Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1931 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1932 Ehhez járulna még — a beszámolóban is alátámasztott legújabb elképzelések szerint — a Drávából való víz átvezetése a Balatonba. A siófoki zsilip kibővítése azt jelentené, hogy nagyobb víztömegeket tarthatnánk vissza. A Drávából átvezetendő víznek elsősorban a nagyon aszályos nyarakon volna jelentősége. Ezek a létesítmények — a vízügyi szakemberek véleménye szerint — nemcsak az üdülési viszonyokat javítanák, hanem az üdülési érdekek sérelme nélkül, többek között lehetővé tennék a Balaton mentén olyan öntözéses gazdálkodás megteremtését is, melynek éppen az üdülőövezet helyei élelmiszerellátásában lenne igen nagy jelentőségű. őszintén szólva, a Balaton-menti mezőgazdasági üzemek jelenleg kissé értetlenül is fogadják azt az álláspontot, hogy további számottevő öntözéseket nem lehet a Balatonra támaszkodva végezni. Kézenfekvőnek látszik ugyanis < előttünk, hogy az üdülőknek nemcsak fürödni, hanem enni is kell és a szükséges élelmet helyben lenne praktikus, fejlett mezőgazdasági üzemekben megteremteni. De az üdülők mellett igen jelentős a lakosság és ezen belül az ipari medencékben élő és dolgozó munkásság ellátásának biztosítása is, melynek igénye főleg a Balaton északi partján jelentkezik fokozottabban. Sürgetik és szorgalmazzák tehát, hogy e téren történjen valamilyen számottevő beavatkozás. A tó vízháztartásának megjavítására, a siófoki zsilip kiépítésével, a jelenlegi vízhasználatokon felül körülbelül egy évi 28 millió köbméter többletvizet lehetne a vízhasználók rendelkezésére bocsátani. Igen jelentős víztömeg ez és komoly bázisa lehet a Balaton mentén minden ágazat vízhasználattal összefüggő fejlesztésének. Ugyanakkor kidomborodna az a szerintünk helyes elv, hogy a Balaton tulajdonképpen az ország legnagyobb természetes víztárolója. Miután a Balaton vízháztartásának megjavítását szolgáló beavatkozás minden szempontból hasznos és gazdaságos lenne, a megvalósítást a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlom. A másik fontos kérdés : a Balaton medrének feliszaposodása, illetve a vízi növényzet, elsősorban a hínár nagymértékű elszaparodása. A feliszaposodás különösen a keszthelyi öbölben számottevő, ahol előbb-utóbb a fürdőzést nem lehet majd biztosítani. De a keszthelyi öblön kívül a Balaton északi partján nagyon sok helyen jelenik meg a folyók hordalékából, a part eróziójából, a tó biológiai életéből származó üledék. Nagyon intenzív volt — különösen az elmúlt évben —, a hínár elszaparodása is. Nem kell ugyan ezek miatt a vészharangot a Balaton felett meghúzni, de a folyamatot minden körülmények között célszerű mérsékelni. A vízügyi és a vízgazdálkodásban érintett egyéb szervéknek olyan beavatkozásokat kell e téren végezniük, amelyek a lerakódás döntő részét szolgáltató folyamatokat megállítják vagy jelentősen fékezik. így a vízfolyások hordalékának csökkentése érdekében rendezni kell a Balaton vízgyűjtőjét, meg kell ott akadályozni a nagyobb eróziót. A tóban levő üledék eltávolítását az eddiginél lényegesen nagyobb ütemben kell folytatni, a súlypontot elsősorban a keszthelyi öböl környékére, mint leginkább feltöltődött területre helyezve. Szükséges lenne a hínárosodás megakadályozására a hínárirtás megszervezése, az ehhez szükséges mechanikai eszközök beszerzése, majd a munka folyamatos, megfelelő ütemű végzése. Nem ismerem, hogy milyen anyagi vagy más eszközök állnak e feladatok végrehajtásának céljaira, de saját tapasztalatból tudom, hogy a Balaton vize nemcsak az üdülőknek, hanem a mezőgazdáknak is mindent megér, az érte hozott áldozatok bőségesen megtérülnek. Ha tehát a tervezett beavatkozások egyidejűleg szolgálják az üdülésnek, mint elsőrendű érdeknek, de az egyéb vízhasználóknak céljait is, akkor feltétlenül érdemes és szükséges a Balatonért, a BaI latonra áldozni, mert annak hasznát nemcsak a * Balaton-táji lakosság, hanem az egész ország élvezheti. Ezért ajánlom, hogy a Balatonnal összefüggő vízgazdálkodási kérdéseket, az egyéb vízgazdálkodási problémák mellett, kezeljük kiemelten, kezeljük azzal a szemlélettel, hogy egyik legnagyobb nemzeti kincsünk fejlesztéséről, megvédéséről és kihasználásáról van szó. Ennek érdekében — úgy vélem — rendelkezésre kell bocsátani a vízügyi szerveknek azokat az anyagi eszközöket és kapacitásokat, amelyek a balatoni munkák megvalósítását tennék lehetővé. Szükségesnek tartom a figyelmet felhívni arra, hogy a balatoni partokkal kapcsolatban jogilag nincs minden kérdés egyértelműen rendezve. Mint ismeretes, a folyók és a tavak medre állami tulajdonban van. A telekkönyvi nyilvántartások azonban nem felelnek meg mindenütt ennek az elvnek és ebből sok jogvitás ügy származik. Célszerű lenne megfelelő intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy a jogbizonytalanság ne eredményezhessen különféle spekulációkat, s egyáltalán a Balaton-parttal összefüggő jogi kérdések egyértelműek legyenek. Szeretnék végül említést tenni Veszprém megye egyik legnagyobb vízgazdálkodási gondjáról, a bauxitbányászattal összefüggő vízelvonásról. A jelenleg kiemelt, körülbelül évi 60 millió köbméternyi, majd a későbbiekben évi 140 millió köbméterre emelkedő bányavíz nagykiterjedésű körzetben idéz elő a karsztvíz nívóban olyan mértékű süllyedést, amelynek következtében elapadnak a források, több község ivóvíz ellátása szenved súlyos károsodást. Rendkívül fontosnak és sürgősnek tartjuk tehát azoknak az intézkedéseknek a mielőbbi végrehajtását, amelyek az elvont víz visszaadását — regionális vezetékrendszerek és más intézkedések kapcsán — kívánják megoldani. Ezen túlmenően a bányavíz elvonás, minden bizonnyal nagykiterjedésű területeken, a talaj vízállásra is hatással lesz és így a mezőgazdaság számára is károkat okozhat. Legjobb tudomásunk szerint a talajvízre és ezen keresztül a mezőgazdaságra gyakorolt hatás nincs megfelelő mértékben még feltárva. Miután sokszor meddő viták folynak ilyen