Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1937 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön . 1938 dolom, hogy a magyar vízgazdálkodás ezen kulcsfontosságú vízrendezési tervének előkészítését már most meg kellene indítani. Ezért javaslom, hogy a kormány a vízgazdálkodás fejlesztési koncepciójának jóváhagyása során ezen országos feladatot a jelentőségének megfelelő helyre sorolja. Ennek érdekében esetleg vizsgáltassa meg a több feladatú vízműnek szükség szerint több lépcsőben való kiépítését is — úgy, hogy elsősorban a Duna—Tisza köze a szükséges vízpótlást megkaphassa. így valósulhatna meg az évszázados törekvés, illetve Tanácsköztársaságunk 50 év előtti kezdeményezése szocialista államunk dicsősége és dolgozó népünk további felemelkedése érdekében ! Természetesen ilyen hatalmas méretű vállalkozás előkészítése nagymérvű közgazdasági és műszaki elemző munkát igényel, s erre egyidejűleg megfelelő szervezeti intézkedések is szükségessé válnak. Az átgondolt és céltudatos vízügyi főhatóság irányítása jól érvényesül a decentralizált hatáskörrel rendelkező, és egy-egy nagyobb vízgazdálkodási egységet összefogó területi vízügyi szerv munkájában. A területi vízügyi igazgatóságok szoros kapcsolatot tartanak a tanácsi szervekkel, a véleményeket, igényeket egyeztetve igyekeznek a felmerülő feladatokat megoldani. Bács megyei tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a vízügyi és tanácsi szervek közötti vízgazdálkodási és hatásköri munkamegosztás helyes, az általános és a helyi vízgazdálkodási igényeket egyaránt kielégíti. Kapcsolatuk és együttműködésük eredményes, sőt példamutató. Tisztelt Országgyűlés! Feltehetjük a kérdést: érdemes-e ilyen hatalmas vízrendezési munkát, mint a Duna—Tisza csatorna építése, elindítani, annak költségeit sok éven át biztosítani? Más szóval: mennyi idő alatt térül meg a beruházás? Ügy gondolom, erre a legmegbízhatóbb választ a Tisza-völgyi öntözőrendszerek, elsősorban a tiszalöki duzzasztógát által immár 15 éve üzemeltetett, mintegy 100 ezer katasztrális hold öntözött terület adhat. A tiszalöki duzzasztómű és csatornahálózata építése és 15 évi karbantartása eddig kétmilliárd forintba került. Ezzel szemben az öntözött terület többlethozama ötmilliárd forint értéket adott népgazdaságunknak. Nem beszélve az öntözött táj felszínének, arculatának megváltozásáról és a lakosság életszínvonalának jelentős emelkedéséről. A Duna—Tisza csatorna megépítése — úgy hiszem — csaknem azonos beruházási költséget igényelne, mint a tiszavölgyi duzzasztóművek, Tiszalök, vagy Tisza I., illetve Kisköre, vagy Tisza II. A Duna—Tisza csatorna beruházási öszszegének megtérülése megközelítőleg azonos lehet a tiszavölgyi duzzasztóművek öntözési rendszerével. Nem szólva az olcsó víziút hasznosításáról és táj átalakító jelentőségéről. Dégen elvtárs beszámolója szerint — legalábbis én így értelmeztem — esetleg a közeljövőben sor kerülhet a Duna—Tisza csatorna kivitelezésére. Erre népgazdaságunk jövő igényei is kényszeríteni fognak bennünket. Időben fel kell tehát készülnünk, és legalább a terveket el kellene készítenünk. Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Vízügyi Hivatal, illetőleg Dégen elvtárs jelentését elfogadom. Javaslatomat a tisztelt Országgyűlés és a kormány szíves figyelmébe ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.51—17.10. — Elnök: DR. BERESZTÓGZY MIKLÓS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Rádóci Antal képviselőtársunk. RÁDÓCI ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolójához, mint közvetlenül érintett, vízrendezett mezőgazdasági üzem dolgozója mondhatom el észrevételemet, s egyben javaslatot is szeretnék tenni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az előttem felszólalt képviselőtársaimhoz csatlakozva mondanivalómat meg tudom rövidíteni. Vas megye őrségi területén, valamint a Rábavölgyében folyó vízrendezési munkák vízkár elhárítási tevékenységnek mondhatók. Mind a közcélú, nagy befogadómedrek, mind az üzemi árokrendszer kiépítése, a keszthelyi Agrártudományi Főiskola kezdeményezésére indult, az őrségi program keretén belül végzett munka nagyon jónak és hasznosnak értékelhető, mert több ezer holdra tehető az a terület, amely vízrendezés után kapcsolódott a termelésbe. Ezenkívül több tízezer hold átlagtermése megkétszereződött, néha megháromszorozódott a jól végzett vízrendezés és meliorációs munka folytán. Termelőszövetkezetünk öt és fél ezer holdnyi összterületéből a folyó és az elmúlt két-három évben mintegy kétezer holdon fejeződött be a komplex vízrendezés és talajjavítás. Ezeken a területeken a régi öt-nyolc mázsás átlagtermésekkel szemben jelenleg már 16—20, egyes táblákról 22—24—26 mázsás átlagtermést takarítunk be. E számok igazolják, hogy a vízrendezéssel, komplex talajjavítással elért rendkívül értékes eredmények a termelő üzemek dolgozóinak jövedelmét és életszínvonalát kedvezően befolyásolják. Ezen túlmenően az egész népgazdaság szempontjából is gyorsan visszatérülnek a beruházott forintok azzal, hogy nagyobb mennyiségű kenyérgabonát, húst, tejet tudunk biztosítani az ország lakosságának ellátásához a magasabb átlagtermésekből. Javaslom, hogy a negyedik ötéves tervben a szakminisztérium és az Országos Vízügyi Hivatal egyeztesse terveit, illetve az állami támogatások összege, annak elosztása úgy történjék meg, hogy az állami közcélú és üzemi vízrendezés, az árkok felújítása egyidőben valósuljon meg. Rendkívül káros ugyanis, ha az üzemi vízrendezést előbb végezzük el, mint a nagyobb állami, vagy közcélú befogadók megépítését. Nem egy esetben milliós nagyságrendben végzett üzemi vízrendezés és talajjavítás megy