Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-18

1417 Az Országgyűlés 18. ülése, 1968. október 18-án, pénteken 1418 zük, és így mód nyílik arra, hogy ibárki a múlttal párhuzamot vonjon. A vasút alapvető berendezéseinek fejlesztése — gondolok elsősorban a vontató járművekre és a biztosító berendezésekre —, a 60-as évek elején megkezdődött. Állomáshelyemen, Szolnokon, 1963-ban még kuriózumként hatott egy-egy nagy teljesítményű Diesel-mozdony megjelenése. Ma már jellemző és nékülözihetetlen munkaeszköz. Hogyan látja ezt a vasutas? Ügy, hogy míg a gőzgéppel vontatott tehervonatok 6—8 perc alatt haladnak ki az állomásról, ugyanilyen terheléssel à Diesel-vontatással két-három perc alatt szabaddá teszik a vágányutat. Ezt a körülményt elsősorban a forgalmi szolgálattevők értékelik, mert növeli a forgalomszervezés és irányítás lehetőségét. A korszerű biztosító berendezések azonkívül, hogy növelik a közlekedés biztonságát, nagymérvű élőmunka megtakarítással is járnak. Ez igen lényeges szempont a vasútnál, ahol eddig hosszú éveken át az élő- és a holtmunka kedvezőtlen aránya, a munkakörülmények sajátos jellege — mint az éjjel-nappali, vasár- és ünnepnapi, megszakítás nélküli üzem — csak korlátozott munkaerő utánpótlási lehetőséget biztosított és kedvezőtlenül hatott az üzemi törzsgárda kialakítására. A jövőben a helyzet javulását várjuk, és erre reményt nyújt az a körülmény, hogy a vasútüzem dolgozói máris széles körben számítgatják azokat az előnyöket, amelyeket részükre a vasút technikai forradalma kilátásba helyez. Ma még Szolnokon nincs korszerű állomási biztosító berendezés, a vonatforgalom és a kocsirendezés műveletéhez szükséges váltóállítás a helyszínen, manuálisan történik. Ez a munkát végzőktől műszakonként és egyénenként 8—10 kilométeres rágyaloglást és nem csekély fizikai erőkifejtést kíván. Azokon a helyeken, ahol e műveleteket korszerű berendezéssel végzik, kezelőasztal mellett ülve, gombnyomással irányítják a forgalmi műveleteket, és a kezelő nemcsak a terhes fizikai igénybevétel tetemes részétől mentesül, hanem gyorsabban, termelékenyebben és az időjárás viszontagságaitól védve végezheti munkáját. Ezek azok a tények, amelyekről a vasútüzem dolgozói a vágányok mellett munkájuk közben szót váltanak, s mivel a perspektívával egyetértenek, joggal mondhatom, hogy a koncepció idevágó gondolataival értenek egyet. Tisztelt Országgyűlés! A közlekedésben a munkaidő kérdése mindig is komoly problémát okozott, miként közúti vonatkozásban Rameisl elvtársnő erről említést is tett. Kétségtelen, hogy ebben a népgazdasági ágban, ahol a munkatevékenység szervezése nemcsak az üzemen belüli, hanem a külső tényezőktől is függ, nem egyszerű dolog megtalálni az optimális lehetőségeket. Gondolok arra, hogy a fuvarozási szerződés megkötése, amiből a vasút tevékenysége is származik, kétoldalú, és nemcsak a vállalat, hanem a fuvaroztató bekapcsolódásán is múlik. Emiatt vannak olyan heti és szezonális időszakok, mind a személy-, mind az áruszállításban, amikor az üzemi feladatok teljesítése a munkaidő speciális szervezését kívánja meg. A kérdés aránylag egyszerű a forduló szolgálatban, ahol úgynevezett 12/24-es vagy hasonló periodikus váltással dolgoznak, de nem így az utazó személyzetnél, ahol a munkaidőre a vonatok száma is kihatással van. A MÁV kollektív szerződés erre való tekintettel módot nyújt arra, hogy a havi 210 szolgálati órák összességéből számolt évi 2520 órát olyan havi bontásban állapítsák meg, amely esetenként lefelé vagy felfelé eltér a 210-es irányszámtól. Szolnoki viszonylatban az a megállapításom, hogy az igénybevétel ezt az előirányzatot meghaladja, de jellemző ez bizonyos mértékig a vasút egészére is. Ezért örömmel olvastam a koncepció idevágó fogalmazását, mely szerint „az életszínvonal-politika célkitűzései mellett a dolgozók szellemi és fizikai képességeit jobban igénybe vevő munkafolyamatok is megkövetelik a munkaidő csökkentést annak érdekében, hogy a közlekedési dolgozók a jelenleginél több szabad idővel rendelkezzenek". Azt is meg kell mondanom, hogy igen számottevőek azok az eredmények, amelyek a munkaidő csökkentése terén idáig mutatkoznak. Az 50-es évek elején még ismert volt a 24/24-es szolgálat, s ennek következtében a dolgozók minden második éjszakát munkában töltötték. Ez a munkarend megszűnt, sőt a 12/24-es forduló szolgálatot végzők a fokozottan munkaigényes posztókon az úgynevezett közbeváltási rendszer segítségével a havi 210 órás munkaidőt nem lépik túl. Ez év július 1-től a 44 órás munkahét rendjében dolgozik 60 000 vasutas. Ezek tehát igen megbecsülendő eredmények. Az utazó személyzet helyzetével kapcsolatos felvetést sem a türelmetlenség diktálta, mivel itt is számottevően csökkent az igénybevétel az utóbbi évekhez viszonyítva, hanem az a törekvés, hogy ez az elég gyakran felvetett kérdés előtérben maradjon, és megoldásával nagyobb lehetőséget kapjanak a szolgálati helyek az utazói törzsgárda kialakítására és megtalálására. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, megbocsátható, hogy mint Szolnok megyei képviselő és vasutas, a vasúti közlekedés szemünk előtt kialakuló reneszánszából különösen kiemelek egyet, a szolnoki vasúti rekonstrukciót. Ezzel ismét megszűnik egy szűk vasúti keresztmetszet, bővül a kapacitás, és ami igen lényeges, az itt dolgozók a technika legkorszerűbb eszközeivel, lényegesen kisebb fizikai igénybevétellel, az eddiginél tökéletesebb munkaegészségügyi és szociális ellátottsággal végezhetik felelősségteljes munkájukat. Az új rendezőpályaudvar a maximálisra fokozza az egyidejű vonatfogadási lehetőségeket, és a tehervonatok a személyvonati forgalom zavarása nélkül minden irányból közvetlenül bejárhatnak, kivéve egyet, és ennek a kérdését szeretném előtérbe állítani. Szolnok teherpályaudvar, amely körzeti állomás lesz, nem áll az új létesítménnyel közvetlen vágánykapcsolatban, és az összeköttetés csak igen körülményesen, a mainál is kedvezőtlenebb technológiával szabályozható. Véleményem szerint célszerű feloldani ezt a nehézséget, és ehhez kérem a tárca támogatását. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a magyar közlekedéspolitika koncepciója megítélésem szerint