Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-24
1899 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969, július 3-án, csütörtökön 1900 mint a tervezett és 6,3 százalékkal többet, mint az azt megelőző évben. Az 1968-as évben érvényesült tehát az az elv, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének arányában nőjön a kulturális célokra fordított pénznek az összege. Ez korántsem jelenti azt, hogy nincsenek gondjaink, gazdasági eszközök híján megoldatlan feladataink. Nem egy területen súlyos a feszültség az indokolt igények és a rendelkezésre álló anyagi eszközök között. Ezért a következő esztendőkben,a minisztériumnak és a tanácsoknak — amelyek a kulturális költségvetés zömével rendelkeznek, és a kulturális intézmények óriási többségének gazdái, hadd tegyem hozzá, hogy általában jó és lelkiismeretes gazdái — erőfeszítéseket kell tenniük e feszültségek feloldására. Iskoláinkban a feladat ma mindenekelőtt a minőségi fejlesztés, az iskolai munka, a pedagógusok munkakörülményeinek, az oktató-nevelőmunka színvonalának a javítása és az ahhoz szükséges feltételek megteremtése. Ehhez nyújt nagy segítséget a kormány határozata, amely a következő években előírja a pedagógusok kötelező óraszámának, továbbá a tanulócsoportok létszámának fokozatos csökkentését, lehetővé teszi, hogy egy tanulócsoport létszáma ne haladja meg a 40 főt, elősegíti a pedagógusokkal rosszul ellátott, elsősorban falusi, tanyasi iskolák jobb pedagógus ellátottságát. Ennek végrehajtásához az szükséges, hogy a tanácsok éljenek a lehetőségekkel és saját kezdeményezésre, saját erőforrásokra támaszkodva teremtsék meg az iskolai munka, a pedagógusok munkakörülményeinek jobb feltételeit. Szaporítsák a körzeti iskolákat és a diákotthonokat, bővítsék a napközik hálózatát, javítsák sokszor elég mostoha körülményeit. Megjegyzem, hogy Varga képviselőtársamnak az iskolafejlesztéssel kapcsolatos javaslataival egyetértek. Szeretnék szóvátenni itt egy látszólag nem nagy kérdést, ami mégis súlyos terhet jelent az iskoláknak. Az iskolákat látogatva nem tudom, hogy mint országgyűlési képviselő, vagy mint művelődésügyi miniszterhelyettes szégyenkezzek-e jobban, hallván a panaszokat: a jelenleg érvényben levő számviteli előírások arra késztetik az iskola vezetőit, hogy hivatalos célokra felhasznált villamos- és autóbuszjegyeket az utazás után összegyűjtsék, azokra rávezessék a felhasználás idejét és célját, s havi összesítésben elszámolják. Ugyanez a helyzet az elküldött levelekre felhasznált bélyegekkel. Az iskolai szertárak kezelése és az oktatás folyamán felhasznált fogyóanyagok nyilvántartásának jelenlegi formája is rendkívül bürokratikus, felesleges adminisztrációs terhet ró a pedagógusokra. Ezek az ügyviteli rendelkezések — nézetem szerint — nemcsak helytelenek, de megalázóak és megszégyenítőek is. Már évek óta szó esik erről és az embernek pirulnia kell tehetetlenségünkön, hogy nem tudunk változtatni rajta. Ha a pedagógusokra bízzuk gyermekeink nevelését, jövőnket, bízzuk rájuk a villamosjegyekkel és a postabélyegekkel való szabad gazdálkodást is. (Taps.) Itt az ideje felülvizsgálni és sürgősen megváltoztatni, korszerűsíteni az ésszerűtlen számviteli előírásokat. Az iskolák évek óta hiába szorgalmazzák, s kérik annak lehetővé tételét is, hogy legalább a nagyobb iskolákban ügyviteli munkaerők beállításával csökkenthessék a pedagógusokra háruló adminisztratív terheket, s ez sokat segítene. Sajnos általában azt tapasztaltuk, hogy egyelőre az új gazdasági mechanizmus kapcsán nem csökkentek, hanem nőttek a különböző adminisztrációs terhek. Mivel különböző előírások nemcsak az iskolákra, hanem az összes költségvetési intézményekre vonatkoznak, általában felül kellene vizsgálni ezeket és egyszerűsíteni őket. A népmüvelés terén is nagyobb erőfeszítéseket kell tenni néhány ismert gazdasági probléma megoldására. Művelődési otthonaink anyagi ellátottsága igen hiányos. Az a gyakorlat, hogy általában országosan véve kiadásaik 50 százalékát saját rendezvényből kényszerülnek előteremteni, ami sokszor alacsony színvonalú rendezvények szervezésére kényszeríti őket. Ezen változtatni kell, hogy művelődési otthonaink valóban az emberek színvonalas szórakoztatásának és művelődésének otthonaivá és ne olcsó, színvonaltalan szórakoztatás színhelyévé váljanak. Talán még súlyosabb a helyzet a tanácsi kezelésben levő, különösen a falusi könyvtárak könyvellátottsága terén. Az a művelődésügyünkben szinte egyedülálló helyzet tapasztalható, hogy évek óta csökken a könyvek beszerzésére rendelkezésre álló pénzösszeg. 1964-ben ez még 44 millió 100 ezer forintot tett ki, míg 1968-ban már 34,8 millióra csökkent. Ez tűrhetetlen és ellentmond egész művelődéspoliti kánk nak. Kultúrotthonainknál, könyvtárainknál nemcsak a költségvetési támogatás növeléséről van szó. Sokszor nem is az a baj, hogy nincs pénz, vagy kevés pénz áll rendelkezésre a népművelés céljaira, hanem az, hogy az anyagi eszközök rendkívül elszórtan, szétforgácsolódottan jelentkeznek különböző társadalmi szerveknél, intézményeknél, vállalatoknál, hivataloknál, szövetkezeteknél és nem kerül sor koncentrált felhasználásukra, a legfontosabb kulturális feladatok megoldására, hanem elfolyik sok pénz, néha nem is kulturális célra. Ezért a legfontosabb feladatok egyike a helyi erőforrások jó kihasználása és koncentrált felhasználása a .kulturális feladatokra. Jó példa erre az, hogy most már 375 művelődési otthon állami és társadalmi szervek közös fenntartásával közös támogatásával dolgozik. Ez irányban tovább haladva és ilyen példát követve lehetne elősegíteni a kulturális célokra szétszórtan rendelkezésre álló anyagi erők összpontosított és hatékonyabb felhasználását és ezzel is a művelődési otthonok, könyvtárak jobb ellátottságát, általában a népművelési munka kedvezőbb anyagi feltételeit. A népművelés egész területén óriási fejlődés ment végbe. De e vonatkozásban is úgy állunk, mint a szocialista építőmunka más területén. Ha hátra tekintünk a megtett útra, a felszabadulás óta végbement fejlődésre, akkor joggal lehetünk büszkék eredményeinkre. De ha előre nézünk, és egy szocialista ország igényét vesszük számba, akkor nincs okunk elégedett-
