Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-24
1917 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1918 1-vel tenni —, ami a szabályozó rendszeren belül biztosítja a megfelelő ösztönzést. Tehát úgy képzelem, hogy a reálbér és a termelékenység növelésének is magából a szabályozási rendszerből kell adódnia, nem pedig valamilyen központosított alap adminisztratív szétosztásából. Ha ilyesmit akarnánk csinálni, ennek szerintem az ösztönzésre nem lenne előnyös hatása, arra lenne szükség, hogy a vállalatoknál nagyobb alapokat vonjunk el és gondoskodjunk ennek központi elosztásáról a hatékonyságtól eltérő, idegen kritérium alapján. Korpái elvtársnő felvetette a részesedési alap szétosztásánál alkalmazott kategóriák ügyét. Korpái •elvtársnőnek azt mondhatom, hogy ez a kérdés szintén vizsgálat alatt áll az illetékes szervek előtt. Itt nem is az a probléma, hogy egy meglevő rendszert felszámoljunk. A probléma az, hogy mit tegyünk helyébe. Tudniillik Fehér elvtársra hivatkozom: nagyon lényeges érdekeink fűződnek ahhoz, hogy a jövedelemszabályozásban a jobb, a nagyobb erőfeszítést, felelősséget igénylő munkának hatékonyabb ösztönzése valósuljon meg. Ha mi most mást nem csinálunk, mint ezt à szabályozást, amit a» Korpái elvtársnő kifogásol, egyszerűen megszüntetnénk, akkor a másik oldalon ezt a másik elvünket nem tudnánk érvényesíteni. Ezért kell megtalálnunk a megfelelő megoldási módot. Végül egy másik nagy csoportja a mechanizmus-kérdéseknek: a tanácsi mechanizmus körüli vita. Ehhez szóltak hozzá Bodogán, Bartha, Nagy, Varga és Fehér Lajos elvtársak. Csak egy dolgot szeretnék megemlíteni: a tanácsok gazdasági önállóságának, önkormányzatának előkészítése folyamatban van. Azt az elképzelést azonban, amelyet Nagy elvtárs mondott — hogy tudniillik olyan rendszert kell kialakítani, ahol a tanácsoknak kiadásaikat saját bevételeikből kell fedezniük — nem lehet megvalósítani sem most, sem, azt hiszem tíz év múlva Magyarországon. Azért nem lehet, mert a különböző tanácsoknak különböző gazdasági körülményeik vannak, amelyeket ilyen módon kiegyenlíteni nem lehetne. A kiegyenlítés egyetlen lehetősége — egyébként ilyen felszólalások voltak itt a Somogy megyei elvtársak részéről* — a tanácsok költségvetési támogatása, a fejlesztési alapoknál is és a költségvetési kiadásoknál is. Úgyhogy ettől eltekinteni nem lehet, meg kell azonban próbálni, hogy a kiegyenlítés érdekében adott állami támogatás a fejlesztési alapokban és a működési költségeknél valamivel objektívebb legyen, bizonyos mutatószámokhoz kell kötni, jobbá tenni, mint eddig volt. Egyébként annál a két megyénél, ahol külön súllyal vetették fel az elvtársak a megye helyzetének jövőbeni figyelembevételét, tehát Szabolcs megyénél, és Somogy megyénél, ezenkívül Bács megyénél, elmondhatom, hogy ügyükkel a Gazdasági Bizottság a felszólalásoknak megfelelő értelemben foglalkozott a közelmúltban, s azt hiszem, hogy ezt a következő ötéves terv előirányzatainál is figyelembe veszik. Mégegyszer köszönöm az elvtársak felszólalásait. Köszönöm, hogy meg kívánják szavazni (Derültség.), hát a felszólalók megszavazták. A felszólalók, úgy értettem, megszavazták a költségvetésről szóló zárszámadást. A kritikát is köszönöm és az önkritikát is köszönöm. Az önkritikáról jut eszembe, hogy Orbán elvtárs önkritikából mondta azt, hogy mi a villamosjegyekre ráíratjuk, hogy hová kell utazni. Itt van előttem egy utasítás, a Pénzügyminisztérium és a Munkaügyi Minisztérium rendelete 1966-ból, amelyik azt mondja, hogy a szerv vezetője saját hatáskörében szabályozza azt, hogy a közlekedés ... (Derültség, nagy taps.) Köszönöm. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A törvényjavaslathoz módosító indítvány nem érkezett, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy akik az 1968. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, benyújtott eredeti • szövegében elfogadják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Ellene van-e valaki? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: Az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1968. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben eredeti szövegével egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Megbocsátják képviselőtársaim, ha nyolc percet lefaragok az időből és az ülést fél négyig felfüggesztem. (Szünet: 14.11—15.31. — Elnök: KÁLLAI GYULA.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Áttérünk a második napirendi pont tárgyalására. Következik az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolója a vízgazdálkodás helyzetéről és a fejlesztési célkitűzésekről. Dégen Imre elvtárs, államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke kíván szólni. DÉGEN IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Amikor a kormány nevében tisztelettel az Országgyűlés elé terjesztem beszámolómat a vízgazdálkodásról, átérzem annak jelentőségét, hogy országunk törvényhozó testülete első alkalommal foglalkozik átfogóan a vízgazdálkodás egészével. Űgy vélem, bevezető beszámolómnak az a feladata, hogy néhány kiegészítést fűzzek a tisztelt képviselő elvtársak részére átadott ismertető kiadványhoz és a figyelmet a fejlesztés egyes tendenciáira irányítsam. Jóllehet beszámolóm nagyrészt a kormány által 1964-ben jóváhagyott vízgazdálkodási keretterv továbbfejlesztett változatára épül, csupán előzetes ágazati elgondolásokat tartalmaz. A részletek kidolgozása, a megvalósítás ütemezése, a szükséges anyagi-pénzügyi eszközök mértéke és forrása további kimunkálást és a kormány jóváhagyását igényli. Magyarországon a vízzel kapcsolatos műszaki tevékenységnek nagy hagyományai vannak, mégis a korszerű vízgazdálkodás csak a felszabadulás után, az új, szocialista társadalmi és gaz-