Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

143 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 144 mondanak részleteiben mindent pontosan, hogy mikor és hol kezdjem el a munkát hétfőn reggel, mikor hagyjam abba és hol szombat délután? A gondolkodás még nem egyforma, él még a mindent felülről való várás. Olyan is akad, hogy semmit felülről, mindent mi magunk oldunk meg önállóan. Fel szeretném hívni a tisztelt kormány figyelmét arra is, hogy jelenleg a mi tapasztalatunk is az, hogy van egy olyan átmeneti nehézség és bizonytalanság az ipart irányító szerveknél. Megfontoltan, nem kapkodva, de sokkal rövidebb idő alatt hatékonyan kell itt intézkedni. Nem indokolt, és elítélendőnek tartjuk azt a felfogást, amely az ipari minisztériumok eddigi irányító tevékenységét summázottan elítéli. Igaz az, hogy ország-világ előtt a leglátványosabbnak tűnő dolog az, amikor az ipari minisztériumok átszervezéséről és létszám leépítéséről a hírközlő szervek tájékoztatást adnak. De ha a vállalati szerveink és más szervek ebből csak azt a következtetést vonják le, hogy ott megtörtént a strukturális változtatás, és csak ott kell igazítani, hogy a vállalatoknál és más hatósági szerveknél nem szükséges az új helyzetnek megfelelően kialakítani a tevékenységet, ez a felfogás számunkra is káros lehet. A másik: azért is szükségesnek tartom itt rövid időn bekil tisztázni a felfogást a minisztériumok szintjén és vállalati szinten is, mert meggyőződésünk, hogy az irányító tárcák és egyéb főhatósági szervek tevékenységére elengedhetetlenül szükség van az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése idején, és később is erősíteni kell a centrális vezetést állami szinten is egy sor területen. A másik dolog, ami konkrétan csak vállalati szintű tapasztalat: nagyobb vállalataink vezetőinek döntő többsége örömmel fogadja és várja a nagyobb önállóságot, tesznek is már különböző intézkedéseket, de nem minden összefüggésben gondolják át még az azzal járó felelősséget és következményeket. Különösen megmutatkozik ez egyes helyeken a felelőtlen munkaidőcsökkentésnél, £őleg adminisztratív, de egyéb területeken is. Tetézik itt a gondot néha megfontolás hiányában országos és helyi hírközlő szervek. Űgy gondolom, a hírközlő szerveknek érdemes lenne ezzel foglalkozniuk, mert nem lehet ezt a nagy horderejű kérdést szezon és víkend alapon, hanem osztály és közgazdasági alapon kell felfogni és eszerint kell cselekedni. Nehezebben megy azonban annak a tevékenységnek a kimunkálása, amiről már szó is volt itt. Venéczi elvtárs említette, hogy vállalaton belül hogyan osszák meg a hatalomgyakorlást, az önállóságot és a vele járó felelősséget lejjebb, a gyáregységekre, üzemegységekre. Az is lassabban megy, hogy milyen műszaki, munka- és üzemszervezési intézkedéseket szükséges tenni. Az is lassabban megy, hogy a nehéz és az egészségre ártalmas munkát hogyan lehet könynyebbé tenni. Amire végül fel szeretném hívni ezzel kapcsolatban a kormány figyelmét — nem kormányszintű kérdés ez elsősorban — az az, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az elkövetkezendő hónapokban a vállalati középkáderek felkészítésére is. Gondolunk itt az üzemvezetők, a művezetők képzésére, továbbképzésére, vezetői készségük növelésére. A gazdasági mechanizmusnak — amint tegnap és ma is igen sokszor elhangzott itt — nagyon sok eleme van, de a leglényegesebb, a legfontosabb az emberekkel való foglalkozás és ebben a művezetők szerepe elsődleges. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a munkások részéről nemcsak a gazdasági mechanizmus reformjával való egyetértés van meg, hanem az aktív támogatás is. Olyan erő ez, amelyre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani az elkövetkezendő hónapok és évek folyamán. Mi a magunk részéről is minden erőfeszítésünket ez irányban fejtjük ki, hogy erősítsük az egyszemélyi felelős vezetési munkastílust, amelyet alkotóan alkalmazni akkor lehetséges, ha párosul a mozgalmi szervekben rejlő szervezőkészséggel, a munkások és műszakiak tapasztalatainak feltárásával. Köszönöm a kormány tájékoztatását és a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Varga Pálné képviselőtársunk. DR. VARGA PÁLNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Ma, amikor egyre közeledünk az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének időpontjához, egész társadalmunk figyelmének középpontjában a reform megvalósítása áll. Ma már nem az elvekkel való ismerkedésről van szó, azokat a dolgozók megértik és ha itt-ott még merülnek is fel kételyek és aggályok, azt magukénak vallják. Az érdeklődés ma a reform konkrét megvalósítása felé fordul. 1966-ban országosan — többek között megyénkben is — néhány iparágban egyes vállalatok bevezették az új gazdasági mechanizmus egyes elemeit. Megyénkben három kísérleti vállalat, 1966. évi munkáját értékelték ki. Ezek: a Medicor Művek Debreceni Orvosi Műszergyára, a Hajdú-Bihar megyei Vegyesipari Kiskereskedelmi Vállalat és a Biogál Gyógyszergyár. Annak ellenére, hogy ezek a vállalatok különböző ágazatokhoz tartoznak, mégis a kiértékelés során néhány hasznos, általánosítható tapasztalatot lehet levonni az egyéves munkából, bár a kísérletek lehetősége szűkkörű volt és sok esetben rendkívül zavarólag hatott az, hogy a kísérleti vállalatok közvetlen partnerei még a régi mechanizmus keretei között dolgoztak. Csak egy példát említenék. A nagymértékben exportra termelő gyógyszeripar az új mechanizmus 1966-ban bevezetett elemei szerint a deviza-szaldó többlet alapján visszatérített devizából több százezer dollárt importgépek és fontos műszerek beszerzésére fordíthatott.- Ez rendkívül nagy jelentőségű intézkedés volt, amely egyben az export hatékonyságát lett volna hivatva növelni. Sajnos azonban egyes külkereskedelmi és készletező szervek régi mechanizmus szerinti ügyrendje miatt a beszerzés még lassabban ment, tekintettel arra, hogy egy nem várt és eddig nem ismert forrásból eredő devizáért kellett soron kívüli beszerzést lebonyolítani, ami már nem illett a régi mechanizmusba.