Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-25

1975 Az Országgyűlés 25. ülése, 1969. július 4-én, pénteken 1976 lenne mind a három városban e tisztítók megépítése. Tisztelt Országgyűlés! Az ipari üzemek vízszükségletének biztosítása és a szennyvizek tisztításának problémája után a falvak vízellátásának kérdésével szeretnék röviden foglalkozni. Falusi lakosságunk vízellátásának elmaradott helyzetét az a grafikon is bizonyítja, amelyet a Magyarország vízgazdálkodása című kiadvány 16. oldalán a tisztelt Képviselőtársak is megszemlélhetnek. Amíg országos átlagban a falusi lakosság közműves vízellátása 25 százalékos, megyénkben a falusi lakosság 5 százaléka részesül közművesített vízellátásban. Ez a helyzet annál is inkább megdöbbentő, mert megyénk mind az ipar, mind a mezőgazdaság fejlesztésében úttörő szerepet vállalt a múltban. Lakossága magas szakmai színvonalon áll, jelentős kulturális hagyományokkal rendelkezik. A megyék között lemaradva mégis az utolsó helyet foglalja el, amit mi tarthatatlannak ítélünk meg, és a magunk részéről mindent elkövetünk e súlyos helyzet sürgős felszámolására. Szeretném hangsúlyozni, hogy a falusi lakosság életszínvonalának emelkedése természetszerűen a közműves vízellátást igényli és hozza magával. "Ezt a lakáskultúra, az egészségügy fejlődése, az általános kulturális színvonal emelkedése egyaránt meg is követeli. Mert mire gondolt azelőtt a falusi ember? Ha nincstelen volt, arra, hogy valamilyen módon földhöz jusson, amely neki és családjának szegényes, de függetlenebb megélhetést biztosított. Ha módosabb volt, arra, hogy még többet szerezzen. Arra semmi esetre sem, hogy életét és környezetét kulturáltabbá tegye. Az igényesség gondolatát nem nagyon ismerte, de nem is ismerhette. Azt a hatalmas változást, amely parasztságunk tudatában végbement, talán legjobban az az igény reprezentálja, amely a közművesített vízellátás kérdésében nyilvánul meg. A falu lakói pénzüket és munkájukat ajánlják fel arra a célra, hogy lakásukat tiszta, egészséges ivóvízzel és fürdési lehetőséggel rendezzék be. Mindez nagyon szép és jó dolog, szükségességét megyénk vezetői és a vízügyi hatóságok is felismerték és nagyon sokat tesznek a további haladás érdekében. Államunk hathatósabb segítsége nélkül azonban a megyék átlagához viszonyított lemaradásunkat behozni önerőnkből semmiképpen sem tudjuk. A helyzet megítélésénél gondolnunk kell a jövőre is, a falvak fejlődésének távlataira. A szociális intézmények, az egészségügyi objektumok növekvő száma mind a vízigény növekedésével jár együtt. A falura történő ipartelepítés is jelentősen növelni fogja a falvak vízfogyasztását. A lakosság mindinkább felszínre törő egészséges türelmetlenségével egyet kell értenünk és már most lépéseket kell tennünk a vízfelhasználás racionalizálására. Ennek egyik kiindulópontja azoknak a területeknek a felmérése, amelyek lehetővé teszik a regionális vízművek megépítését. A magunk részéről az ilyen jellegű megoldásokat javasoljuk, mert e rendszerek kialakítása gazdaságosabbnak és korszerűbbnek mutatkozik az egyedi megoldásoknál. Korszerűtlen és drága az az elgondolás, hogy 1 egy településen belül a lakosság, a termelőszövetkezet, esetleg az állami gazdaság vagy más vállalat külön-külön létesít vízművet. A vízrendezésnek ez a módja jelentős megtakarításokat eredményez, mert szükségtelenné teszi a számos kisteljesítményű víznyerési lehetőség kiépítését és megszünteti az ezzel járó elaprózott energiafogyasztást. Megyénknek a városiasodás útján haladó járási székhelyei — Csorna, Kapuvár — megkívánják a közműves vízellátást és a csatornázás végleges megoldását. Ehhez a műszaki előkészületek folyamatban vannak és még 1969—1970. évben mindkét településnek 5-5 millió forintot kívánnak a megyei szervek állami támogatásként biztosítani, de a betervezett munkák megvalósítása, illetve gyorsítása összesen további 14 millió forint felsőbbszervi támogatást igényel. A megyei tanács és a vízügyi szervek eddigi támogatásával, kezdeményezőkészségével, e téren is megnyilvánuló szoros együttműködésükkel elégedettek vagyunk. Ennek ellenére a fejlődés ütemét alacsonynak tartjuk, a lakosságnak nyújtott támogatást pedig nem kielégítőnek. A munkák így évekig, esetleg évtizedekig is elhúzódhatnak, míg a kitűzött feladatok megvalósulnak. Az iparhoz is kéréssel fordulok szintén én is. A munkákat nagyon sok esetben gátolják vagy egyáltalán lehetetlenné teszik az alkatrészek, különböző berendezések, szerelvények beszerzési nehézségei. Ezek legtöbbször a családi házak építkezését is nehezítik és gyakran előfordul, hogy az építtetők munkahelyükhöz fordulnak anyagbeszerzési gondjaikkal. Kérjük az ipar jobb felkészülését és fokozott gondosságát. Kérjük a kormány anyagi támogatását és a rendelkezésre álló támogatási összegek differenciált elosztását, hogy megyénk — amely a falvak közműves vízellátása terén az utolsó helyre szorult — az országos átlaghoz záros határidőn belül fel tudjon zárkózni. Tisztelt Országgyűlés ! A vízgazdálkodás másik nagy területéről, a mezőgazdasági kultúrák öntözéséről szeretnék egy-két szót szólni. A megfelelő mennyiségű téli és nyári csapadék a mezőgazdasági termelésnek ősidők óta alapkövetelménye volt. De még inkább így van ez a modern mezőgazdaságban. Az intenzív növénytermelés nem elégedhet meg csupán a természetes csapadékkal. Az öntözőrendszerek kiépítése nélkülözhetetlen a termelés megbízhatóságához. A kemizálás módszerei nem alkalmazhatók víz nélkül. A vegyszeres gyomirtás és növényápolás hatóanyagait vízben oldott állapotban juttatjuk rendeltetési helyükre. A műtrágyák hasznosulása nem valósulhat meg öntözés nélkül. Tulajdonképpen a modern technológiák nem tudják kifejteni hatásukat, sőt vízhiány esetén a vegyszerek zöme kárba is vész. Megyénk, amely természetes vizekkel bőven ellátott terület, rendkívül alkalmas öntözőrendszerek kiépítésére, ezen keresztül egységnyi területről viszonylag alacsonyabb költséggel a legnagyobb többlethozamok elérésére. Megyénket kötelezi az a tény, hogy a lakosság élelmiszer-