Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-24
1915 Az Országgyűlés 24. ülése, igen alaposan foglalkozik és megfelelő intézkedéseket szándékozik tenni. A termelőeszköz-kereskedelmi vállalatokról szólt Bodogán és Szőke Antal elvtárs. Az év második félévében a kormány Gazdasági Bizottsága fog ezzel foglalkozni. A szarvasmarha-tenyésztés jobb ösztönzésének és gazdaságosságának kérdéséről szólt Bélák, Bodogán és Dimény elvtárs. Ez is olyan kérdés, amely a kormány napirendjén szerepel. A célcsoportos beruházások különböző vonatkozásairól szóltak az elvtársak — Bodogán, Nagy Antal, Fülöp János elvtárs — többféle értelemben is. A kormány az 1971-től kezdődő szabályozás keretében a célcsoportos beruházások szerepét meg fogja változtatni. Valószínűleg olyan értelemben, hogy a tanácsok fejlesztési terveiben a célcsoportok által meghatározott beruházási rész lényegesen csökkenni fog, vagy esetleg meg is fog szűnni. Ami a célcsoportos beruházások megtérülésének kérdését illeti, — azt a kérdést, amit Fülöp elvtárs vetett fel — én azt hiszem, hogy a jelenlegi gyakorlat helyes. Az tudniillik, hogy a célcsoportos beruházások a termelő vállalatok esetében — legalábbis részben — meg kell, hogy térüljenek a termelő vállalatok nyereségében. Miféle beruházás lenne az a gáz- és kőolajipari hálózati beruházás, amelynek egy százaléka sem térül meg a kőolajbányászatnak, illetve a kőolaj-feldolgozásnak a nyereségéből. A közös vállalatok, illetve közös vállalkozások szabályozásának a kérdése valóban olyan kérdés, ami már régebben felmerült, sőt — ha jól emlékszem — itt a parlamentben is.felmerült már. Ezzel a kérdéssel is foglalkozunk. Meg kell jegyeznem, hogy itt rendkívül bonyolult szabályozási problémák vannak, mivel hogy állami vállalat, termelőszövetkezet, állami kereskedelem, szövetkezeti kereskedelem is szerepelnek egymás mellett. Ezt a kérdést Dimény elvtárs, Szabó elvtárs és Fehér elvtárs említette. A kérdések másik csoportja arra vonatkozott, hogy ajánlásokat tettek a képviselő elvtársak a jövő év vagy a jövő évek költségvetésére és hitelpolitikájára. Ezek közül először Gácsi elvtársnak a felvetésére szeretnék egy mondatot mondani. Arra tudniillik, hogy 1969. év végére álljanak rendelkezésre a negyedik ötéves terv szabályozói. Én azt hiszem elvtársak, hogy ez túlzott kívánság, ennek nem tud a kormány eleget tenni. Eddig másfél év telt el az új mechanizmus szabályozó rendszeréből. Ez nem elégséges idő ahhoz, hogy a következő ötéves terv szabályozóit ennek a tapasztalatnak alapján meg tudjuk határozni. Mindenképpen azonban a jövő év során — lehetőleg a jövő év első félévének a végén — ezeknek a szabályozóknak nagy részét igyekezni fogunk rendelkezésre bocsátani. Itt van egy másik összefüggés is. Magát a szabályozó rendszert nem lehet különválasztani a negyedik ötéves tervtől. Csak akkor leszünk képesek konzisztens szabályozó rendszert kialakítani, amikor a negyedik ötéves terv fő kérdései is eldőltek. A jövő költségvetésekről és a jövő időszak hitelpolitikájáról szóltak a következő javaslatok: Bartha elvtárs javaslata a felújítások támogatásának a növeléséről. Itt meg szeretném 1969. július 3-án, csütörtökön 1916 mondani, hogy a költségvetési szervek felújítása tekintetében felül fogjuk vizsgálni a költségvetési szervek állóalapjait, ennek megfelelően megfelelő felújítási hányad fog kialakulni. Az elmaradt beruházások miatti támogatást pedig a költségvetés lehetőségeihez képest kell a jövőben is szabályozni. , Bartha elvtárs megemlítette az óvodai fejlesztést, Varga elvtárs, Orbán elvtárs említették az általános iskolák, különösen a vidéki általános iskolák gyorsabb fejlesztésének kérdését. Varga elvtárs megemlítette a kommunális hitelek kereteinek növelését, Orbán elvtárs a könyvkiadás hitelezésében alkalmazandó kedvezmény kérdését. László elvtárs, Bartha elvtárs, Varga Illés elvtárs megemlítetté^ egyes hitelpreferenciák ügyét, Fehér elvtárs a kis- és középüzemek beruházásainak preferenciáit. Elvtársak! Azt hiszem ismernek annyira, hogy én nem szoktam és nincs is felhatalmazásom arra, hogy előre ígéretet tegyek itt a kormány nevében. Arra ígéretet tudok tenni, hogy a kérdések jogosságát a kormány majd megvizsgálja és akkor, amikor a szabályozó rendszerben, illetve a következő évek költségvetésében döntés születik, ezeket a javaslatokat figyelembe vesszük. Végül javaslatok hangzottak el — és a vita elsősorban ezek körül a kérdések körül folyt — a szabályozás különböző ügyeiben és általános népgazdasági kérdésekben. Ezeknek a kérdéseknek az első csoportja a bér és a termelékenység, a reálbérek és az árak körül folyt. Ehhez szóltak hozzá Nemeslaki, Korpainé, Bodogán, Fülöp, Szőke, Szirmai, Fehér, Varga Illés elvtársak és a másik Varga elvtárs, valamint Schwarcz elvtárs is. Itt csak azt szeretném megismételni, hogy a reálbérnek és a reáljövedelmeknek egymáshoz való viszonya és ennek a viszonynak nem megfelelő alakulása, amit többen is felvetettek, ugyanannak a kérdésnek a másik oldala, amit úgy említünk, hogy a termelékenység nem alakult megfelelően. Ha a termelékenység terveinknek megfelelően alakult volna, akkor a reálbéreknek a reáljövedelmekhez való viszonya más lett volna. Úgyhogy itt elsősorban a termelékenység ösztönzését és ezen keresztül a reálbérek növelésének az ösztönzését kell vizsgálni. Természetesen itt, a reálbér és a reáljövedelmek vonatkozásában sem szabad végletekben gondolkozni. Itt mindenekelőtt Nemeslaki 'elvtárs felszólalására utalok. Tudniillik a reáljövedelemnek vannak olyan elemei, amelyet a jövőben sem lehet elhanyagolni. Éppen azok az elemek, amelyekről Nemeslaki elvtárs szólt, az hogy a nyugdíjasoknak, a kisjövedelmű nagy családoknak a jövedelmeit is növelni kell. Ezek pedig nem közvetlenül a reálbéren keresztül, hanem a reáljövedelmi elemeken keresztül történnek. Szeretném hangsúlyozni, hogy a reálbérek növelésének és a termelékenység növelésének ügyét az egész szabályozás keretén belül kell megoldani. Olyan megoldást kell találni — és mi úgy gondoljuk, hogy ismét nagy lépést fogunk 1970. január 1-vel ebben a vonalban tenni és még egy lépést kell valószínűleg 1971. január