Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-25

1977 Az Országgyűlés 25. ülése, 1969. július 4-én, pénteken 1978 ellátásában, az ipar nyersanyagellátásában és a mezőgazdasági exportban igen jelentős szerepet játszik. A vízellátás korszerűsítését megköveteli az állattenyésztés nagyfokú koncentrációs folyamata is. A modern technológiával működő állattenyésztési telepek vízszükséglete meghatványozódik. A növekedést főként az okozza, hogy a modern telepek almozást általában nem alkalmaznak, a trágyát vízzel mosatják le és gyűjtik össze. Ez viszont indokolná a melléktermék öntözési célokra történő felhasználását, ami leggazdaságosabban beépített csőrendszeren keresztül lenne megvalósítható. A Lajta Hansági Állami Gazdaság új sertéskombinátja például — amely évi 14 000 hízott sertést bocsát ki — havonta több ezer köbméter vizet fogyaszt, ami 20—30-szorosa ugyanilyen létszámú telep hagyományos technológia melletti vízfogyasztásának, így van ez a többi ágazat esetében is. A mezőgazdaságot forradalmasító technológiák tehát teljesen új szemléletet követelnek meg a vízgazdálkodás rendszerében. Az öntözőrendszerek kiterjesztésének fontosságát elsősorban az támasztja alá, hogy megyénkben mintegy 150—200 milliméter csapadéknak megfelelő vízmennyiség hiányzik a növényi vegetációhoz. Az öntözésfejlesztés beruházásait figyelembe véve legnagyobb előrelépést az öntözőfürtök kiépítése tenné lehetővé. Területünk sík fekvése és a gazdaságosan megoldható gravitációs vízkormányzás erre megfelelő lehetőséget is ad. Amikor Dégen államtitkár elvtárs nálunk járt a Lajta Hansági Állami Gazdaságban, láthatta azokat az erőfeszítéseket, amelyek eredményeként több mint 10 ezer holdat öntözünk szárazság idején. Az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság is sokat tett eddig e cél érdekében. Elkészítette a Mosoni-Hátság öntözésfejlesztési tanulmánytervét. Ehhez kapcsolódna a Lébény-Hany öntözési rekonstrukciója is. Ugyancsak a vízügyi igazgatóság készítette el a Kis-Rába rendszer vízkészletére épülő öntözésfejlesztési tanulmánytervet. A Kis-Rába öntözőrendszer beruházási költsége a tanulmányterv alapján 335 millió forintba kerülne. A beruházási költség tehát 14 220 forint holdanként. Nagyon fontos lenne a mosoni öntözőrendszer kiépítése, amely 25 000 holdat foglal magában. Hét öntözőfürt kiépítésére lenne szükség a hegyeshalmi kavicsbánya vizének felhasználására is, ami lehetővé tenné 6000 hold további termelőszövetkezeti és 6500 hold állami gazdasági terület öntözését. A Lébény-Hany öntözési rendszer útján 8000 hold öntözés és 6500 hold altalajnedvesítő vízpótlás lenne megvalósítható. E fejlesztés egyaránt kedvezően érintené az itteni termelőszövetkezeteket, az erdőgazdaságot és az állami gazdaságot. Ezeknek az öntözőfürtöknek a tanulmánytervei 1970-re készülnek el. A beruházási program jóváhagyásától függően 1971ben várható az építési tervek kidolgozása, és 1972—1973-ban pedig az építkezés megkezdhető. Ezek lennének a távlati elképzelések és feladatok. Megvalósításuk azonban nagyszabású összefogást követel minden érdekelt féltől, és jelentős anyagi áldozatokkal is jár. Sikere azon múlik, hogy időben, kellő intenzitással fogjunk hozzá az előkészítés és megvalósítás feladataihoz, s kapjunk hozzá megfelelő támogatást. A győri vízügyi igazgatóság vállalta, hogy államközi megegyezés alapján csehszlovák területen töltésépítési munkákat végez. Ezzel a dunai árvízvédelem közös költségeinek ráeső részét természetben fogja teljesíteni. A Hanság víznívójának szabályozása, a megfelelő lecsapolás jelentős területeket tett mezőgazdasági termelésre alkalmassá. További feladat a kiépített hálózat állandó karbantartása. Tisztelt Országgyűlés! A vízgazdálkodási kérdés komolysága és fontossága megköveteli, hogy annak távlati fejlesztési koncepcióit, mint kiemelt fontosságú kérdés megtárgyalását, tűzze napirendre a kormány és határozza meg az itt elhangzott fejlesztési javaslatok megvalósításának sorrendjét és határidejét. Az elvi határozatok meghozatala után az érintett vállalatok célirányosan foghatnak hozzá a munkához, és közös összefogással sokkal eredményesebben dolgozhatnak a tervek megvalósításán. A lakosság és a vállalatok vízgazdálkodási problémáinak megoldásához kérem az Országgyűlés és a kormány támogatását. Dégen államtitkár elvtárs expozéjával egyetértek és elfogadását javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.38—12.02. — Elnök: KÁLLAI GYULA.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Mocsári Sándor képviselőtársunk. MOCSÁRI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Elismerésre méltónak tartom az Országos Vízügyi Hivatal és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium erőfeszítéseit, amelyeket az elmúlt időszakban a vízgazdálkodás fejlesztésére tettek. Megnyugvással vehetjük tudomásul a fejlesztésre elkészített terveket, célkitűzéseket. Dégen elvtárs expozéját — mint termelőszövetkezeti vezető — örömmel fogadom. A vízgazdálkodás az alföldi gazdaságok számára életbevágó kérdés. Egyes években és időszakokban jelentkező vízhiány miatt, például Hajdú megyében az aszályos 1952. évben a cukorrépa termésátlaga 66 mázsa volt, míg előző évben ennek két és félszeresére nőtt. öntözéssel stabilizálni és fokozni tudjuk a növénytermelés színvonalát, de ez kihat az állattartásra, takarmánygondjaink biztonságosabb megoldására, mind az abrak, mind a szálastakarmányra. Gazdaságunk is élvezi az öntözés előnyeit. 1968-ban három helyhez kötött és 10 hordozható öntözőberendezésünkkel 1800 holdat öntöztünk két alkalommal. Az öntözés cukorrépánál, burgonyánál, lucernánál, legelőnél termésemelkedést mutatott és lehetővé tette a vízigényes zöldségfélék termesztését is.