Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1929 Az Országgyűlés 24. ülése, . levő egyik fontos kommunális feladatunk. Az igény és az érdeklődés rendkívül nagy. Nehezíti megyénk helyzetét, hogy a települések 85 százaléka még nem rendelkezik vízközművel, s ezek között van négy Balaton menti üdülőhely is. Az igényre jellemző, hogy a harmadik ötéves tervben előirányzott 25 törpe vízmű építésén túlmenően még 30 igény jelentkezik, s ezek közül négy-ötöt tudunk csak kielégíteni a központi és a tanácsi támogatás hiánya miatt. Nagyok a gondjaink a Balaton-parton. Engedjék meg, hogy egy példát ezek egyikére is felhozzak. Balatonfenyvesen 1966 óta nem tudtuk a törpe vízművet megépíteni, mert a lakosság nem vállalja az irreális mértékű hozzájárulást. Ugyanis a szokásos 3500 forintos egy érdekeltre eső befizetés helyett 6500—7000 forintot kellene vállalni. Ennek főoka, hogy ezen az üdülőhelyen a vezeték hossza a szokásosnak ötszöröse, emellett 1000 köbméteres tározó megépítése;, szükséges a nyári üdülési csúcsidény vízigényé- " nek kielégítése miatt. A lakosság vezetékes ivóvízzel való ellátásának megjavítása és az ezzel kapcsolatos balatoni gondok megoldása érdekében kérem az Országgyűlést és Dégen elvtársat, vegye figyelembe alábbi javaslataimat: Az Országos Vízügyi Hivatal kezdeményezzen jogszabálymódosítást, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetektől ne vonják meg a bankhitelt, ha vízellátó berendezéseikkel csatlakoznak a községi vízműhöz, vagy éppen ezek képezik alapját a helyi törpe vízműnek. Igaz ugyan, hogy a törpe vízmű műszaki berendezéseivel együtt állami tulajdonba kerül, de változatlanul eredeti rendeltetésének tesz eleget. Valószínűnek tartom, hogy a három év óta napirenden levő közérdekű problémát az ügy érdekében jóakarattal meg lehet oldani. Jogszabály útján rendezni kell, hogy úgy a vízhálózat, mint a csatorna-gerincvezetékre való rákötéseknél — a társulati tagok kivételével — mindenki legyen köteles egy meghatározott öszszegű térítési díjat fizetni, és csak azután vehesse igénybe a közművek szolgáltatását. A tanácsok kötelezettséget vállalhatnak arra, hogy az így befolyó összegeket hiánytalanul közmű céljaira fordítják, illetve az üzemeltető vállalat rendelkezésére bocsátják. Javasolom, hogy a Balaton-parti községekben az egy érdekeltre jutó körülbelül 3500 forinton felüli többletköltséget állami költségvetési juttatásból és vízügyi alapból vállalja magára államunk, illetve a helyi érdekeltség költségeinek mértéke itt se haladja meg az egy érdekeltre eső átlagos terheket. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok jelentős feladatát képezi a területek előközművesítése. E munka nagy hányadát a vízépítés teszi ki. Kivitelező kapacitás tekintetében nem vagyunk erre a munkára ma sem megfelelően felkészülve. Csak a mi megyénkben 1968—1969-ben a tanácsi feladatot képező vízépítési beruházásokból 30 millió forintot, a rendelkezésre álló összeg egyharmadát nem tudjuk felhasználni kapacitás- és anyaghiány miatt. Javaslom az Országos Vízügyi Hivatalnak: anyagi eszközökkel segítse elő, hogy a megyei tanács két vállalatánál egy év alatt 40 millió fo^69. július 3-án, csütörtökön 1930 rint évi vízépítési többletkapacitást érhessünk el. A meglevő két tanácsi vállalat és a megyei tanács rendelkezésére álló anyagi eszközökből ilyen mértékű kapacitásnövelésre nem vagyunk képesek. Az igény pedig szinte azonnal jelentkezik. Szövetségest keresünk. Adott a vállalati szervezet, s részben az állóeszközök is rendelkezésre állnak. Számításaink szerint az egységnyi kapacitás növelése így kisebb költségekkel elérhető. Kérem Dégen elvtársat, fontolja meg ajánlatunkat, kössünk megállapodást — az Országos Vízügyi Hivatal és a megyei tanács végrehajtó bizottsága — a kapacitás növelésére a javasolt formában. A rendelkezésünkre bocsátott tájékoztatót és Dégen elvtárs beszámolóját elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Radnóti István képviselőtársunk. DR. RADNÓTI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Hazánk vízgazdálkodásában a Balaton különleges helyet foglal el. Túlzás nélkül lehet állítani, hogy ennek a párját ritkító természeti kincsnek helyzete ma már szinte az ország valamennyi lakosát közvetlenül érinti, de érinti azt a sok külföldi turistát is, akik — ha hozzánk ellátogatnak — a Balatont feltétlenül felkeresik. Ennek a természeti kincsnek megóvása, még célszerűbb és tökéletesebb felhasználása tehát országos érdek. Azt sem lehet vitatni, hogy a Balatonnal összefüggő tennivalók között elsőrendű fontosságúak a vízgazdálkodási intézkedések. A Balatonnal kapcsolatos vízgazdálkodási feladatok sokrétűek és nemcsak egymással, hanem más ágazatok körébe tartozó fejlesztésekkel is szoros összefüggésben vannak. A Balaton vízháztartása, illetve ezzel összefüggésben vízszintje úgy van jelenleg megállapítva, hogy a vízállások a 40—100 centiméter közötti magasságok lehetnek. Miután a hozzáfolyás és a lehulló csapadék nem befolyásolható, a vízmagasság egyetlen mesterséges szabályozója a siófoki zsilip. Ennek segítségével viszont az előírás szerinti vízmagasságokat nem lehet biztosítani. A zsilip elégtelen emésztőképessége nem teszi lehetővé a Balatonban, mint természetes tárolóban, megfelelő mennyiségű víz visszatartását. A Balaton vízállásának kialakításánál elsőrendű az üdülési érdek, de a jelenlegi vízgazdálkodási viszonyok között ez sem elégíthető ki megfelelő mértékben. Természetes követelmény volna, hogy a Balaton legyen beszerzési helye azoknak a vízmennyiségeknek is, amelyek részben a környező települések ivóvíz-ellátásához, döntően pedig az öntözéses mezőgazdasági termelés megvalósításához szükségesek. A vízügyi szervek jelenleg nem adnak már ki vízhasználati engedélyeket a Balaton és vízgyűjtője vonatkozásában öntözés céljára, mert a Balaton jelenlegi vízkészletei ezt nem teszik lehetővé. Legjobb tudomásunk szerint, a Balaton felhasználható vízkészletét jelentős mértékben lehetne növelni akkor, ha Siófokon kibővítenék a vízlebocsátó zsilipet és ezzel együtt a Sió csatornát. 84»