Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-18

1421 Az Országgyűlés 18. ülése, 1968. október 18-án, pénteken 1422 lom, ha mindannyian akarjuk, meg is fogjuk találni. így volt ez eddig is, és van jelenleg is szocializmust építő munkánk során: amit mindannyian akarunk, meg is valósítjuk. Szíveskedjenek megengedni, hogy ezzel öszszefüggésben néhány példát felidézzek. Megszerveztük a szocialista mezőgazdaságot a számítottnál rövidebb idő alatt, újabb gondunk lett a tárgyi feltételek biztosítása, de néhány év alatt elláttuk fiatal mezőgazdasági üzemeinket a legszükségesebb gépekkel és épületekkel. Sajnos, a gépek alá szükséges közutak és bekötő utak biztosítása elmaradt. Volt gondunk az ország kenyerének megtermelésével, és most már három-négy éve (megtermeljük ezt is. Néhány éven keresztül kivédtük az aszály és a sok csapadék okozta károkat. Van már elég húsunk, és jó a választék is. Megfékeztük az úgynevezett maratoni dunai árvizet, mert annyi erőt és eszközt vittünk oda, amennyi kellett. Sok körültekintő munkával előkészítettük és most már benne dolgozunk az új mechanizmusban, eddigi tapasztalataink kedvezőek. Építettünk új városokat stb., stb. Hosszan lehetne felsorolni azokat a nagy dolgokat, amelyeket a szocialista építőmunka során megvalósítottunk, mert akartuk, és hadd idézzem Kádár elvtársnak a kongreszszuson elmondott szavait: lent is, fent is! A megvalósításhoz szükséges tárgyi és személyi feltételeket országos szintű párt- és állami szerveink biztosították. Tisztelettel kérem, hogy akarjuk ezt is! Erőfeszítéseinket siker fogja koronázni, az útépítés és fenntartás költségei pedig többszörösen megtérülnek majd az üzemeknél, a közlekedési vállalatoknál a csökkenő üzemi költségekben, az alkatrész, üzemanyag, gumiabroncs terén. Ezt a koncepció 7. oldalának első bekezdése így fogalmazza meg: „A hiányosságok következtében nem használhatók ki teljes mértékben a gépjármű-közlekedés műszaki-gazdasági előnyei, és magas a gépjárművek üzemköltsége." Ezt megítélésem szerint elsősorban az utak megjavításával lőhetne és kellene csökkenteni. Ügy gondolom, jól megtérülő előlegezett beruházás lenne ez. Tisztelt Elvtársak! A kérdés ilyen felvetésére az kényszerített, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint az ipari bizottság múlt héten tartott együttes ülésén elhangzott az a javaslat: illetékes országos szerveket kérjünk meg, hogy a költségvetés kereteiből már jövőre is, de majd a következő ötéves terv időszakában nagyobb összeget biztosítsanak a KPM-nek, illetve a tanácsoknak, hogy a mindenki által jól ismert közúti problémákat minél rövidebb idő alatt felszámolhassák. A terv- és költségvetési bizottság részéről megjelent elvtárs mindjárt közbevetett egy kérdést: de azt is jelöljük meg, honnan és miből vegyék el ! Nem tudnám megfogalmazni, de azt hiszem, hogy ha mondanék is ilyent, akinek az asztalát érintené az elvonás, tiltakozna! Inkább javaslok egy elképzelést: addig kellene ide több pénzt adni, amíg nem osztottuk szét a kereteket, tehát az arányok meghatározásának időszakában! De ezen túlmenően is szeretnék néhány gondolatot felvetni. Korábbi ismereteim szerint — és Fock elvtárs tájékoztatója is megerősített ebben — országos szinten jelentős összegű többletnyereség várható a vállalatoknál. Esetleg ebből a többletnyereségből, vagy ennek egy hányadából ugyancsak lehetne ide biztosítani valamit. Vagy a jó út jelentős összegű költségmegtakarítást hozna azoknál, a túlnyomó többségben állami vállalatoknál és üzemeknél, amelyek a gépjárműveket üzemeltetik, ennek egy részét el kellene vagy el lehetne vonni. Mert arra is ismerek példát, hogy csak egy egyszerű útportalanítás elvégzésével a gumiabroncsok élettartama pontosan megduplázódott. Ennek vetülete a 3-as számú AKÖV vonatkozásában évi 16 millió forint. Ha ehhez hozzászámítjuk a sok fédérés tengelytörésből eredő megtakarítást, ez ugyancsak tovább növelné az összeget. Népgazdasági szinten pedig ez még importmegtakarítást is jelenthetne, hiszen a gumi alapanyagát külföldről hozzuk be. Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy a magánképkocsi-tulajdonosok is fizetnének valamit a jó út szolgáltatásért. Ha jó útjaink lennének, gyorsabban fejlődne az úgynevezett „mozgó" turistaforgalom, és ezzel is esetleg több devizát lehetne szerezni. Elképzelhetőnek tartom esetleg más források felkutatását is, és nagyon kérem az illetékeseket, hogy keressük a megoldást. Szerintem a közúti műtárgyak — hidak, alul- és felüljárók — építését is meg kellene hogy előzze az utak gépjárműközlekedésre alkalmassá tétele. Kivételt képeznének talán azok a hidak, amelyek teherbírása nem felel meg a mostani követelményeknek. Alapvetően szükségesnek tartanám, hogy a közutak gondja és problémája az országos vezetésben a pénzeszközök szétosztásával megbízott szerveknek és elvtársaknak is olyan gondja legyen, mint azoké, akik ezt naponként felvetik felénk és szóváteszik. Ha sikerülne a közutakkal kapcsolatos jelenlegi szemléletet megváltoztatni — ami megítéléseim szerint nem nehéz —, de ha valaki ezt önmagában nem tudná lerendezni, szívesen segítünk. Meghívjuk egy vidéki látogatásra hozzánk. Idegenforgalmi nevezetesség is vagyunk, de azt előre megmondjuk, hogy a nevezetességeket nem a főútvonalon — bár az is elég rossz állapotban van —, hanem a mellékutakról fogjuk megközelíteni. Néhány évvel ezelőtt, elvtársak, amikor az utak állapotáról panaszkodtunk, és kértük az illetékesek segítségét, azt a választ kaptuk, hogy ez nemcsak pénz kérdése, elvtársak, hanem kő, bitumen, tervező- és kivitelező-kapacitás. Akkor elhatároztuk, hogy mi a magunk területén, amivel tudunk, besegítünk. Mivel a választókerületemben van az Északmagyarországi Kőbánya Vállalat, a bányász elvtársakhoz fordultunk — a részleteket nem ismertetem — sikerrel. A zúzott kő termelése évről évre jelentősen emelkedett. Ma egymillió tonna zúzott kővel lennénk képesek többet termelni, mint három-négy évvel ezelőtt, akkor 1,8—2 millió tonnát termeltünk. És most mi a helyzet? A bányász elvtársak fagyszabadságon vannak szeptember—október hónapban. Vagy pedig más területen, alvállalkozásban dolgoznak, vízvezetéket fektetnek.