Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-24
1923 Az Országgyűlés 24, ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1924 tözés kizárólag mennyiségi* külterjes fejlesztésének időszaka. Az is nyilvánvaló, hogy az öntözés bevezetése, vagy továbbfejlesztése azoknál a gazdaságoknál célszerű, amelyeknél az agrotechnikai és üzemi feltételek viszonylag fejlett színvonalat értek el, s a legkevesebb járulékos beruházás szükséges az öntözővíz eredményes hasznosításához. Az öntözési módok közül előtérbe került a korszerű esőztető öntözés. Ez azonban nem jelentheti ennek az öntözési módnak a kizárólagosságát. A nagyobb öntözőrendszereknél az üzemfejlesztési tervek kidolgozása és az öntözés módszeres üzemi megalapozása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a műszaki létesítmények és a mezőgazdasági termelés közötti összhang megvalósuljon; — az öntözés mind az üzem, mind a népgazdaság számára hasznot hajtó termelési eljárás legyen, így történik ez az épülő kiskörei vízlépcső és öntözőrendszerei esetében is. Az elmúlt évtized több nagy árvize elleni erőfeszítések és hatalmas anyagi, műszaki erők mozgósításával végrehajtott sikeres védekezés nyomán olyan nézetek is keletkeztek, hogy ha a veszély óráiban ilyen nagy erőket tudtunk összpontosítani, miért nem végezzük folyamatosan a gátak erősítését. Jelenthetem az Országgyűlésnek — és ezt a közvélemény tájékoztatása is megköveteli —, hogy az árvízvédelmi művök és a folyószabályozás fejlesztését korszerű módszerekkel, évről évre tervszerűen gyorsuló ütemben végezzük. Erre évente jelenleg mintegy 200 millió forintot, a negyedik ötéves terv időszakában pedig előreláthatólag 330 millió forintot fordítunk. A gyorsabb ütemű fejlesztésnek a népgazdaság teherbíró képessége szab határt. Víziúthálózatunk gerince a Duna, nemzetközi hajóút. Fontossága a Duna—Rajna—Majna csatorna és a Vaskapu vízerőmű megépítése révén növekszik. Ügy véljük, ez is sürgeti a víziúthálózat és a víziközlekedés megfelelő fejlesztését. A Balatonnak nagy és lelkes társadalmi tábora van. A közvélemény jogosan sürgeti a tóval összefüggő problémák megoldását. Elkészült, és rövidesen a kormány elé kerül jóváhagyásra a Balaton fejlesztési programja. A program előirányozza a tó vízháztartásának szabályozását, a Drávából, vagy más vízgyűjtő területről történő vízpótlását; a Sió csatornázását, a partvonal állandósítását, partvédő művek építését; a feliszapolódás csökkentését és a káros vízinövényzet elburjánzásának visszaszorítását. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország teljes vízkészlete az igényeket még lényegesen meghaladja. Az országos átlag azonban nem mértékadó. A területi vízkészlet és a kis vízhozamok időszakára eső vízszükséglet összehasonlítása azt mutatja, hogy egyes időszakokban és egyes területekeh már jelenleg is vízhiány mutatkozik, és ennek fokozódása várható. A jövő útja elsősorban a vízkészletek növelése, a lefolyás egyenletesebbé tétele, a vízbőség idején felhasználatlanul távozó, gyakran kárt okozó vizek tárolása. A fejlődés megköveteli majd, hogy a kiskörei vízlépcső elkészültét követően a csongrádi és a többi tiszai vízlépcső is megépüljön. A Kőrösök völgyének kiegyensúlyozott vízgazdálkodása szükségessé teszi a kőrösladányi duzzasztó megépítését is. A vízátvezetés a szabad készletekkel rendelkező területekről a vízhiányos területekre ugyancsak fontos eszköz a vízmérleg hiányának kiküszöbölésére. Ez a rendeltetése többek között a 100 kilométer hosszú mesterséges folyónak, a Keleti Főcsatornának is. A Tisza vízlépcsőinek kiépítése után a Tiszavölgy vízhiányának végleges megszüntetésére nagyobb távlatban szükségessé válik majd a Duna—Tisza csatorna útján a Duna vizének átvezetése is. A nagyobb tárolók mellett tömegesen épülnek kisebb mesterséges tavak. Ezek nagy segítséget jelentenek mind az ipar, mind a mezőgazdaság vízigényének kielégítésében, elsősorban á Dunántúlon és az ország északi területén. Szemben a felszíni vízviszonyokkal, országunk vízföldtani adottságai kedvezőek, ezért a felszínalatti vízkincs fontos tartaléka a vízkészlet-gazdálkodásnak. Vízkészletünk zöme a folyók vízgyűjtőjének határainkon túli területéről származik. A közös vízgyűjtő területen levő országokban a természetadta vízkincs hasznosítása és a víz romboló hatása elleni védekezés túlnő a nemzeti határokon. Eredményes vízgazdálkodás csak egymás érdekeinek kölcsönös figyelembevételével folytatható. Éppen ezért kedvezőnek tartjuk, hogy vízügyi kérdésekben mindinkább elismertté válik a több oldalú együttműködés szükségessége. Tükrözi ezt a Dunabizottság munkája is. Űj, kedvező mozzanat, hogy kialakulóban van az öt tiszai ország — a Szovjetunió, Románia, Csehszlovákia, Magyarország és Jugoszlávia — együttműködése a Tisza közös érdekű vízgazdálkodási kérdéseinek rendezésére, örömmel üdvözöljük ezt. Nagy fontosságot tulajdonítunk a kétoldali államközi együttműködés további fejlődésének. Hazánkban csakúgy, mint a szomszédos országokban növekszik a vízfogyasztás, és elsősorban a»vízkészletek nemzetközi megosztásában jelentkeznek megoldásra váró kérdések. Véleményünk szerint ezen a téren az országok kölcsönös érdekei további együttes erőfeszítést igényelnek a Kárpát-medence országaitól. Különösen román —magyar viszonylatban vannak hosszú ideje rendezést igénylő kérdések. A magunk részéről keressük a rendezés legjobb módját és az a remény tölt el bennünket, hogy a közös erőfeszítések növekednek és fokozatosan eredményt hoznak mindkét ország javára. Együttműködésünk a KGST-ben elsősorban a vízgazdálkodási tudományos kutatási munkák koordinálásában, a korszerű szennyvíztisztítási technológiák kidolgozásában hozzájárul vízgazdálkodásunk fejlődéséhez. A vízgazdálkodásban alkalmazott műszerek, berendezések gyártásának szakosításában és a gyártási kooperációban is kialakulóban vannak a KGST tagországok között az együttműködés új formái, de a világ számos más országával is kedvező lehetőség nyílik e téren az együttműködésre. Tisztelt Országgyűlés ! A vízgazdálkodás fejlesztési arányai és üteme összefügg a népgazda-