Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1853 Az Országgyűlés 23. ülése hogy egyeztesse ünnepi programunkat a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal à nagy forradalmi világünnep, a jövő évi Lenin-centenárium megünneplésére és felszabadulásunk 25. évfordulójának felszabadítóinkkal együtt történő ünneplésére. Munkánkban állandóan érezzük a Szovjetunió népeinek forró szeretetét, barátságát .és bizalmát népünk iránt. A nagy jubileumokhoz csatlakozik jövőre a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megalakulásának 25. évfordulója is. A baráti társaság munkájában, de közvéleményünk minden megnyilvánulásából is látjuk, tapasztaljuk, milyen örömmel fogadta a magyar közvélemény azt a tényt, hogy a moszkvai értekezlet, bár nem foglalta határozatának szövegébe, de egész lefolyásával dokumentálta, bizonyította, hogy a világon a haladó, a szabadságért küzdő népek legfőbb ereje, támasza, védelme, biztosítéka a Szovjetunió. A beterjesztett jelentést elfogadom. ELNÖK: A következő felszólaló Nagy Antal képviselőtársunk. NAGY ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Minden rendes háztartásban előzetes számvetést tesznek a gazdálkodásról, ez azonban csak a kezdet. Hiszen a számvetés, amely magában foglalja az előrelátható bevételeket és kiadásokat, csak akkor töltheti be funkcióját, ha a gazdálkodási időszak letelte után ismét előveszik és összehasonlítják a való élet ráhatásaival. A mostani országgyűlési ciklusunkban mi is számot vetünk az elmúlt év állami költségvetéséről és megvizsgáljuk annak végrehajtását. Igaz, hogy ezt tesszük minden évben, de az idei esztendő a megelőzőnél jóval jelentősebb. Első esztendeje annak, hogy áttértünk és sikeresen tértünk át az új gazdaságirányításra. Az is igaz, hogy az áttérés megalapozott és nyugodt volt. Bár az időszak elején még az ilyenkor szokásos átállás sajátos tényezői erősen megmutatkoztak, mégis megállapíthatjuk, hogy az új gazdasági mechanizmus elősegítette gazdasági életünk fejlődését, nehezebb feladatokat rótt népgazdaságunkra és.nem egy esetben maximális erőfeszítést kívánt gazdasági vezetőinktől. Hatásaiban nézve és előretekintve, az elmúlt év fejlődése biztos alapot nyújt a reform továbbfejlesztéséhez. Ehhez jó a közhangulat és nyugodt a politikai élet is. A Komárom megyei tanácsok tevékenységét vizsgálva, az 1968. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatosan megállapítható, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a célszerű takarékosság és á jogszabályok betartásával használták fel. E munkájuk során éltek az új gazdaságirányítás lehetőségeivel és többet foglalkoztak a gazdálkodás kérdéseivel, mint a korábbi esztendőkben. Előtérbe került a közgazdasági elemző munka és ez magával hozta a megfontoltabb gazdálkodást. Megtalálták a módját a tartalékok képzésének és ezzel lehetőséget nyújtottak az évközi problémák megoldására is. Meg kell említenem azt is, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével nagyobb önállóságot kaptak a tanácsok és szélesedett de1969. július 2-án, szerdán 1854 mokratizmusük is. Érvényre jutott a költségvetések összeállításakor a lakosság véleménye, javaslata. A tanácstagok elmondották véleményüket a pénzalapok felosztásáról és demokratikus légkörben hagyták is jóvá. Menetközben pedig ellenőrizték a végrehajtást, s ehhez kapcsolódott a népi ellenőrök társadalmi tevékenysége is, és így még jobban szélesedett a demokratizmus. Ez jó, örvendetesemért segít, figyelmeztet és időben visszajelez! Nemcsak az egyes tanácsok éltek és élnek aZ önállóság jogával, hanem a különböző intézmények is. Sajnos azonban egyes intézményeknél, sőt még alsóbb tanácsoknál is a túlzott óvatosság érvényesül, esetenként azonban félreértésből adódó nagyvonalúsággal is találkozunk. E gondolatomnál utalni kívánok az előttem fekvő törvényjavaslat 29. oldalának első bekezdésére, amely az alábbiakat állapítja meg: „Egyes gazdálkodó szerveknél azonban olyan gyakorlat alakult ki, hogy az állások egy részét — a bérmegtakarítás fokozása és a személyi jövedelmek növelése céljából — nem töltötték be." Valóban igazat kell adni e bekezdés további fejtegetésének is, hogy meg kell akadályozni minden effajta manipulációt, és az az érzésem, hogy egyegy ilyen irányú megyei ellenőrzés sok helytelen gyakorlatot tárna fel. A megyei tanácsok az 1968-as év folyamán gondosan kimunkálták a bevételi forrásokat, és így a saját bevételek növelésére a gazdálkodás számos területén kerülhetett sor. Például csak a tatai járásban a termelőszövetkezeti forgalmi adóból 688 ezer forint többletbevételt értek el. Véleményem szerint azonban e vonatkozásban az már nem helyes, hogy 1969. január 1-től a tsz-ek forgalmi adóját a tanácsok saját bevételeiből kiemelték és központi bevételt képeznek. Mindez pedig a költségvetés letárgyalása után történt. Felvetődik a kérdés: hol itt az ösztönzés és miért apadt el ez a forrás? Tata városa azzal, hogy modern kényszervágóhelyet létesített 114 ezer forint többletbevételhez jutott. Komárom megyében megnőtt az idegenforgalom és így a megemelkedett üdülőhelyi díjakból származó bevételek 47 ezër forinttal több bevételt eredményeztek. Ezeket az adatokat lehetne még tovább is-' sorolni, de ezzel nem akarom untatni tisztelt képviselőtársaimat. Csak bizonyítani szeretném, hogy az új gazdasági irányítás rendszerében az az elv, amely szerint fokozni kell az anyagi érdekeltséget, többletbevételhez juttatta a tanácsokat és az intézményeket, sőt még növelésre is ösztönözte. A tanácsok és intézmények önállóságát hatékonyan befolyásolták azok a jogszabályok,, amelyek ezzel kapcsolatban születtek. Teljesen újszerű a költségvetési gazdálkodásban, hogy a pénzmaradványokat a következő esztendőre át lehet vinni. Tény az, hogy e jogszabály hatására megszűnt az év végi ésszerűtlen beszerzési hajrá, hogy ne maradjon egyetlen egy fillér sem a pénztárban. így nyílik lehetőség a tartalékok képzésére és az évközben jelentkező aránytalanságok felszámolására. E vonatkozásban azonban meg kell említenem azt is, hogy az á magyar közmondás, hogy „Nincs öröm üröm nél- '