Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-25

1985 Az Országgyűlés 25. ülése, Ezzel a javaslattal egyetértek és különösen örömmel üdvözlöm éppen azért, mert az ipar oldaláról merült fel. Míg korábban a vízgazdálkodás és az ipar sokszor szembenálló felekként foglalkoztak a vízkérdéssel, most mindinkább szövetséges társra találunk az iparban törekvéseink megvalósításában. A mezőgazdasági vízgazdálkodással többen foglalkoztak, mind a vízrendezéssel, mind pedig az öntözéssel. A vízrendezés meggyorsításával is egyetértünk. Ehhez megfelelő állami támogatásra is szükség van. Ismeretes, hogy a mezőgazdaság állami ártámogatási rendszere ezt biztosítja is. A javaslatok három vonatkozásban érintették ezt a kérdést. Az egyik: a továbbiakban is fenntartani az állami ártámogatás jelenlegi mértékét. A másik: területileg differenciáltabban alkalmazni, A harmadik pedig: lehetőleg több évre előre megállapítani a támogatás mértékét, hogy az üzemek és társulatok tervszerűbben és megalapozottabban tudjanak felkészülni a munkákra. Mindhárom javaslat igen figyelemreméltó. A megoldás lehetőségeit a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal és a Pénzügyminisztériummal megvizsgáljuk. Van azonban itt egy másik körülmény, éspedig az, hogy sokhelyütt a meglevő állami ártámogatást sem használják fel. Ez részben arra vezethető vissza, hogy túlzottan centralizált az ilyen munkák kivitelezése. Itt is fel kell oldani a túlzott vállalati centralizációt, ezeket a munkákat úgy vélem, nem szabad országos vállalatokra, sőt általában kivitelező vállalatokra bízni, hanem maguknak az üzemeknek és az üzemek társulásainak kell elvégezniük. Ehhez megfelelő gépekkel is el kell látni a társulatokat és az üzemeket. Ez a folyamat megindult és kedvezően halad előre. A mezőgazdasági vízdíj-rendszer több hozzászólásban felvetődött. A beszámolóban nagyon röviden említettem a vízgazdálkodás új közgazdasági szemléletét és szabályozóit, amelyek mind az új gazdaságirányítási rendszer elveinek, mind pedig a vízügyi törvény rendelkezéseinek megfelelnek. Ha igaz az, hogy a víz értékes természeti kincs — márpedig igaz — akkor ennek az árában, a díjában is tükröződnie kell, bizonyos korlátozásokkal, minthogy a vizet mégsem lehet olyan árunak tekinteni, amit piacra termelnek, kizárólag csere céljából. Differenciáltan és rugalmasan alkalmazzuk ezt az elvet. Ezért a lakossági vízdíjak változatlanok maradtak. 400 millió forint állami dotációra van emiatt szükség, és az állam ezt vállalja, mert a lakosság terheit nem kívánta növelni. Az ipari vízdíjakat emelték. A jelenlegi mezőgazdasági vízszolgáltatási díj is messze az önköltség alatt van. Ilyen módon 300 millió forint évi támogatást kap a mezőgazdaság. Ügy véljük, hogy a mezőgazdaság vonatkozásában népgazdasági és üzemi szempontból egyaránt törekedni kell a gazdaságpolitikai irányelveknek megfelelő vízdíjrendszer fokozatos kialakítására. Ennek bevezetése a mezőgazdaság jövedelmezőségi, illetve árszintjének alakulásával összhangban történhetik. Bizonyos, hogy nem történik olyan intézkedés, amely a 1969. július 4-én, pénteken 1986 mezőgazdasági üzemek termelési biztonságát, jövedelmezőségét kedvezőtlenül befolyásolná. Az árvízvédelemmel kapcsolatban olyan hozzászólás hangzott el, amelyet némileg helyesbíteni szeretnék. Hever elvtárs mondta, hogy gyakorlatilag megszűnt az árvízveszély. Nem volna helyes, ha most olyan elképzelés alakulna ki, hogy a megtett, kétségtelenül eredményes intézkedések már egyszer s mindenkorra kiküszöbölték az árvízveszélyt. Meddig terjed e téren a mi tudományunk? A jelentős árvízvédelmi munkák és erőfeszítések eredményeként a közepes árvizek ellen teljes biztonságot értünk el, és ehhez még az is hozzáfűzhető, hogy a töltéserősítési munkák előrehaladása arányában mind nagyobb eséllyel vehetjük fel a küzdelmet a rendkívüli árvizekkel szemben is. De az árvízveszélyt nem küszöböltük ki. Még jóval nagyobb biztonságra kiépített töltésrendszer esetén is megfelelő szervezettséggel, az erők nagyfokú mozgósításával, a honvédség, a vízügyi szervek, a lakosság olyan szervezett együttműködésével, mint amilyen az 1965. évi dunai árvíznél megnyilvánult — fel kell készülnünk a gátak védelmére. Tisztelt Országgyűlés! Korábban a vízgazdálkodás csak a szakemberek szűk körének a feladata volt. A hozzászólásokban több képviselő elvtárs megemlítette, hogy a vízgazdálkodással már nemcsak az erre hivatott szervek foglalkoznak, széles körű társadalmi aktivitás bontakozott ki. Valóban! Az a termelőszövetkezeti, állami gazdasági dolgozó, aki a vízzel takarékoskodva, azt hozzáértőén felhasználva, a csapadékot megőrizve és hasznosítva, a káros vizeket levezetve műveli a földet, az az ipari üzem, amely új technológia bevezetésével lehetővé teszi, hogy egy tonna vas előállításához a korábban szükséges 200 köbméter víz helyett 40—50 köbmétert használjon fel, az az erdőmérnök, aki nemcsak a fahozamra, hanem az erdőségek víztárolóképességére is gondol, az a tervező, aki a bővizű vízfolyások mellé telepíti a vízigényes ipari üzemeket és előre számol a szennyvizek tisztításával, az a várostervező, aki a településszerkezet, a víznyerés és a vízelvezetés lehetőségeinek együttes megoldására törekszik, sőt a dolgozók milliói, akik nem tűrik, hogy háztartásaikban a rossz szerelvények miatt haszontalanul folyjék el a másutt hiányzó sokezer köbméter víz, valamennyien részesei a vízgazdálkodás társadalmi méretű folyamatának. A vízgazdálkodás fejlesztési koncepciójának feladata, hogy e folyamat irányvonalait hosszútávra meghatározza, lehetőségeit, céljait, megvalósításainak módozatait kijelölje. Az előremutató koncepcióknak, a nagy alkotásoknak hoszszabb időszakon át kell érlelődniök. Megvalósításuk is nagy anyagi eszközöket, hosszú időt igényel, és meghatározó jelentőségű. A mai nemzedék gondja a jelen feladatain való munkálkodáson túl a jövő útjának felismerése, világos céljának kitűzése és előkészítése. Ehhez a felismeréshez és a jövő útjának, világos céljának kitűzéséhez járult hozzá az Országgyűlés jelenlegi ülésszaka a vízgazdálkodás vonatkozásában. Köszönöm a tisztelt képviselő elvtársak értékes hozzászólásait, javaslatait. Népköztársasá88 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ / /