Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2015 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2016 saság elhunyt elnökének, Ho Si Minh elvtársnak emléke előtt. Az egész haladó világ mély megrendüléssel fogadta Ho Si Minh elvtárs halálát. Népünk osztozik a hős vietnami nép és a függetlenségükért, szabadságukért küzdő milliók mély gyászában, fájdalmában. Ho Si Minh elvtárs, a kimagasló államférfi, a szilárd kommunista, a nagy hazafi és forradalmár egész életében a vietnami nép szabadságáért harcolt. A szabad, független és demokratikus Vietnamért vívott harc az első pillanattól kezdve összefonódott nevével, alakja az egész világon az antiimperialista harc jelképe volt. Több mint fél évszázadon át vívott küzdelme megváltoztatta hazája és az egész délkelet-ázsiai kontinens történelmét. Ho Si Minh elvtársat egész népünk ismerte, tisztelte és nagyrabecsülte. Igaz barátja, hű szövetségese volt nemzetünknek. Emlékét kegyelettel megőrizzük és az ő végakaratához híven tovább ápoljuk és erősítjük testvéri szövetségünket hős népével, amelyet annyira szeretett és oly híven szolgált. Az az ügy, amelyért Ho Si Minh elvtárs egy életen át harcolt, győzni fog. El fog jönni az idő, amikor a nagy történelmi múltú vietnami nép ismét szabadon él majd független, demokratikus, egységes hazájában. A párizsi tárgyalások megkezdése a vietnami nép harcával szolidáris, a békéért küzdő erőket az egész világon reménységgel töltötte el. A tárgyalások azonban megrekedtek, egy helyben topognak az Amerikai Egyesült Államok kormányának hibájából. Félrevezető taktikákkal, illúziókat keltő mesterkedésekkel el akarják altatni a népek éberségét, harci készségüket passzivitássá akarják változtatni. Ezt célozza az az ígérgetés és játék, amelyet az amerikai csapatok Vietnamból való kivonásával űznek. Az Egyesült Államok elnökének külföldi látogatásai és tárgyalásai érdemben nem vitték előre a problémák megoldását. A jelenlegi helyzetben különösen fontos elv az, hogy az államok vezetőinek találkozásait és tárgyalásait csak akkor lehet célszerűnek tekinteni, ha előrehaladást jelentenek a lényeges problémák megoldásában. Semmiféle propaganda és tárgyalás látszata nem feledtetheti el a tényt, hogy Vietnamban ma is folyik a népellenes háború az amerikai katonaság és csatlósaik részéről. A hős vietnami nép hullatja vérét, drága életeket áldoz fel, viseli szenvedéseinek terhét és harcol rendületlenül, megalkuvás nélkül az idegen betolakodókkal szemben igaz ügyéért. Együttműködve a vietnami népet támogató nemzetközi fronttal, szolidaritásunkon alapuló segítségnyújtásunkat fokozva vietnami testvéreinkkel együtt valljuk: van megoldás a vietnami probléma rendezésére. Távozzanak az amerikai katonák összes csatlósaikkal együtt Vietnamból! Követeljük, hogy az Egyesült Államok képviselői végre kezdjenek igazi tárgyalásokat, amelyek megegyezéshez, a békéhez, a vietnami nép szabadságának, függetlenségének elismeréséhez vezetnek. Az imperializmussal szemben álló erők, a világ haladó népei aggodalommal figyelik a közelkeleti eseményeket, ahol az izraeli agressziós cselekmények nap mint nap újabb áldozatokat követelnek és feszültségben tartják a világot. A nacionalista fajgyűlölettől elvakult izraeli vezetők máig sem fogadták el az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 1967. novemberi határozatán alapuló javaslatot a konfliktus békés rendezésére. Azért mernek arcátlanul szembeszegülni a józan közvéleménnyel, mert maguk mögött tudják az imperialisták, mindenekelőtt az amerikai uralkodó körök támogatását. Ebben a több mint félig háborús helyzetben az arab országok békés törekvései azért nem találnak visszhangra, mert az izraeli vezetők és mögöttük álló imperialista támogatóik hiú ábrándokat kergetnek, még mindig bíznak a haladó rendszerek megdöntésében. Az izraeli vezetés megátalkodott, makacs, agresszív magatartása arra kényszeríti az arab országokat, hogy fejlesszék katonai erejüket, s a katonai provokációk visszaverésétől kezdve egészen a partizánháborúig minden eszközzel folytassák önvédelmi harcukat. A jelenlegi helyzet magában hordja az arab országok és az izraeli lakosság még súlyosabb megpróbáltatásának, szenvedésének, pusztulásának veszélyét. A megoldás nem lehet más, mint a Biztonsági Tanács határozata alapján, amelyet mi maradéktalanul támogatunk, békés úton elérni a megszállt arab területek kiürítését, rendezni minden megoldásra váró problémát, beleértve a palesztin menekültek helyzetének rendezését és valamennyi közel-keleti állam független létének biztosítását. A mi pártunk és kormányunk a közel-keleti problémákat kezdettől fogva a marxizmus—leninizmus, az igazság elvei alapján, a nemzetközi osztályharc céljait szem előtt tartva közelíti meg. Elvtelen, kicsinyes taktikázástól mentesen, az első perctől kezdve szemben állunk az agreszszorral, Izraellel, viszont következetesen támogatjuk annak áldozatát, az arab népeket. Ez határozza meg politikai állásfoglalásunkat, akkor is, amikor síkraszállunk az arab népek igazságáért, és akkor is, amikor például megszakítottuk diplomáciai kapcsolatainkat Izraellel. Diplomáciai kapcsolataink megszakítása az egyik fél egyértelmű politikai elítélése és a másik félreérthetetlen politikai támogatása volt. Ennek ellenkezője az agresszor politikai támogatását jelenti. Ez az elvi oka annak, hogy a magunk politikáját igazolva látva a jövőben is azt tesszük, amit eddig tettünk. Az arab népekkel közös antiimperialista harcunkat, szolidaritásunkat szilárd, tartós alapokra helyeztük. Nem ingatja meg sem az imperialisták fenyegetése, sem az agresszorok makacssága, sem az átmeneti konjunktúra csábítása. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A Szovjetunióval, a Bolgár Népköztársasággal és a többi szocialista országgal közös nemzetközi politikai feladatunk az európai békéért és biztonságért folytatott harcunk. Méltán aratott megérdemelt nemzetközi visszhangot és figyelmet a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének budapesti üléséről Európa népeihez kibocsátott felhívás. Ezzel összefüggésben mindenekelőtt a tagországok egységét kell hangsúlyoznunk, ami lehetővé tette ezt a nagy fontosságú kezdeményezést. Bizonyíték ez egyúttal arra is, hogy a szocialista országok közötti véleménykülönbségeknél, vitáknál erősebb az a közös világnézet és cél, amely őket összeköti. Ennek ér-