Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-18
1427 Az Országgyűlés 18. ülése, 1968. október 18-án, pénteken 142& amit Csáki István képviselőtársam felvetett a Lakitelek—Kunszentmárton vonalról. Itt is az a helyzet, hogy a mi megállapításaink szerint ez a vonal körülbelül 1976—77 J ben lesz olyan állapotban, amikor majd döntenünk kell, hogy ezt a vonalat megszüntetjük-e vagy pedig korszerűsítjük. Tulajdoniképpen csak két évvel korábban, 1975-ben fog megindulni ennek a Lakitelek—Kunszentmárton vonalnak a megvizsgálása, és az akkori eredmények alapján fogjuk véglegesen eldönteni ennek a vonalnak a sorsát. Ugyanezt mondhatom Riba Miklós képviselőtársamnak a kapuvári gazdasági vasúttal kapcsolatban, amelyről felvetette, hogy bizonyos korszerűsítést is végeztünk ezen a vonalon. Ténylegesen azt állapítottuk meg, hogy ennek a vonalnak a jelenlegi állapotban még körülbelül 15 évig van létjogosultsága, ennek a vonalnak az átépítésére 15 évig műszakilag nincs szükség, tehát akkor fogjuk végeredményben eldönteni ennek a vonalnak a végleges sorsát. A másik ilyen, mondjuk a vitában leginkább szereplő kérdés — ez is teljesen érthető — a megszűnő állomásoknak és ezzel kapcsolatosan természetesen a körzeti pályaudvaroknak a kérdése. Itt kell hogy mondjam, két irányú felvetése volt a kérdéseknek. Az egyik, amit Zámbó József elvtárs felvetett, és aki azt kérte, hogy létesítsünk imintaállomásokat. Zámbó Józsefnek végeredményben az volt az aggálya, hogy voltaképpen nem is tudjuk az állomás megszüntetéseket végrehajtani az alatt a határidő alatt, ami alatt mi ezeket elképzeljük. Meg keli mondjam Zámbó elvtársnak, hogy mi most már nem is mintaállomást, hanem két korszerű körzeti pályaudvart építettünk: az egyik Kaposvár, a másik Karcag. Nagyon jóleső volt az, amit itt Varga Károly elvtárstól, Somogy megyei képviselőtől hallottunk, aki Kaposvár állomással kapcsolatban rendkívül pozitív véleményt mondott. Meg kell mondanom, és ő ezt helyesen meg is állapította, egy nagy rendszerváltozás esetén — az egész vasút technológiáját átalakítjuk — nem is lehet remélni, hogy mindjárt az első évben minden beolajozottan fog működni, mindenesetre érzésünk az, hogy nem helytelen az, amit akarunk és az eddig meglevő két körzeti állomásunk ebben bennünket megerősített. A jövőben nem is fogunk ilyen úgynevezett mintaállomásokat építeni, hanem egy-egy vonal felújítása előtt döntjük el a körzeti pályaudvarok sorsát. Máris jelenthetem — ez volt a kérdése Vargáné elvtársnőnek —, hogy az elsők között lesz éppen a Hidasnémeti—Szerencs vonal e tekintetben. Ezen a vonalon fogunk már 1969-ben körzeti pályaudvarokat kialakítani. A jövő évben sor kerül a Hegyeshalom—Csorna—Porpác vonalon és a Murakeresztúr—Siófok vonalon körzeti pályaudvarok építésére. Nagyon sok képviselőtársam, Csáki elvtárs, Balogh elvtárs, Varga Károly elvtárs, Kovács Antal elvtárs, felvetette — és jogosan vetette fel — az aggályt az előfeltételek biztosítását illetően. Még egyszer azt 'kell mondjam, hogy ebben kérem elsősorban a képviselőtársak segítségét: egyrészt, hogy ténylegesen ne engedjék meg egy vonal vagy állomás megszüntetését, amikor úgy látják, hogy az előfeltételek nincsenek biztosítva. De legalább ilyen súllyal kérem a képviselőtársakat, álljanak mellénk és ne kívánják azt, hogy ennek ürügye alatt az egész megye úthálózatát hozzuk rendbe, mert ilyen aggályaink nékünk vannak viszont. Mi konkrét előfeltételeik alatt azt értjük, hogy ha A állomás megszűnik és B állomás lesz körzeti pályaudvar, akkor az A állomáshoz tartozó község útján lehet ehhez az új B állomáshoz eljutni, de azt, hogy mi az egész megye vagy járás úthálózatát ebből kifolyólag rendbehozzuk, az természetesen nem történhet meg. Nagyon egyetértek elsősorban Pap János elvtársnak és Imri Gyula elvtársnak azzal az aggályával — és ez teljesen jogos —, hogy sajnos, a mi autóbuszközlekedésünk még nincs olyan nívón, ami tulajdonképpen ahhoz szükséges, hogy azt a nagy feladatot, ami ezzel az áttereléssel jár, meg tudjuk oldani. Hosszú távlatban a mi személyszállításunknak több mint kétharmadát az autóbuszközlekedés fogja lebonyolítani. Nekünk biztosítanunk kell — és mindent el fogunk követni, hogy ez megtörténjen —, hogy modern autóbuszközlekedés álljon rendelkezésünkre, és így azok a jogos aggályok, amelyek most még felmerülnek, kiküszöbölésre kerüljenek. Tulajdonképpen nem is volt vita abban a tekintetben — mert azt hiszem, egységes a vélemény, még az enyém is —, hogy ennek az egész koncepciónknak egyik leglényegesebb része a közutak kérdése. Nagyon sok elvtárs, így Csáki elvtárs, Fülöp János elvtárs, Balogh elvtárs, Imri elvtárs, Varga Gáborné elvtársnő és Varga Károly elvtárs jogosan vetette fel azt, hogy jelenlegi közúti hálózatunk is eléggé túlterhelt, hogyan tudjuk majd ezt a nagyobb feladatot a közutakon lebonyolítani. Meg kell mondanom, hogy a közúthálózat fejlesztésénél mi — mondjuk — négy csatornát szeretnénk kialakítani, amelyeken át a közúthálózat fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközöket biztosítjuk. Teljesen igazuk van azoknak a képviselőtársaknak — ezt Imri elvtárs is felvetette —, akik hangoztatták, hogy kőbányáink szinte fölös követ termelnek és most már szerencsére útépítő kapacitásunk is alkalmas nagyobb feladatok megoldására. Meg kell tehát találnunk a megfelelő anyagi bázist ahhoz, hogy ezt az igen fontos kérdést, ezt az egyik legalapvetőbb kérdést, az úthálózat fejlesztésének kérdését megoldjuk. Az egyik alap abszolúte biztosítva van. Ezt teljes mértékben nyugodtan állíthatjuk. S ez az alap éppen ebből a közlekedési alapból adódik, ami a kétezer kilométernyi vasútvonal, illetve az állomások megszüntetéséből eredő megtakarításokban jelentkezik. Amint ezt leírtuk, ezt a feladatot a közlekedési tárca minden költségvetési hitel igénybevétele nélkül meg tudja oldani. De csak akkor tudja megoldani — és ne haragudjék az igen tisztelt Országgyűlés, ha ezt újból megismétlem —, amennyiben ebbe az alapba csak azokat az utakat vesszük be, amelyekkel kapcsolatban a vasútvonal megszüntetése, illetve egy állomás megszüntetése folytán adódik probléma. Ez az alap tehát semmiképpen sem tudja /
