Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1873 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1874 vétlen kapcsolatot az iparral, a gyárakkal, a ktsz-ekkel és a mezőgazdasági üzemekkel. Ez érdeke a boltoknak, de a termelőknek is, hiszen a * nagykereskedelmi árrés megtakarítása és megosztása növeli mindkét fél anyagi érdekeltségét, csökkenti az önköltséget, a szállítást és a közbenső raktározást, tehát kölcsönösen előnyös mindkét fél számára! Bátorítjuk a Belkereskedelmi Minisztériumot, hogy a belső ellátás javítása érdekében növelje a választék cserét a külországokkal, mindenekelőtt a szocialista országokkal. Az importból származó ilyen áruk aránya kiskereskedelmi forgalmunkban 8—9 százalék, az iparosodott országokban ez az arány 30 százalék körül tart. Bátorítjuk a Belkereskedelmi Minisztériumot és az állami, szövetkezeti boltokat, hogy a kereskedelem kulturáltságának növelése érdekében fejlesztési alapjukból növeljék műszaki felkészültségüket, mindenekelőtt hűtőpultokkal, vitrinekkel való felszereltségüket. Tejtermékek, vágott baromfi, friss zöldség- és gyümölcsfélék és más romlandó áruk belső fogyasztásának erőteljes bővítése enélkül el sem képzelhető! A lakosság körében a fogyasztói árak alakulásával kapcsolatban hallható a legtöbb, olykor mérges és végletes megjegyzés. így: „olyan cikkek ára emelkedett, amelyeket a kiskeresetűek vásárolnak", vagy: „ha így emelkednek az árak, az inflációhoz vezet", vagy: „az ármozgásokról adott tájékoztatás nem volt őszinte, csak az árak emelkedése tapasztalható, a csökkenés nem!" Persze reálisan nem is várható, hogy a fogyasztók minden nap pontosan áttekinthessék és értékeljék több mint százezer fogyasztási cikk árát és az árszínvonalat. Ezt csak bizonyos idő folyamán érzékelhetik jól és pontosan. Viszont vannak, akik már előbb véleményt mondanak. A hangulati elemekre természetesen mindig kellő figyelmet kell fordítanunk, gondosan számbavéve és szembesítve a tényekkel. Szerintem az ilyen vélemények bizonyos egyoldalúságot tükröznek. Az igények ugyanis gyorsabban nőnek lehetőségeinknél, és ez érthető. Ugyanakkor tiszta lelkiismerettel, meggyőződéssel mondhatom, hogy ezek a mérges megjegyzések sokszor a helyzet nem kellő áttekintéséből fakadnak és legtöbbjüknek nincs is alapjuk. A reform első két évében végre kellett hajtanunk az árreformot és az árrendszer változtatását. Igyekeztünk és igyekszünk ezt úgy végrehajtani, hogy közben kielégítően védjük az átlagfogyasztót. De úgy semmiképpen sem lehet árreformot csinálni, hogy ne változzék meg egy időben sok ár. A tavalyi gazdasági helyzetben az árrendszer alapjában véve betöltötte feladatát. Az kielégítően szolgálja a népgazdaság fejlődésének célkitűzéseit, összhangban van a nemzetközi munkamegosztásba való hatékonyabb bekapcsolódási törekvéseinkkel is. A múlt év során végrehajtott áremeléseket és árcsökkentéseket figyelembe véve: a szolgáltatásokkal és a szabadpiaci forgalommal együttesen számított átlagos árszínvonal összegészében csak lassan emelkedik, a megengedhetőnek jelzett évi 1—2 százaléknak alatta marad. Ez a bérek és a foglalkoztatottság növekedését is számbavéve nem hátrányos a tömegek életkörülményeire, viszont a reális árak pozitív hatással vannak a termelésre és az eladási helyzetre. Most már másféléves gyakorlat tanúsítja, hogy a magyar népgazdaságban nincs inflációs veszély, a rugalmas árrendszer nem vezet inflációhoz. Szerte az országban bizonyos izgalmat keltettek a forgalmiadókulcsok összevonásával és egyszerűsítésével május elején végrehajtott ármozgások, főleg a kiskeresetű lakosok körében, ők érthetően csak az árak emelkedésére figyeltek fel, de arra nem, hogy számos tömegfogyasztási, ruházati cikk ára csökkent, többek között a szintetikus anyagok, a pamut tréningáruk, a férfi pamutalsó, a női pamut fehérnemű, a nylon-fehérnemű, a szintetikus harisnyák, a férfi szintetikus zoknik stb. ára. El kell ismernünk, hogy a forgalmiadókulcsok egyszerűsítése során megvalósult és megvalósuló árrendezésben nem volt szerencsés az, hogy két lépcsőben történt. Az első fele május elején, a második fele pedig most, július elején, és az árcsökkentések zöme a mostanira esik. A májusban és most júliusban meghirdetett ármozgások folyamatosan realizálódnak. Ennek nyomán a ruházati iparban kismértékű — 1,2—1,5 százalékos — árszínvonal csökkenés következik be, és ezzel a lakosság egésze mintegy 300 millió forint megtakarításhoz jut. Az adókulcsok összevonása — azon kívül, hogy csökkenti a bürokráciát — lehetővé teszi, hogy céljainknak megfelelően a termelői árarányok, a ráfordítási árarányok a fogyasztói árakban fokozatosan kifejeződjenek. Ezt a munkát, az ilyen irányú ármozgást, a közgazdaságilag helyesebb árarányok kialakítását a jövőben is folytatni fogjuk, mert nagyon nagy előny származik ebből a népgazdaság kiegyensúlyozottabb fejlődése szempontjából, ami végső soron a tömegek jövőjét biztosítja. Tisztelt Országgyűlés! Az ipari fejlődés folyamatában a vezető szerep vitathatatlanul a nagyiparé. A nagyipari vállalatokkal való foglalkozás mellett azonban az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a kis- és a középüzemekre. Ezek többsége tanácsi helyiipari vállalat, kisipari termelőszövetkezet, de ide sorolom a mezőgazdasági tsz-ek kibontakozó kiegészítő, feldolgozói és egyéb ipari jellegű tevékenységét is. Mindezek a magánkisiparral együtt a helyi gazdaság szerves részei. Az ipari koncentráció és centralizáció nálunk lezajlott folyamata az 1950-es és 1960-as évtizedben a kelleténél nagyobb mértékben szorította háttérbe a kis- és középüzemeket. A kisméretű magyar belső piac pedig a mostaninál több kisebb méretű, rugalmas, korszerű középvállalatot indokolna. A nálunk iparilag fejlettebb országok sem tudják szükségleteik kielégítését kizárólag a hozzánk hasonló fokban centralizált szervezettel megoldani. A nagyvállalatok mellett a kis- és középméretű vállalatok társadalmilag és gazdaságilag hasznos, nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. Szerepük nagy. Mindenekelőtt foglalkoztatási gondokat oldanak meg. Hazánkban a kis- és kö-