Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1925 Az Országgyűlés 24. ülése, ság általános fejlődésével. Korszerű szintre emelésére államunk jelentős anyagi eszközöket fordít. A vízgazdálkodás több mint hat százalékban részesedik az összes népgazdasági beruházásokból. Dinamikus fejlesztésének követelményeiből adódik, hogy fejlődése várhatóan a beruházások általános növekedési ütemét némileg meghaladó lesz. A vízgazdálkodás rendkívül beruházásigényes ágazat. Jóllehet beruházási eszközeink egyre növekszenek — a második ötéves terv időszakában 14 milliárd, a harmadik ötéves terv során mintegy 21 milliárd forint értékű beruházás valósul meg —, mégsem leihet mindenkor az egyébként helyesnek és indokoltnak bizonyult igényeket a kívánatos mértékben kielégíteni. A fejlesztésnél figyelembe kell vennünk az indokolt igények és a reális népgazdasági lehetőségek közötti összefüggéseket. A vízgazdálkodás fejlesztését csak oly módon lehet meggyorsítani, ha a társadalom közös gondjává válik, és terheit részben megosztjuk. A népgazdaság általános fejlődése szempontjából a megalapozó — infrastrukturális — jellegű létesítmények megvalósítása közvetlen állami feladat, s ezek pénzügyi forrása az állami költségvetés. Mindinkább érvényesítjük azt az elvet, hogy a felhasználó ágazatok termelési és szolgáltató tevékenységével, gazdálkodásával közvetlenül összefüggő fejlesztési célkitűzések költségeit a ráfordításokkal arányos árak, térítések, díjak fedezzék, és azok megvalósításához a felhasználó ágazatok, vállalatok, üzemek elsősorban saját anyagi erőforrásaikból járuljanak hozzá. A kisebb, helyi jelentőségű létesítmények megvalósításához a közvetlenül érdekelt lakosság anyagi áldozatvállalása sem nélkülözhető, ahogyan ez a vízműtársulatok esetében is helyesen érvényesül. Az ilyen művek létesítéséhez az állam jelentős támogatást nyújt, elsősorban ott, ahol az érdekeltek nagyobb anyagi terheket vállalnak. Az új közgazdasági szabályozók rendszere tette lehetővé, hogy már 1969-ben a vízgazdálkodás összes ráfordításainak mintegy 50 százalékát a központi állami és tanácsi költségvetésből, míg másik felét a különböző költségvetésen kívüli forrásokból fedezzék. Ez új és továbbfejlesztendő elem a vízgazdálkodásban. Hangsúlyozom, hogy ezek az elvek nemcsak az új gazdaságirányítási rendszer alapelveivel, hanem — az Országgyűlés által 1964-ben elfogadott, a gyakorlatban jól bevált, időtállónak bizonyult — vízügyi törvénnyel is összhangban állnak. A vízgazdálkodás egységes szervezete nagy erőforrást jelentett növekvő feladatainak ellátásában. Beigazolódott, hogy a széles körű természeti, népgazdasági összefüggései folytán oly bonyolult vízügyi tevékenység nem nélkülözheti az egységes ágazati irányítást és koordinációt, az erők tervszerű összpontosítását a közös célra. E szervezeti egység hozzájárult az alkotóerők megsokszorozásához, s az anyagi erőforrások jobb hatásfokú hasznosítását is jelentősen elősegítette. 84 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESlTO 1969. július 3-án, csütörtökön 1926 Az állami és társadalmi tevékenység viszonya a vízgazdálkodásban — úgy véljük — helyesen alakult ki. Másfél évtized tapasztalatai alapján célszerűnek, eredményesnek bizonyult a vízügyi szervezet és a helyi vízügyi feladatokat ellátó tanácsi szervek közti munkamegosztás és kapcsolat is, de az élet, a fejlődés itt is megköveteli az előrehaladást. A kimunkálás szakaszában levő vízgazdálkodás-fejlesztési koncepció, amely előreláthatóan másfél évtizedre, hatásában bizonyára történelmi távlatokban is mérhető időszakra jelöli ki a • teendőket, megköveteli az anyagi, műszaki, emberi erők megsokszorozását, mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt, a műszaki és közgazdasági szemlélet magasabbrendű szintézisét, a műszaki haladás meggyorsítását, a vízépítőipari kapacitás és a vízgazdálkodás ipari hátterének nagyarányú fejlesztését. Tisztelt Országgyűlés ! A nagy magyar vízépítési alkotások úttörőinek, Széchenyi Istvánnak, Vásárhelyi Pálnak messzetekintő tervei már megvalósultak. Művüket a vízgazdálkodás dolgozói, a ma vízimérnökei és a hajdani kubikusok utódai — már mint a korszerű gépek mesterei, kotrók, földtolók, betonkeverő gépek, szivattyútelepek kezelői — folytatják. Ügy. érzem, beszámolóm hiányos lenne, ha nem szólnék a vízgazdálkodás mintegy 70 000 dolgozójának munkájáról. Sokszor távoli munkahelyeken, mostoha természeti viszonyok között, áldozatos helytállással, ha pedig a körülmények úgy hozzák: a gátakon bátor kiállással teljesítik hivatásukat, annak tudatában, hogy ezáltal a társadalmi, gazdasági és műszaki haladásunk, a szocializmus teljes felépítése ügyén munkálkodnak. Erkölcsi és anyagi megbecsülésük, munkaés életkörülményeik további javítása a lehetősé. gekkel arányban terveink megvalósításának fontos feltétele. A vízgazdálkodás vázlatosan ismertetett, de még most formálódó programja a párt és a kormány gazdaságpolitikájának szerves része. A konkrét tennivalók majd az állami tervekben jelennek meg, és a vízügyi ágazat, a tanácsok, a társulatok, a vállalatok tevékenységében és széles társadalmi rétegek alkotó közreműködésével valósulhatnak meg. Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a vízgazdálkodás fejlesztésének tervezésében és megvalósításában- biztos iránytűt ad majd a kezünkbe a fejlesztési koncepciónak a kormány által történő jóváhagyása. A kormány döntésének megalapozásához felhasználhatjuk az Országgyűlés ülésszakán elhangzó javaslatokat, az ipari, valamint a mezőgazdasági állandó bizottságokban, a megyei képviselőcsoportok ülésein felmerült kezdeményezéseket. A vízgazdálkodás helyzetéről és fejlesztési célkitűzéseiről szóló beszámolómat a kormány nevében azzal a meggyőződéssel terjesztem a tisztelt Országgyűlés elé — kérve annak elfogadását —, hogy az abban vázolt program népünk jólétét, népgazdaságunk fejlődését, országunk további felemelkedését szolgálja. (Taps.)