Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1913 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1914 védelmének majdnem egészét. Márpedig népgazdaságunk fejlődésének tükröznie kell az életszínvonal emelkedését minden területen és valamennyi állampolgár számára. Az ismert gondok megszüntetésére irányuló törekvés egyik bizonyítéka az elmúlt évi költségvetés alakulása, amin belül az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás 17 százalékkal növekedett. A jó indulatú törekvés nem tagadható. A költségvetés vitájában állandó jelenség, hogy minden szerv és gazdálkodó egység kevesli az állami hozzájárulást. Tudott dolog, hogy lehetőségeink nem végtelenek, a vélemény mégis az, hogy az újraelosztás során, annak felhasználásában néha egyes irányokban túlságosan bőkezűek vagyunk. Nemzeti jövedelmünk figyelmesebb felosztásával az említett gondokon segíteni lehet és segíthetünk anélkül is, hogy a fejlesztést, a felhalmozást vagy éppen a fogyasztást veszélyeztetnénk. Az elmúlt évi költségvetés eredményeit öszszességükben megnyugvással fogadjuk. A bekövetkezett változások kedvezően hatnak terveink megvalósítására. Az önálló gazdálkodás ösztönszerűen nagyobb eredményekre kényszeríti a vezetést. Számos helyes elképzelés valósult meg az elmúlt két-három évben különböző kooperációs együttműködésben, az értékesítés, az áruforgalmazás új rendszere, habár új gondot vet fel, helyes irányban oldja meg problémáinkat. A hibák sok esetben az önállóság nevében érzett felelősség túlkapásaiból is keletkeznek. Magam, mint mezőgazdaságban dolgozó személy, örömmel jelenthetem tisztelt képviselőtársaimnak, hogy ebben az évben az eddigieknél is nagyobb eredményeket tudunk felmutatni. Erőteljesen érződik a reform újszerű hatása. A mezőgazdaságban óriási rejtett tartalék van, ami soha nem látott méretekben fog tudni kibontakozni és feltáródni a jövőben, amennyiben az ehhez szükséges további segítséget megkapjuk és ennek fontosságát mindenki megérti. Eredményeinket azonban nem szabad eltúlozni, hanem azokat szerényen értékelve következetes szorgalommal kell helytállnunk. Ügy gondolom, a világverseny-listáján sincs mit szégyenkeznünk, ha néha el is túlozzuk fogyatékosságainkat és hiányosságainkat. Nő hazánk nemzetközi tekintélye, vezetésünkre jellemző a szocialista humánum, népünk érdekeinek megvalósítása iránti törekvés, ami a hibák feltárásával képes újabb és újabb reformok megvalósítására. A költségvetés alakulásának múlt évi tapasztalataiból tanulságot merítve, ez évben ismét közelebb kerültünk céljaink megvalósításához, népünk és hazánk felemelkedéséhez. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom!. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadásról szóló törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett. A vitát bezárom. Vályi Péter pénzügyminiszterünk kíván szólni. VÁLYI PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném elveszteni a képviselő elvtársak jóin- | dulatát, ezért az ebédszünet előtt röviden fogok válaszolni. A rövid választ az is lehetővé teszi, hogy akár a törvényjavaslat, akár a törvényjavaslat indokolása, módosítása végett nem hangzott el a képviselő elvtársak részéről indítvány. Én ezt úgy értem, hogy a képviselő elvtársak — amint erről többen szóban is kinyilvánították a véleményüket — egyetértenek a múlt évi gazdálkodással, egyetértenek azokkal a változásokkal, amelyeket a gazdasági reform útján hoztunk. A zárszámadással összefüggésben három kérdés mégis felmerült. Az egyik kérdés, amelyet Bodogán elvtárs említett, hogy a terv- és költségvetési bizottság azt javasolja, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a zárszámadás alkalmával terjessze be szakvéleményét az elmúlt esztendő gazdálkodásáról. Ehhez csak anynyit mondanék, hogy én a magam részéről ezzel a javaslattal egyetértek. Magáról a gazdálkodásról Nagy Antal és Bartha elvtárs mondott megjegyzéseket. Nagy Antal elvtárs azt említette, hogy a tanácsi vállalatok nyereségbefizetésével összefüggésben a múlt évben kétszer is felülvizsgáltuk az állami hozzájárulást a tanácsok költségvetéséhez. Ugyancsak megemlítette azt, hogy ebben az évben, 1969-ben a termelőszövetkezetek forgalmi adóját kivettük a tanácsok bevételeit szabályozó jövedelmek közül. Mind a két kérdésre egy válaszom van: a tanácsi vállalatok nyereségbefizetésének a felülvizsgálata a múlt évben — utólag is bebizonyosodott — helyes lépés volt. Azért, mert maga a tervezés rossz volt — én most nem állítom, hogy ez a tanácsok hibájából történt. Amennyiben ez a felülvizsgálat nem történt volna meg, úgy a tanácsok számláján körülbelül másfél milliárddal nagyobb pénzmaradvány maradt volna és ugyanennyivel gyengült volna a központi költségvetés disponibilitása. Az ilyen felülvizsgálattal szembeni kifogások miatt vettük ki a tsz forgalmiadót 1969. évben a szabályozó bevételek közül. Mivel 1969. január elsejétől kezdve a tsz melléktevékenységet új módon adóztattuk, ennek sem tudtuk volna a pontos kihatását előre meghatározni. Nem akartuk megismételni az 1968-as felülvizsgálatot, ezért a megyei tanácsok által tervezett összeg erejéig kivettük a megyei tanácsok költségvetéséből a tsz forgalmiadót, s ugyanezt az összeget állami támogatás formájában visszaadtuk a tanácsoknak, úgyhogy a tanácsok ebben a kérdésben nem jártak rosszul. A jövőben a későbbi megyei szabályozással összefüggésben kell ezt a dolgot rendezni. Bartha elvtárs megjegyezte, mintha rosszallólag szóltam volna a tanácsi pénzmaradványok nagyságáról. Mégegyszer világosan és egyértelműen azt szeretném mondani, hogy a tanácsi pénzmaradványok jelenlegi nagyságát mi jónak tartjuk, és úgy látjuk, hogy ez a tanácsok gazdálkodásának jövőbeni stabilitását nagymértékben elősegíti. Szeretném felsorolni azokat a témákat, illetve javaslatokat, amelyeket a képviselő elvtársak tettek szóvá és amelyekkel a kormány