Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1915 Az Országgyűlés 24. ülése, igen alaposan foglalkozik és megfelelő intézke­déseket szándékozik tenni. A termelőeszköz-kereskedelmi vállalatokról szólt Bodogán és Szőke Antal elvtárs. Az év második félévében a kormány Gazdasági Bizott­sága fog ezzel foglalkozni. A szarvasmarha-te­nyésztés jobb ösztönzésének és gazdaságosságá­nak kérdéséről szólt Bélák, Bodogán és Dimény elvtárs. Ez is olyan kérdés, amely a kormány napirendjén szerepel. A célcsoportos beruházá­sok különböző vonatkozásairól szóltak az elv­társak — Bodogán, Nagy Antal, Fülöp János elvtárs — többféle értelemben is. A kormány az 1971-től kezdődő szabályozás keretében a cél­csoportos beruházások szerepét meg fogja vál­toztatni. Valószínűleg olyan értelemben, hogy a tanácsok fejlesztési terveiben a célcsoportok ál­tal meghatározott beruházási rész lényegesen csökkenni fog, vagy esetleg meg is fog szűnni. Ami a célcsoportos beruházások megtérü­lésének kérdését illeti, — azt a kérdést, amit Fü­löp elvtárs vetett fel — én azt hiszem, hogy a jelenlegi gyakorlat helyes. Az tudniillik, hogy a célcsoportos beruházások a termelő vállalatok esetében — legalábbis részben — meg kell, hogy térüljenek a termelő vállalatok nyereségében. Miféle beruházás lenne az a gáz- és kőolajipari hálózati beruházás, amelynek egy százaléka sem térül meg a kőolajbányászatnak, illetve a kő­olaj-feldolgozásnak a nyereségéből. A közös vállalatok, illetve közös vállalko­zások szabályozásának a kérdése valóban olyan kérdés, ami már régebben felmerült, sőt — ha jól emlékszem — itt a parlamentben is.felme­rült már. Ezzel a kérdéssel is foglalkozunk. Meg kell jegyeznem, hogy itt rendkívül bonyolult szabályozási problémák vannak, mivel hogy ál­lami vállalat, termelőszövetkezet, állami keres­kedelem, szövetkezeti kereskedelem is szerepel­nek egymás mellett. Ezt a kérdést Dimény elv­társ, Szabó elvtárs és Fehér elvtárs említette. A kérdések másik csoportja arra vonatko­zott, hogy ajánlásokat tettek a képviselő elv­társak a jövő év vagy a jövő évek költségve­tésére és hitelpolitikájára. Ezek közül először Gácsi elvtársnak a felvetésére szeretnék egy mondatot mondani. Arra tudniillik, hogy 1969. év végére álljanak rendelkezésre a negyedik öt­éves terv szabályozói. Én azt hiszem elvtársak, hogy ez túlzott kívánság, ennek nem tud a kor­mány eleget tenni. Eddig másfél év telt el az új mechanizmus szabályozó rendszeréből. Ez nem elégséges idő ahhoz, hogy a következő ötéves terv szabályozóit ennek a tapasztalatnak alap­ján meg tudjuk határozni. Mindenképpen azon­ban a jövő év során — lehetőleg a jövő év első félévének a végén — ezeknek a szabályozóknak nagy részét igyekezni fogunk rendelkezésre bo­csátani. Itt van egy másik összefüggés is. Magát a szabályozó rendszert nem lehet kü­lönválasztani a negyedik ötéves tervtől. Csak ak­kor leszünk képesek konzisztens szabályozó rendszert kialakítani, amikor a negyedik ötéves terv fő kérdései is eldőltek. A jövő költségvetésekről és a jövő időszak hitelpolitikájáról szóltak a következő javasla­tok: Bartha elvtárs javaslata a felújítások támo­gatásának a növeléséről. Itt meg szeretném 1969. július 3-án, csütörtökön 1916 mondani, hogy a költségvetési szervek felújí­tása tekintetében felül fogjuk vizsgálni a költ­ségvetési szervek állóalapjait, ennek megfelelően megfelelő felújítási hányad fog kialakulni. Az elmaradt beruházások miatti támoga­tást pedig a költségvetés lehetőségeihez képest kell a jövőben is szabályozni. , Bartha elvtárs megemlítette az óvodai fej­lesztést, Varga elvtárs, Orbán elvtárs említet­ték az általános iskolák, különösen a vidéki ál­talános iskolák gyorsabb fejlesztésének kérdé­sét. Varga elvtárs megemlítette a kommunális hitelek kereteinek növelését, Orbán elvtárs a könyvkiadás hitelezésében alkalmazandó ked­vezmény kérdését. László elvtárs, Bartha elvtárs, Varga Illés elvtárs megemlítetté^ egyes hitel­preferenciák ügyét, Fehér elvtárs a kis- és kö­zépüzemek beruházásainak preferenciáit. Elvtársak! Azt hiszem ismernek annyira, hogy én nem szoktam és nincs is felhatalmazá­som arra, hogy előre ígéretet tegyek itt a kor­mány nevében. Arra ígéretet tudok tenni, hogy a kérdések jogosságát a kormány majd meg­vizsgálja és akkor, amikor a szabályozó rend­szerben, illetve a következő évek költségvetésé­ben döntés születik, ezeket a javaslatokat fi­gyelembe vesszük. Végül javaslatok hangzottak el — és a vita elsősorban ezek körül a kérdések körül folyt — a szabályozás különböző ügyeiben és általános népgazdasági kérdésekben. Ezeknek a kérdések­nek az első csoportja a bér és a termelékeny­ség, a reálbérek és az árak körül folyt. Ehhez szóltak hozzá Nemeslaki, Korpainé, Bodogán, Fülöp, Szőke, Szirmai, Fehér, Varga Illés elv­társak és a másik Varga elvtárs, valamint Schwarcz elvtárs is. Itt csak azt szeretném megismételni, hogy a reálbérnek és a reáljövedelmeknek egymáshoz való viszonya és ennek a viszonynak nem meg­felelő alakulása, amit többen is felvetettek, ugyanannak a kérdésnek a másik oldala, amit úgy említünk, hogy a termelékenység nem ala­kult megfelelően. Ha a termelékenység terveink­nek megfelelően alakult volna, akkor a reálbé­reknek a reáljövedelmekhez való viszonya más lett volna. Úgyhogy itt elsősorban a termelé­kenység ösztönzését és ezen keresztül a reálbé­rek növelésének az ösztönzését kell vizsgálni. Természetesen itt, a reálbér és a reáljövedelmek vonatkozásában sem szabad végletekben gondol­kozni. Itt mindenekelőtt Nemeslaki 'elvtárs fel­szólalására utalok. Tudniillik a reáljövedelemnek vannak olyan elemei, amelyet a jövőben sem lehet elhanyagolni. Éppen azok az elemek, ame­lyekről Nemeslaki elvtárs szólt, az hogy a nyug­díjasoknak, a kisjövedelmű nagy családoknak a jövedelmeit is növelni kell. Ezek pedig nem közvetlenül a reálbéren keresztül, hanem a reál­jövedelmi elemeken keresztül történnek. Szeretném hangsúlyozni, hogy a reálbérek növelésének és a termelékenység növelésének ügyét az egész szabályozás keretén belül kell megoldani. Olyan megoldást kell találni — és mi úgy gondoljuk, hogy ismét nagy lépést fo­gunk 1970. január 1-vel ebben a vonalban tenni és még egy lépést kell valószínűleg 1971. január

Next

/
Thumbnails
Contents