Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-18

1425 Az Országgyűlés 18. ülése, 1968. október 18-án, pénteken 1426 képviselő elvtárs végeredményben ugyanehhez szólt hozzá. A véleményünk az, hogy a közforgalmú vasút üzembentartójával kapcsolatban abba a részbe — tehát a szakasz első részébe —, amelyik az állomásokon a váróhelyiségről, az utasokról szól, belevennénk — éppen a képviselő elvtárs javaslatára —, hogy gondoskodik az utasok tájékoztatásáról, az útipoggyász megőrzéséről, és így tovább, ide javasolom, hogy fogadjuk •el a képviselő elvtárs javaslatát, hogy köteles biztosítani. A hálókocsira vonatkozó részt ellenben javasolom, hogy hagyjuk el; úgy érzem, nem lehet kötelezni a vasutat, hogy minden éjszakai személyvonathoz — akár ki van az használva, akár nincs— köteles legyen hálókocsit biztosítani. A magam részéről elfogadom azokat a bizottság részéről már kiosztott módosító javaslatokat, amelyek a 10. szakasz harmadik bekezdésére és a 11. szakasz első bekezdésére vonatkoznak. Varga Károly képviselő elvtárs, Péti János képviselő elvtárs a törvényjavaslat 12. szakaszának módosítását kéri. Ez tulajdonképpen az egyik leglényegesebb módosító javaslat, amelyben arról van szó, az eredeti javaslatunkban, hogy népgazdasági érdekből, s amennyiben más szállítási lehetőséget a közlekedési miniszter biztosít, az illetékes tanácsi végrehajtó bizottsági szerv meghallgatásával elrendelheti a vasútvonal megszüntetését. Itt a nevezett elvtársak javaslata az volt, hogy nem a meghallgatásával, hanem az egyetértésével. A véleményünk az, hogy nem volna helyes a közlekedés- és postaügyi miniszter hatáskörét és felelősségét ezzel bizonyos fokig megosztani. Mi továbbra is azt javasoljuk, hogy a végrehajtó bizottság legyen az, amelyet meg kell hallgatni. Azért a végrehajtó bizottság, mert az egy államigazgatási szerv, mint ahogy a minisztérium is egy államigazgatási szerv, de a tanács már egy államhatalmi szerv. Egyébként a tanácsnak bármikor joga van, kötelezheti a végrehajtó bizottságot, hogy bármelyik ügyben, amelyben ő határoz, először kérje ki a tanács véleményét. Amennyiben a tanácsnak ellenkező véleménye van, az alkoíimány megfelelő paragrafusa értelmében bármikor joga van a tanácsnak a megfelélő felsőbb szervekhez, a Minisztertanácshoz is fordulni, akár a tanácsszervek osztályán keresztül, akár közvetlenül. Megvan tehát a mód arra, ha a tanácsnak más a véleménye, hogy ezt a véleményét — természetesen a megfelelő alkotmányos fórumok útján — érvényesítse. Ezeket a javaslatokat, amik módosító javaslatok voltak, javasolom elfogadásra. Kérem az Országgyűlést, hogy ennek megfelelően fogadja el a törvényjavaslatot. Ami a koncepcióval kapcsolatos elképzeléseket, javaslatokát illeti: meg kell mondanom, hogy a legtöbb aggodalom, aggály — miként előrelátható volt — azzal kapcsolatban merült fel, ami a vasutak megszüntetését jelenti. Az elöljáróban megmondottuk, hogy bár országos szempontok — hiszen azok a számok is mutatják, az áruszállítás teljesítményének 1,2 százaléka, a személyszállításnak 3 százaléka — talán nem tennék a kérdést olyan nagy jelentőségűvé, de természetesnek, s mondjuk, jogosnak tartjuk a helyieknek ezt az aggályoskodását, mert ott , helyben ez sokszor a 100 százalékot jelenti, és nem közömbös a helyieknek, hogy mi történik a vasútjukkal. Nagyon egyetértek azzal, amit itt a mai nap folyamán Kovács Antal elvtárs mondott, hogy nem mindig gazdasági okok szólnak a megszüntetés ellen, hanem sokszor bizonyos fokig, talán romantikusnak nevezhető okok is. Általában az, hogy valahol egy községnek vasútállomása van, bizonyos rangot jelent. Most ha ezt a rangot,, ezt a vasútállomást megszüntetjük, akkor talán úgy néz ki, mintha azt a községet kissé hátrább helyeznénk, bár erről nincs szó, mert mi azt akarjuk, hogy jobb közlekedést adjunk a községnek, a területnek. Mi tehát ezt a vasútmegszüntetést — mint ahogy erről az expozémban beszéltem — tulajdonképpen azért csináljuk és azért alkarjuk, hogy modernebb, jobb közlekedést biztosítsunk. Nagy örömmel hallottam Tóth Géza elvtársnak, a záhonyi állomásfőnöknek bevezető és nagyon egyértelmű hozzászólását. Meg kell mondanom, hogy eleinte még a vasutasok körében is ez a kérdés nem volt egyértelműen érthető, és a vasutasok is úgy érezték, előttük is egy rangot képvisel az állomás, hogy kisebb rangjuk lenne, ha kilencezer helyett hétezer kilométer vasútvonaluk lenne csupán. De mindenesetre talán ez is közrejátszott az egyetértésben, hogy Tóth elvtársat, mint záhonyi állomásfőnököt semmiképpen sem fenyegeti, hogy az ő állomását megszüntetjük. (Derültség.) Egy egészen kis állomáson nyilvánvaló, annak állomás vezetőjétől nem lehet kívánni, hogy lelkesedjen ezért a javaslatért, bár mi mindent meg fogunk tenni és rendkívül megfontolandónak tartom azoknak a képviselő elvtársiaknák a javaslatait, hogy ezekkel a (kérdésekkel rendkívül emberségesen, ténylegesen a humánumnak megfelelően foglalkozzunk, és mi biztosítjuk azt is, hogy az így felszabaduló vasutasoknak megfelelő helyet találjunk. Egyébként is, mint ahogyan azt imár expozémban említettem, és a koncepcióban a leghatározottabban alá van húzva, hogy mi közvetlenül a megszűnés előtt minden esetben a legrészletesebben megvizsgáljuk a helyi szervekkel a vasútvonal vagy állomás megszüntetésének jogosságát és megvizsgáljuk azt is, hogy az előfeltételek már biztosítva vannalk-e s csak ennék a két dolognak a helyes és (megfelelő megállapítása után történhet természetesen a vasútvonal, állomás megszüntetése. Ezért, hogy egypár erre vonatkozó konkrét kérdésre is válaszoljak, megemlítem, hogy Péti János képviselőtársamnak a Dombóvár—Lepsény vonallal kapcsolatban voltak aggályai. Én csak azt mondhatom, jelenleg a számok azt mutatják, hogy ennek a vonalnak a további forgalomban tartása nem gazdaságos, de mégis újból megvizsgáljuk e problémát éppen Tamási községnek a nagyobb forgalma miatt, és természetesen véglegesen akkor fogunk dönteni, amikor ennek a részletes vizsgálatnak az eredményeit ismerjük. \ Ezt kell mondanom azzal kapcsolatban is,