Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1943 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1944 Sok képviselőtársam szólt már hozzá a víz­gazdálkodás témájához. Én is azt mondanám, amit az előttem szólók is elmondtak, hogy az előttem szólókkal egyetértek és ismétlésekbe bo­csátkozni nem akarok. Mégis engedje meg az igen tisztelt Országgyűlés, hogy mint olyan me­zőgazdasági szakember, aki a vízgazdálkodás bi­zonyos problémáival foglalkozott, a kérdéshez hozzászóljak. És talán ha hozzászólásom jellegét röviden jellemezni kívánom, akkor a július 2-i Népszabadság „Vall a határ" című vezércikké­ből idéznék röviden néhány mondatot. Azt írja a vezércikk, hogy más esztendőben is ilyen idő­tájt a kukorica meghaladta az embermagassá­got. Lehetett látni máskor is olyan búzavetést, amelyen jól fejlett kalászok ígérnek szép ter­mést. Június végén, július elején nem ritka az olyan cukorrépa, amelyen a levélzet teljesen be­borítja a talajt. Az országot járó, a mezőgazda­ságot régebben is ismerő szakemberek azonban most mégis úgy vélekednek: ilyen ígéretesen szép talán még soha nem volt a falu határa. Hadd idézzek még lejjebb is erről, hiszen az újságíró okadatolja mi ennek az oka — amivel én teljes mértékben egyetértek. A mezőgazdaság érdekében a múlt évtizedekben sokat tett az or­szág, hogy azt a több évtizedes elmaradást, amely a gazdálkodás módjára jellemző volt, gyorsan pótolhassuk. A mai határ azokat igazol­ja, akik eddig is nagy meggyőződéssel vallották a mezőgazdasági beruházások fontos szerepét és azok népgazdasági jelentőségét. Nem akarom tovább citálni. És ha már itt vagyunk, engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy vissza is emlékezzem. Nem is olyan régen a mezőgazdasági bizottságban még arról beszél­tünk, hogyan kellene az ország kenyerét meg­termelni. Én azt hiszem ennek sikerén ma már senki nem vitatkozik, hiszen Dimény elvtárs a tavalyi jó eredményre is rálicitált, mondván, hogy tavalyhoz képest 1,5 q-val több termésre számíthatunk. Azonkívül arra is emlékeznek képviselőtársaim, hogy nem is olyan régen, pár évvel ezelőtt arról beszéltünk a mezőgazdasági bizottságban — Keserű János miniszterhelyettes elvtárs referátumában —, hogy nem értünk a nagyüzemi baromfitenyésztéshez. Én azt hiszem ennek sikeres megoldásában sem vitatkozik ma már senki. A mostani Országgyűlésnek hivatkozva Di­mény elvtárs, Vályi, Bélák, Bodogán elvtársak hozzászólásaira, talán akkor azt mondhatom, hogy a következő probléma, amit a mezőgazda­ság terén meg kell oldani, a szarvasmarha-te­nyésztés kérdése. Engedje meg a tisztelt Ország­gyűlés, hogy én a magam vízgazdálkodási hozzá­szólásomat ennek a tükrében próbáljam elmon­dani. És még talán csak annyit mondanék, hogy azért azzal legyünk tisztában, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemeknek ^— amit sikerült megteremteni — sok olyan óriási rejtett tarta­léka van még —, ezt egyébként mondotta Schwarcz József képviselőtársam is —, amiből még országosan évtizedekig van mit meríteni. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében sze­retnék most konkrétan néhány általános vízgaz­dálkodási dologra kitérni, azután néhány Pest megyei vízgazdálkodási problémát is megemlí­teni. A belvízrendezés kérdése sok oldalról meg­világítást nyert. Nekem ehhez hozzáfűzni valóm nincs. Külön örülök, hogy Dégen elvtárs is az üzemközi és az üzemi árokhálózat kérdéséről beszélt, ezt több képviselőtársam is érintette. Ez­zel kapcsolatban talán azt mondanám, hogy a kettőnek megfelelő arányát kell nekünk a gya­korlatban biztosítani, akkor szolgáljuk helye­sen a belvízrendezés kérdését. Nagy József képviselőtársam az előbb emlí­tette az árokhálózat karbantartásának problé­máját. Melléje én is csatlakozom, bár azt elmon­danám, hogy a legutolsó állandó bizottsági ülé­sen Dégen elvtársnak azt javasoltam már, hogy azokat a bizonyos csigás ároktisztítókat vagy egyéb típusú ároktisztító gépeket elegendő szám­ban a vízi társulatok rendelkezésére bocsátva az árkokat újra karban lehessen tartani. Nem volt eddig róla szó — és ha már a szarvasmarha programról van szó —, akkor meg­említeném a vízrendezéssel kapcsolatban a sa­vanyúi üves rétjeink vízrendezésének a problé­máját. Több esztendőn át kutattuk ezt a kérdést. Vízrendezéssel, egyszerű nyíltárok-hálózattal a savanyúfüves gyep három-négy év alatt édes­füves gyeppé alakul át. Ezt én úgy gondolom, hogy a koncepcióban is megfelelő helyre kell tenni. Nem Pest megyei probléma, itt kaptam a cédulát. Elmondom, bár hozzáteszem, hogy erre most én konkrét példát mondani nem tudnék, mert nálunk Pest megyében ez a kérdés nem szorít, de itt van Csanádi elvtárs is, majd eldönt­jük mi legyen vele. (Derültség !) Tudniillik megmondom, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kezelésében levő utak árkairól van szó. Azért mondom Csanádi elvtár­sat (Derültség), mert sokhelyütt betömődnek a közutak árkai és a környező területet elöntik. Minden esetre azt mondanám, hogy ezzel a kér­déssel is foglalkozzunk, kérném Csanádi elvtár­sat, hogy a szükségesnek látszó intézkedéseket tegye meg. (Derültség, taps.) A vízgazdálkodás másik nagy kérdése: az öntözés. Az öntözés lényegével, jelentőségével nem foglalkozom, csak annyit mondanék Dégen elvtársnak, hogy mi is Pest megyében az öntö­zést 23 000 ha-ról 40 000—50 000 hektárra kí­vánjuk kiterjeszteni. Volna ellenben az öntözés­sel kapcsolatban néhány mondanivalóm. Egyik ilyen az, amit problémaként vetnék fel, hogy a költségesebb, műszakilag igényesebb és bonyo­lultabb öntözőfürtök létesítése és üzemeltetése a vízügyi szervek beruházásával a hidránsig, ál­lami főműként történjék. Ügy tudom, hogy ezzel a vízügyi szerveink is egyetértenek. De itt jön az a kérdés, amivel kapcsolatban Nagy József elvtársra hivatkoznék : úgy halljuk, hogy valami új vízdíj van készü­lőben. Megmondom őszintén, erről a gyakorlati szakemberekkel beszélgettünk. Nem akarok ez­zel a problémával foglalkozni, nem is országgyű­lési téma. Csupán azt kérném, hogy olyan le­gyen az új vízdíj, hogy a mezőgazdaság is el­bírja. Az a kérésem viszont, hogy a vízdíjat mi-

Next

/
Thumbnails
Contents