Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-25

1987 Az Országgyűlés 25. ülése, 1969. július 4-én, pénteken 1988 gunk törvényhozó testületének, társadalmunknak a vízügyek iránt megnyilvánuló érdeklődése nagy erőforrás, amelyből új gondolatok, javaslatok, tervek, alkotások fakadnak, és amely újabb ösztönzést ad a vízgazdálkodás fejlesztés, koncepciójának teljesebbé tételéhez. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy az Országos Vízügyi Hivatal elnökének a vízgazdálkodás helyzetéről és fejlesztési célkitűzéseiről szóló beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Ellene van-e valaki? Ellenszavazat nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Egy képviselő tartózkodott.) Megállapítom, hogy egy képviselőtársunk tartózkodott a szavazástól. Határozatilag kimondom, az Országgyűlés az Országos Vízügyi Hivatal elnökének a vízgazdálkodás helyzetéről és fejlesztési célkitűzéseiről szóló beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! E nagy fontosságú kérdés parlamenti vitáját befejezve, engedjék meg, hogy valamennyi képviselőtársam nevében én is további eredményes munkát kívánjak a vízgazdálkodás minden dolgozójának. (Taps.) • Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk szerint most áttérünk az interpellációkra. Következik a kulturális, valamint a szociális és egészségügyi bizottság együttes jelentése a bölcsődék és óvodák fejlesztése tárgyában Pázsit Árpád képviselőtársunk korábban előterjesztett interpellációjának megvizsgálásáról. Kérem Bodonyi Pálné képviselőtársunkat, az együttes bizottság előadóját, ismertesse a két bizottság együttes jelentését. BODONYI PÁLNÉ: Tisztelt Képviselőtársak! Az Országgyűlés 14. ülésén interpellált Pázsit Árpád képviselőtársunk. Interpellált a tanácsi és vállalati bölcsődék, óvodák fejlesztésének biztosítása tárgyában a pénzügyminiszter elvtárshoz. A miniszter elvtárs válaszát Pázsit Árpád és az Országgyűlés azzal vette tudomásul, hogy az illetékes parlamenti állandó bizottságok az interpellációban elhangzottakat tegyék vizsgálat tárgyává. Ugyanis az interpellációban az is elhangzott, hogy egyes vállalatok a gyermekintézmények fenntartását olyan tehernek tartják, amitől igyekeznek megszabadulni. Az Országgyűlés elnöke az egészségügyi, szociális, illetve a kulturális bizottságot bízta meg, hogy a vizsgálatot végezze el. A két állandó bizottság vizsgálatáról szóló jelentést a következőkben teszem meg: A vizsgálat megállapította, hogy az üzemi intézmények férőhelyeinek száma állandóan csökken. A csökkenést nem az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése eredményezte, még csak nem is gyorsította. Ezt a következő számokkal igazolom: 1960—1965 között, öt év alatt 2600, 1965— 1968 között, három év alatt 600 üzemi intézmény, illetve férőhely cserélt gazdát, került tanácsi kezelésbe vagy szűnt meg. A megszűnés okai: 1. 1950-ben, illetve az 50-es évek elején a nagy létszámú gyermeksereg miatt ideiglenes jelleggel, ideiglenes otthonokat hoztunk létre. Ezek az idők folyamán használhatatlan állapotba kerültek, ismétlem, mert ideiglenes jelleggel hozták létre őket. 2. A 60-as évek elejétől erőteljesebben kezdett érvényesülni az a helyes irányzat, hogy a lakóterületi otthonok számát kell szaporítani, fejleszteni, mert ez sokkal, de sokkal jobb a gyermekeknek is és a szülőknek is. Majd végezetül az a rendelkezés, amely kimondja, hogy az üzemi férőhely megüresedése esetében olyan gyermekeket is fel kell venni az intézménybe, akiknek a szülei nem az. adott üzem dolgozói, késztette, illetve ösztönözte az egyes vállalatokat arra, hogy intézményeiket átadják a tanácsoknak, vagy bezárják, megszüntessék. Az állandó bizottság megállapította, hogy az üzemi intézmények ilyen nagymérvű és ilyen gyors csökkentése még az elmúlt években sem volt helyes, amikor a születések száma, helyesebben a népszaporulat stagnált. De most, hogy a születések száma emelkedik, mindent el kell követni, hogy az üzemi intézmények férőhelyszámainak csökkenése lelassuljon. Sőt jó lenne azt is elérni, azt is elősegíteni, hogy az üzemek új intézmények fejlesztéséből is vállaljanak részt. A különböző állandó bizottsági üléseken és a különböző vitákon elvetettünk minden olyan javaslatot, amely parancsot tartalmazó adminisztratív intézkedést sürgetett az üzemek felé. Az a vélemény alakult ki, hogy az intézmények csökkenését le lehet lassítani a pénzügyminiszter új rendelettervezetével is. Az új rendelet éppen az állandó bizottságok vizsgálata nyomán és javaslata alapján született. A rendelet kimondja, hogy tanácsok, szövetkezetek, vállalatok, különböző társadalmi szervek társulhatnak, fenntarthatnak közösen gyermekintézményeket, illetve társulhatnak új intézmény létrehozására. Majd kimondja a rendelet azt is, hogy a meghatározatlan időre létrehozott intézmények megszüntetése csak a tárgyév végével és csak a tanácsi, illetve az engedélyező szerv jóváhagyásával szüntethető meg. A rendelet nagyon sok jogi vitás kérdésre is választ ad, ami eddig akadályozta a társulást. Választ ad azzal, hogy a társulásban részvevők kötelezettségeit és jogait előírja. A társadalmi és politikai szerveknek lesz majd a feladata, hogy a rendeletben biztosított új lehetőségekre felhívják a vállalatvezetőségek figyelmét, és arra a tényre — amit ismétlek —, hogy csak az engedélyező szerv, vagyis a tanácsok jóváhagyásával lehet az intézmény üzemeltetését megszűntetni. Ha az intézmények csökkenésének folyamatát a minimálisra lehet szorítani, akkor is szükséges, hogy a negyedik ötéves tervben a harmadik Ötéves tervvel szemben sokkal nagyobb mértékű lakóterületi hálózati fejlesztést programozzunk be. A harmadik ötéves tervben reméljük, teljesítjük a kitűzött célokat, de akkor is szükséges ez a mennyiségi emelkedés a lakóte-