Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-24
1897 Az Országgyűlés 24. ülése, 1 pagandára is, hogy termékeik ismertté váljanak. Gyakran tapasztalható, hogy a hazai ipar termékeit nem eléggé ismerjük. A mezőgazdaságban a műszaki fejlesztés szükségességét még társadalmi indítóokok is sürgetik. Az elkövetkező években a mezőgazdaságban is a generációváltás időszaka lesz. A mai fiatalság igényesebb és valószínű — mint ahogy a jelenlegi tapasztalatok is azt mutatják —, hogy még megfelelő anyagi ösztönzés mellett sem vállalnak munkát a mezőgazdaságban a régi, primitív munkakörülmények között. Az elmondottak figyelembevételével javaslom, hogy tisztelt kormányunk az iparfejlesztési tervek kidolgozásánál fordítson nagyobb figyelmet a mezőgazdasági termelést megalapozó, valamint az élelmiszeripart és élelmiszer-forgalmat kiszolgáló kapcsolódó iparágak együttes vizsgálatára. Ennek alapján helyezzék előtérbe az egyes iparágak gyorsabb ütemű fejlesztését, korszerűsítését, valamint újabb iparágak szervezését. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaságunk fejlődése, az ipar- és az élelmiszer-gazdaság technikai korszerűsítése mind nagyobb igényt támaszt energiaellátásunkkal szemben. A tegnapi nap folyamán Fülöp képviselőtársam már foglalkozott a szénhidrogének felhasználásával, ezért ezekre nem térek ki. Feltétlenül meg kell említenem azonban hazánk egyik ma még eléggé kiaknázatlan természeti kincsét, az igen jelentős energiavagyont képező termálvizet és annak felhasználási lehetőségeit. Egyes területeken, mint Csongrád, Békés megye, a Kisalföld, a Dunántúl déli része, ezenkívül Budapest, Hatvan, Miskolc környéke — összesen hazánk területének fele alatt — óriási forróvíz-tenger húzódik, amelynek feltárása esetén, 50 éves ellátási szintet figyelembe véve, 800 millió köbméter termálvíz kitermelése válik lehetővé. A geotermikus energia hasznosítására irányuló első szakasz lezárult. Elérkeztünk a hasznosítás második szakaszába, amikor már a népgazdasági hatékonyabb hasznosítás érdekében e helyen is fel kell hívni a figyelmet egy olyan természeti adottságunk kiaknázására, amelynek gazdasági jelentősége kézenfekvő. A viszonylag nagy értéket képező hévíz energiahasznosításának továbbfejlesztését a következőkben látom : Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak továbbra is biztosítani kell még néhány évig a geotermikus energia további feltárására, hasznosításának sokoldalú vizsgálatára az anyagi fedezetet a költségvetésében. Kívánatos, hogy a hasznosítás módjának szélesebb körű tanulmányozása végett még több anyagi eszköz álljon rendelkezésre. Feltétlenül szükségessé válik, hogy ma már a felhasználó szervek, irányító tárcák nagyobb figyelmet fordítsanak a termálvíz hasznosítása technikai feltételeinek biztosítására. Az egészségügyi és idegenforgalmi szerveink, valamint a helyi tanácsok is nagyobb figyelmet fordítsanak a termálvíz által adott lehetőségek felhasználására. Az egyes szakszervezetek szociális beruházásaiknál jobban figyelembe 69, július 3-án, csütörtökön 1898 vehetik a szinte egyedülálló termálvízkincsünk kihasználását, és állampolgáraink részére segítsék elő a gyógyüdülők nagyobb számú létesítését. Idegenforgalmi szerveink is jobban kiaknázhatnák ezt az adottságot, jobb külföldi propagandával, szervezettebb gyógyfürdői elhelyezéssel, újabb, nagyobb lehetőségek nyílnának idegenforgalmunk fejlesztésére. Kérem, hogy az érdekelt irányító szervek vezetői vegyék figyelembe javaslatomat. Az előterjesztett törvényjavaslatot, valamint a pénzügyminiszter elvtárs beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Orbán László képviselőtársunk. DR. ORBÁN LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az 1968. évi állami költségvetés kulturális részének végrehajtásáról, a művelődésnek a gazdálkodással összefüggő néhány kérdéséről szeretnék szólni. Az 1968-as évnek a művelődésügy számára is bizonyos sajátosságot kölcsönzött az, hogy ez volt az új gazdasági mechanizmus első éve. Voltak aggodalmak: nem szorul-e háttérbe a kultúra, amikor a közérdeklődés és az erőfeszítések középpontjában az új gazdasági mechanizmus bevezetése, a gazdasági feladatok megoldása került. Lesz-e pénz a kultúrára? Nem fogja-e az anyagi érdekeltség erősbödése rossz irányba, az, elüzletiesedés irányába vinni a kultúrát? Az aggályokra jórészt választ adott az 1968-as év tapasztalata. Nem szorult háttérbe a kultúra, sőt nyugodtan mondhatjuk, megnőtt iránta a társadalom érdeklődése. Még világosabbá vált, hogy a társadalom minden területén az előrehaladás, nagy feladataink megoldása elválaszthatatlan a nép műveltségének gyarapodásától, a kultúra fejlesztésétől., A széles körben kibontakozó viták egyes kulturális, művészi alkotásokról és a kultúra legkülönbözőbb problémáiról — amelyek közül nem egy országos vitává vált — mutatják nemcsak a kulturális közélet egészséges fejlődését, a demokratizmus erősbödését, hanem jelzik a társadalom fokozódó érdeklődését is a művelődés kérdései iránt. E viták egyik új vonása éppen az, hogy azokban nemcsak alkotók, kritikusok, esztéták vesznek részt, hanem az olvasók, a nézők is mind gyakrabban hallatják szavukat. Ez örvendetes jelenség és lényeges eleme a kultúra további demokratizálódásának. Nem kell, nem szabad félni a vitáktól, a kulturális és ideológiai élet hullámveréseitől. A különböző nézetek ütközése a vitalégkör a maga egészében a problémák tisztázása felé visz és termékenyítőleg hat a szocialista kultúra fejlődésére. Jobb, ha az ideológiailag helytelen nézetek is felszínre kerülnek, és így vitába lehet szállni velük. A problémák megkerülése viszont megbosszulja magát. Ami a másik aggályt illeti: a beterjesztett zárszámadás tanúsága szerint nem csökkent, hanem növekedett a kulturális célokra rendelkezésre bocsátott pénzösszeg. 1968-ban összesen 10 milliárd 877 millió forintot használtunk fel kulturális célokra, csaknem 400 millióval többet, 83*
