Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1871 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1872 ményfokozó, egyben minőségi munkára ösztönző hatását. A munka termelékenységének növelése, de az emberek igazságérzete is azt követeli, hogy a keresetekben fokozottabban jusson kifejezésre az azonos munkaterületen jelentkező különböző munkateljesítmény is. Jobban kell honorálni a szorgalmat, a rátermettséget, a nagyobb gyakor­latot. Másrészt anyagi konzekvenciával kell hogy járjon a kényelmes, a lassú, a rossz munka. Az ilyen dolgozók bérét ne tekintsük garantáltnak: ne a jelenlétet, hanem a teljesítményt bérezzük. A reform első évében — bár nem tudhat­tunk fordulatot elérni, a differenciált bérezés és anyagi ösztönzés terén — bizonyos kezdeti lé­péseket és eredményeket mégis elkönyvelhetünk. Ezen az úton továbbhaladva a népgazdasági ha­tékonyság tovább javítása érdekében a szocialista elosztási elveket következetesebben kell alkal­maznunk és az elkövetkező években olyan hatá­sos bérezési, ösztönzési módszereket kell kialakí­tanunk, amelyek a mainál jobban honorálják a végzett munkát, a képzettséget, a felelősséget, elsősorban az alapbérek határozottabb differen­ciálása útján. Elvtársak! A lakosság fogyasztásának növe­kedése nem változatlan termékstruktúrát igé­nyel, hanem a korábbihoz képest erősen válto­zót. Ez komoly feladatok elé állította a belkeres­kedelmet tavaly és az idén is. Véleményem sze­rint a kereskedelemnek javára kell írni azt, hogy a növekvő pénzkiáramlás mellett az előző évihez hasonlóan, a reform bevezetésének első eszten­dejében is — mint Vályi elvtárs hangsúlyozta — általában nyugodt belső ellátást teremtett, az árualap és a vásárlóerő egyensúlyát nagyjában­egészében biztosítani tudta, ami alapvetően a bővülő áruválasztéknak és a hiánycikkek szű­külő körének köszönhető. A belkereskedelemnek hátrányára kell vi­szont írni azt, hogy a kereskedelmi vállalatok belső szervezettsége és gazdálkodási módszerei még nem érték el a reform követelte színvonalat. Az eladók versenye sok árufélében hiányzik vagy szűkkörű, és az árukínálat szűkítése irá­nyában hat. Nem tereli a vállalatok egy részét a nagy forgalom—méltányos haszon elvének al­kalmazására. Ez különösen az olcsóbb, kevésbé jövedelmező cikkektől való tartózkodást ered­ményezte több területén. A kereskedelmi vállalatok egy részénél ta­pasztalható az, hogy rövid lélegzetű költségcsök­kentéssel akarják növelni nyereségüket, amivel visszavetik a forgalmat is és rontják az ellátást. Részben emiatt ez év elején a kereskedelem ezt tegnap többen is szóvá tették — nem adott megfelelő rendeléseket olyan termékekre sem, amelyekben az ipar szabad termelői kapacitással rendelkezett. Ennek következtében e termékek­ből — a régiek mellett — új hiánycikkek kelet­keztek. Az igazság kedvéért megemlítem, hogy az utóbbi időben a kereskedelmi vállalatok megren­deléseik növelésével igyekeztek az általuk nem várt nagyobb kereslet kielégítésére felkészülni. Ennek ellenére a kialakult helyzet arra figyel­meztet: a reform sikere érdekében továbbra is megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkozni a belföldi piac egyensúlyával. Idejében tett in­tézkedésekkel biztosítani kell, hogy a második félévben érezhetően javuljon az ellátási szín­vonal. Szeretnék külön is szólni az élelmiszer-ellá­tásról. Az élelmiszerek iránti kereslet a lakosság egy részénél az idei első öt hónap folyamán élénk volt, s ezt a kínálat többségében kielégítette. Mégis a tavaszi első két hónapban a húsellátás­ban komoly feszültségek keletkeztek, főleg, Bu­dapesten, de a vidéki nagyobb városokban is, an­nak ellenére, hogy húsból és húskészítményekből az első öt hónapban a tavalyinál 5—6 százalék­kal többet hoztunk forgalomba az állami kiske­reskedelemben. A húskereslet normálisan nőtt! A probléma kettős ; egyrészt a mai húsárak nagyobb kereslet­növekedést eredményeznek, mint amilyen ter­melésnövelésre jelenleg be vagyunk állva; más­részt a húskínálat összetétele erősen romlott, ke­vesebb a sertéshús. Azt jelenthetem, hogy a sertéshizlalási szer­ződéskötések kedvezőbb alakulása alapján az utóbbi négy-öt hétben Budapesten és a nagyobb vidéki városokban megfelelően javítani tudtuk a sertéshús arányát. Ennek következtében ma már sertéshúsból nyugodt az ellátás, sőt a.hús­boltokba kiszállított marhahús és vágott barom­fi vásárlása visszaesett >— pedig az is hús. A húsellátással kapcsolatban szeretném még a figyelmet felhívni arra, hogy a belső húsfo­gyasztásnál az igényeknek határt szab az erőtel­jes húsexport is. A nyersanyagok, gépek import­jához, licenciák vásárlásához szükséges konver­tibilis deviza megszerzésében első helyen áll a húsexport. Ez tavaly több mint a fele volt annak a mennyiségnek, mint amit a terv belső fogyasz­tásra előírt. Zöldség- és gyümölcsfélékből a kedvező ter­méskilátások miatt mennyiségben és választék­ban jó, előreláthatóan az 1967. évihez hasonló felvásárlást és ellátást tudunk biztosítani, csök­kenő — ha valami közbe nem jön —, a tavalyi­nál valamivel alacsonyabb árszínvonalon. A belkereskedelem munkájának tovább javí­tása érdekében még azt szeretném hangsúlyozni: értelmezze helyesen és lássa el jobban a fogyasz­tók érdekvédelmét! Olyan értelemben, hogy el­avult, a vevő által nem keresett, eladhatatlan termékeket ne rendeljen a termelőktől. Szerin­tem így tudja igazán és hathatósan közvetíteni a piac „értékítéletét" a termelő szférának! Hozzáteszem: ezen túlmenően a fogyasztói érdekvédelemnek voltaképpen már a termelésnél kell kezdődnie, mégpedig a kifogástalan minősé­gű, olcsóbb termékek előállításával. Más szavak­kal: az életszínvonal emelkedéséhez szükséges anyagi eszközöket ilyen értelmezésben is maguk­nak a dolgozóknak kell megtermelniük — haté­konyabb munkával. A fogyasztói érdekvédelem első és legfonto­sabb feladata természetesen, hogy megfelelő mennyiségű és választékú áru legyen az üzletek­ben. Ezzel kapcsolatban bátorítjuk az állami kis­kereskedelmet, hogy bővítse erőteljesen a köz-

Next

/
Thumbnails
Contents