Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1939 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1940 tönkre, ha a közcélú befogadók megkésve, egykét évvel utóbb készülnek el. Tisztelettel felhívom az Országos Vízügyi Hivatal elnökének figyelmét, hogy e nagy munkákat általában a vízrendezési, talajvédelmi és vízgazdálkodási társulatok végzik. E társulatok a rendkívül fontos, nagyjelentőségű munkák végzésénél az utóbbi időben a mechanizmusra hivatkozva elég drágán terveznek, műszakilag vezetnek és kiviteleznek. A termelő üzemek és a gazdasági üzemek, mint a társulást létrehozó tagok elsőrendű feladatuknak tekintsék e fontos munkák végrehajtását s ne a nyereség, a tisztességtelen haszon szerzése vezérelje őket, hanem a nagy jelentőségű munka becsületes elvégzése. Javaslom továbbá, hogy az állami támogatásból már vízrendezett és talaj javított területek fenntartására és jó karbantartására az üzemeket rendeletileg kellene kötelezni. Javaslom, hogy ama szélsőséges időjárású, rossz talajviszonyokkal, magas évi csapadékkal rendelkező területekre és tájegységekre, ahol azt a gazdasági üzemek saját erejükből megoldani nem tudják, állami támogatásból továbbra is tegyék lehetővé a vízrendezést és a talajmeliorációs munkákat. Tisztelt Országgyűlés! Az előző napirendi pontban, a tisztelt Országgyűlés elmúlt évi költségvetése jóváhagyásának vitájánál hallottuk, hogy több száz még gyenge termelőszövetkezetünk van. Többnél kellett jövedelemkiegészítés címén az év végén dotációt, állami támogatást adni. Talán a legrövidebb időn belül visszatérülő, leghasznosabb és gazdaságos beruházás lenne ezen alapvető termelési eszköz, a föld megjavítása. Ez a legrövidebb időn belül térülne vissza az ott dolgozóknak és a népgazdaságnak is. Ez lenne a helyzet a mi vidékünkön is, itt ugyanis a víz nem áldást jelent, hanem igen komoly károkat tud okozni. így talán érthető, hogy a víz hasznosítása helyett a káros vizek elvezetését kérjük. Az Országos Vízügyi Hivatal vezetője által előterjesztett beszámolót, tájékoztatót nagyon jónak, értékesnek tartom. Legyen szabad megemlítenem, hogy a területünkön irányítást végző vízügyi igazgatóság eddigi munkáját is jónak és eredményesnek értékeljük. A beszámolóval egyetértek, elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Nagy József képviselőtársunknak adok szót. NAGY JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok kialakításával megnyílt a korszerű vízgazdálkodás lehetősége. Feladatai térben és tevékenységi körben egyaránt kiszélesedtek, átfogóan, tervszerűen, minden népgazdasági ágazatra vonatkozóan komplex módon kiterjedtek. A fejlődés nem volt egyenletes és arányos. A vízügyi törvény, a vízügyi ágazatra vonatkozó kormányhatározat azonban egységbe foglalta, feladataival, eredményeivel együttesen tárgyalta a vízgazdálkodás minden problémáját. A vízgazdálkodási keretterv megnyitotta a távlatokat, megmutatta a fejlődés lehetőségeit a vízgazdálkodás egész területén. Az a véleményem, hogy a törvény, a kormányhatározat elérte célját. Vízgazdálkodásunk az országos keretterv célkitűzéseinek megfelelően egyenletesen és dinamikusan fejlődik. Tisztelt Országgyűlés! Az eddigi tevékenységről és a jövő feladatairól beszélt Dégen elvtárs. Az előttem felszólaló képviselőtársaim néhány olyan kérdést érintettek, amelyekkel én is foglalkozni kívántam. Ettől eltekintek azért, mert Dégen elvtárs beszámolójában megnyitotta a távlatokat, képviselőtársaim pedig a feladatok egy részét felvetették. Inkább nyomatékosan szeretném két. szám-mal aláhúzni a vízellátás és a csatornázás szükségességét. Itt is a mennyiségi fejlesztést szeretném hangsúlyozni az arányosítás egyidejű megvalósítása mellett. Ha az 1960^as és 1970-es évek tervezett fejlesztési százalékát nézzük, akkor a vízellátás tekintetében 17, a csatornázásban pedig 7 százalékos fejlődést érünk el. Ha a megyéket tekintjük, akkor az arányok ennél lényegesen nagyobb differenciát mutatnak, mert például Szabolcs, Somogy, vagy Békés megye tekintetében a fejlődés a vízellátásban alig éri el a 7—8, a csatornázásban pedig a 3—4 százalékot. Véleményem tehát az, hogy a vízellátást és a csatornázást egyetemlegesen fejleszteni kell a népgazdaság egészébe beillesztett igényeknek megfelelően és el kell végezni a helyes arányosítást is. Azt is szeretném még itt elmondani, hogy nemcsak az új létesítményekre kell súlyt fektetni, hanem foglalkozni kell a régi, meglevő, vízellátást szolgáló rendszerekkel, a csatornákkal is, és ezeknek a rekonstrukciójára is lényegesen nagyobb gondot és» költséget kell a jövőben fordítani. Egy másik kérdés is felvetődött Dégen elvtárs tájékoztatójában és képviselőtársaim részéről, mégpedig a belvíz-kérdés. Meg kell mondanom, véleményem nem mindenben egyezik az elhangzottakkal, mert én a belvíz-problémát nem a belvizek elvezetésére korlátozom, hanem az öntözéssel szerves összefüggésben a belvíz-gazdálkodásról szeretnék beszélni. Ez azt jelenti, hogy az agrotechnika segítségével meg kell próbálnunk megelőzni, megakadályozni a belvizek keletkezését és károkozását, ahol pedig a belvizek mégis előjöttek, keletkeztek, ezzel a vízzel is okosan kell gazdálkodni. Hallottuk, hogy vízkészletünk kevés és a jövőben sem lesz lényegesen több. Ha azt akarjuk, hogy 1,7—2 millió katasztrális holdon végezzünk fejlett öntözéses gazdálkodást, minden liter vízre szükségünk van. Véleményem tehát az, hogy a belvízrendezés problémáját az öntözéssel együtt komplexen kell kezelni, az eddiginél lényegesen nagyobb összegeket kell a fejlesztésre fordítani. Itt talán azt szeretném hangsúlyozni, hogy a megépített vagy megépítendő öntöző- vagy belvízlevezető csatornák karbantartására, javítására, fenntartására lényegesen nagyobb összegeket és nagyobb munkát kell forr dítani.