legnagyobb csapás az imperializmusra, a béke minden ellenségére. Amint a párt és a népfront felhívásában is kifejezésre jutott, a legméltóbb megemlékezés hazánk legnagyobb történelmi sorsfordulójáról a munka, az alkotás frontján elért sikerek. Tisztelt Országgyűlés ! Lehetséges, hogy képviselőtársaim közül valakiben olyan benyomás támadt, mintha az elmondottak jelentős részében eltávolodtam volna napirendünktől. Meg vagyok róla győződve, hogy végig arról beszéltem, ami a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés lényegéhez tartozik: közös nemzetközi céljainkról és feladatainkról. Arról, ami a magyar és a bolgár nép, minden nép számára a legfontosabbat jelenti, a szocializmus teljes felépítését, a béke megőrzését, az elérhető legnagyobb emberi boldogság feltételeinek megteremtését. A beterjesztett törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps) ELNÖK: Szólásra következik Darvasi István képviselőtársunk. DARVASI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között Szófiában 1969. július 10-én aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés szervesen illeszkedik a testvéri szocialista országokkal megkötött és az elmúlt évben újjáírott hasonló szerződések sorába. Nem kívánnám megismételni azt, amit a külügyminiszter elvtárs, valamint előttem szólott igen tisztelt képviselőtársaim, a törvényjavaslat előadója és a felszólalók a magyar és a bolgár nép történelmi sorsának hasonlóságáról, a két testvéri szocialista ország barátságáról és az élet minden területére kiterjedő eddigi együttműködésének hasznosságáról elmondtak. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a szocialista országok kétoldalú és multilaterális együttműködése, s az azt formába öntő szerződés történelmileg új jelenség az államközi kapcsolatokban. A szocialista országok szerződései ugyanis nem szolgálnak sem dinasztikus, sem hatalmi érdekeket, nem irányulnak senki ellen, és nem azért születnek, hogy fegyveres erőszak folytán létrejött imperialista hatalmi egyensúlyt fenntartsanak, avagy fennálló hasonló hatalmi egyensúlyt fegyveres erőszakkal megváltoztassanak. A szocialista országok e szerződésekben védelmi szándékú kölcsönös katonai segítségnyújtásuk és a szocialista építésüket szolgáló politikai, gazdasági és kulturális együttműködésük körvonalait és kereteit rajzolják meg. Kölcsönös katonai segélynyújtásuk a legteljesebb mértékben összhangban van az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával, az európai szocialista országok védelemre szervezett Varsói Szerződésével és egyaránt szolgálja a szerződő felek internacionalista barátságát, valamint politikai, gazdasági és kulturális fejlődését. Jóllehet, az előzőkben sorrendben elsőnek említettem a védelmi célú katonai együttműködést, az okmány a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés címet viseli, ami úgy értelmezendő, hogy a két ország kapcsolataiban a barátságon és az együttműködésen van a hangsúly, a katonai együttműködésnek e hozzászólásban elsőként történt említése pedig csak azzal magyarázandó, hogy véleményem szerint a jelenlegi nemzetközi helyzetben nem szükségtelen erről beszélni. A világon uralkodó feszültségek és a nem szűnő imperialista agreszsziók elegendő okot adnak arra, hogy a szocialista országok erejükre és szilárd békeakaratukra emlékeztessenek. A leglényegesebb azonban mégis az, hogy a jelen szerződés éppen úgy, mint minden hasonló szerződés, mindkét fél nemzeti érdekeit és nemcsak a kétoldalú együttműködést, hanem általában a szocialista országok együttműködését, még szélesebb értelemben pedig az egész világ békéjét is szolgálja. Ma éppen a nemzeti érdek egyike azoknak a fogalmaknak, amelyek a legfőbb szerepet játsszák a két társadalmi rendszer vitáján ban, és amelyekkel e vitában a legtöbb visszaélés történik, vagy amelyek körül a legtöbb a tudatos félremagyarázás vagy a jószándékú félreértés. Amikor a szocialista országokban nemzeti érdekről beszélnek, akkor ezen népi érdeket értenek, mivel a szocialista átalakulással megszűnt az a lehetőség, hogy az uralkodó osztályok kisajátítsák a nemzeti érdekeket, a két érdek, a nép nemzetté válásával azonosult. A szocialista országok elmondhatják magukról, hogy területük sérthetetlen, államilag önállóak, népük külső beavatkozástól mentesen, szabadon választotta meg társadalmi rendszerét, és szabadon, külső befolyásoktól mentesen rendelkezik saját gazdasági erőforrásaival. így tehát a szocialista országok helyzete — ha szubjektív hibák nem szólnak