Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-18

1417 Az Országgyűlés 18. ülése, 1968. október 18-án, pénteken 1418 zük, és így mód nyílik arra, hogy ibárki a múlt­tal párhuzamot vonjon. A vasút alapvető beren­dezéseinek fejlesztése — gondolok elsősorban a vontató járművekre és a biztosító berendezé­sekre —, a 60-as évek elején megkezdődött. Ál­lomáshelyemen, Szolnokon, 1963-ban még ku­riózumként hatott egy-egy nagy teljesítményű Diesel-mozdony megjelenése. Ma már jellemző és nékülözihetetlen munkaeszköz. Hogyan látja ezt a vasutas? Ügy, hogy míg a gőzgéppel vontatott tehervonatok 6—8 perc alatt haladnak ki az ál­lomásról, ugyanilyen terheléssel à Diesel-vonta­tással két-három perc alatt szabaddá teszik a vágányutat. Ezt a körülményt elsősorban a for­galmi szolgálattevők értékelik, mert növeli a forgalomszervezés és irányítás lehetőségét. A korszerű biztosító berendezések azonkí­vül, hogy növelik a közlekedés biztonságát, nagymérvű élőmunka megtakarítással is jár­nak. Ez igen lényeges szempont a vasútnál, ahol eddig hosszú éveken át az élő- és a holtmunka kedvezőtlen aránya, a munkakörülmények sajá­tos jellege — mint az éjjel-nappali, vasár- és ünnepnapi, megszakítás nélküli üzem — csak korlátozott munkaerő utánpótlási lehetőséget biztosított és kedvezőtlenül hatott az üzemi törzsgárda kialakítására. A jövőben a helyzet javulását várjuk, és erre reményt nyújt az a kö­rülmény, hogy a vasútüzem dolgozói máris szé­les körben számítgatják azokat az előnyöket, amelyeket részükre a vasút technikai forradal­ma kilátásba helyez. Ma még Szolnokon nincs korszerű állomási biztosító berendezés, a vonatforgalom és a kocsi­rendezés műveletéhez szükséges váltóállítás a helyszínen, manuálisan történik. Ez a munkát végzőktől műszakonként és egyénenként 8—10 kilométeres rágyaloglást és nem csekély fizikai erőkifejtést kíván. Azokon a helyeken, ahol e műveleteket korszerű berendezéssel végzik, ke­zelőasztal mellett ülve, gombnyomással irányít­ják a forgalmi műveleteket, és a kezelő nem­csak a terhes fizikai igénybevétel tetemes részé­től mentesül, hanem gyorsabban, termeléke­nyebben és az időjárás viszontagságaitól védve végezheti munkáját. Ezek azok a tények, amelyekről a vasút­üzem dolgozói a vágányok mellett munkájuk közben szót váltanak, s mivel a perspektívával egyetértenek, joggal mondhatom, hogy a kon­cepció idevágó gondolataival értenek egyet. Tisztelt Országgyűlés! A közlekedésben a munkaidő kérdése mindig is komoly problémát okozott, miként közúti vonatkozásban Rameisl elvtársnő erről említést is tett. Kétségtelen, hogy ebben a népgazdasági ágban, ahol a munkate­vékenység szervezése nemcsak az üzemen belüli, hanem a külső tényezőktől is függ, nem egysze­rű dolog megtalálni az optimális lehetőségeket. Gondolok arra, hogy a fuvarozási szerződés megkötése, amiből a vasút tevékenysége is szár­mazik, kétoldalú, és nemcsak a vállalat, hanem a fuvaroztató bekapcsolódásán is múlik. Emiatt vannak olyan heti és szezonális időszakok, mind a személy-, mind az áruszállításban, ami­kor az üzemi feladatok teljesítése a munkaidő speciális szervezését kívánja meg. A kérdés aránylag egyszerű a forduló szolgálatban, ahol úgynevezett 12/24-es vagy hasonló periodikus váltással dolgoznak, de nem így az utazó sze­mélyzetnél, ahol a munkaidőre a vonatok száma is kihatással van. A MÁV kollektív szerződés erre való tekintettel módot nyújt arra, hogy a havi 210 szolgálati órák összességéből számolt évi 2520 órát olyan havi bontásban állapítsák meg, amely esetenként lefelé vagy felfelé eltér a 210-es irányszámtól. Szolnoki viszonylatban az a megállapításom, hogy az igénybevétel ezt az előirányzatot meghaladja, de jellemző ez bi­zonyos mértékig a vasút egészére is. Ezért öröm­mel olvastam a koncepció idevágó fogalmazá­sát, mely szerint „az életszínvonal-politika cél­kitűzései mellett a dolgozók szellemi és fizikai képességeit jobban igénybe vevő munkafolya­matok is megkövetelik a munkaidő csökkentést annak érdekében, hogy a közlekedési dolgozók a jelenleginél több szabad idővel rendelkezzenek". Azt is meg kell mondanom, hogy igen szá­mottevőek azok az eredmények, amelyek a munkaidő csökkentése terén idáig mutatkoznak. Az 50-es évek elején még ismert volt a 24/24-es szolgálat, s ennek következtében a dolgozók minden második éjszakát munkában töltötték. Ez a munkarend megszűnt, sőt a 12/24-es for­duló szolgálatot végzők a fokozottan munkaigé­nyes posztókon az úgynevezett közbeváltási rendszer segítségével a havi 210 órás munka­időt nem lépik túl. Ez év július 1-től a 44 órás munkahét rendjében dolgozik 60 000 vasutas. Ezek tehát igen megbecsülendő eredmé­nyek. Az utazó személyzet helyzetével kapcsola­tos felvetést sem a türelmetlenség diktálta, mi­vel itt is számottevően csökkent az igénybevé­tel az utóbbi évekhez viszonyítva, hanem az a törekvés, hogy ez az elég gyakran felvetett kér­dés előtérben maradjon, és megoldásával na­gyobb lehetőséget kapjanak a szolgálati helyek az utazói törzsgárda kialakítására és megtalá­lására. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, megbo­csátható, hogy mint Szolnok megyei képviselő és vasutas, a vasúti közlekedés szemünk előtt kialakuló reneszánszából különösen kiemelek egyet, a szolnoki vasúti rekonstrukciót. Ezzel is­mét megszűnik egy szűk vasúti keresztmetszet, bővül a kapacitás, és ami igen lényeges, az itt dolgozók a technika legkorszerűbb eszközeivel, lényegesen kisebb fizikai igénybevétellel, az ed­diginél tökéletesebb munkaegészségügyi és szo­ciális ellátottsággal végezhetik felelősségteljes munkájukat. Az új rendezőpályaudvar a maximálisra fo­kozza az egyidejű vonatfogadási lehetőségeket, és a tehervonatok a személyvonati forgalom za­varása nélkül minden irányból közvetlenül be­járhatnak, kivéve egyet, és ennek a kérdését szeretném előtérbe állítani. Szolnok teherpálya­udvar, amely körzeti állomás lesz, nem áll az új létesítménnyel közvetlen vágánykapcsolat­ban, és az összeköttetés csak igen körülménye­sen, a mainál is kedvezőtlenebb technológiával szabályozható. Véleményem szerint célszerű fel­oldani ezt a nehézséget, és ehhez kérem a tárca támogatását. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a magyar köz­lekedéspolitika koncepciója megítélésem szerint

Next

/
Thumbnails
Contents