Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-18

1415 Az Országgyűlés 18. ülése, 1968. október 18-án, pénteken 1416 bői fakadóan a vasút 12 évtizedes gyakorlata termelt ki és állított előtérbe. A miniszter elvtárs expozéjában, továbbá Káli Ferenc és Schumeth János képviselő elvtársak egyszerű kijelentő mondat formájában tettek ugyan erről említést, de én szeretném kihangsúlyozná, hogy ez a tény a vasutas dolgozók szempontjából aláhúzott jelentőségű. Az ezzel kapcsolatos szabályozás rendeletek, utasítások és egyezmények formájában eddig is életben volt, de nem rögzítette azt törvény, és emiatt az elmúlt évek során előfordult e szolgáltatások csökkentése, illetve szüneteltetése. 1950-ben sor került a vasutas igényjogosultak menetkédvezményének korlátozására, mely 1957-ben nyert feloldást. A vasutasok társadalombiztosítási szolgáltatásainak kiegészítését célzó V2 százalékos önkéntes támogatási alap, amely 1930-ban alakult, az ötvenes években, 1956-ig szüneteltette működésót. Az ilyen és ehhez hasonló juttatások miatt a kívülállók közül sokan azt vetik fel, hogy a vasút külön utakon jár és államot képez az államban. Én nem vagyok ezen a véleményen, és azt is megmondom, miért. A munkaerő-szükséglet biztosítása — a gazdasági mechanizmus várható hatásaitól kissé eltérően —1 továbbra is nehéz kérdés. Amikor a vállalatok, üzemek, intézmények munkaerő-toborzást végeznek, rendre felsorolják, hogy a munkabéren kívül mit tudnak még nyújtani. Ki-ki a munkásszállást, üzemi étkezést, a bölcsődei elhelyezés lehetőségét, a csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatást adja borítékon kívül, tehetsége szerint. A vasút ezekkel a lehetőségekkel nem képes általánosan, minden esetben élni, mert a vasútüzemre a munkahelyek szétszórtsága és egyedisége a jellemző. Kézenfekvő lehetőség a vasutas menetkedvezimények nyújtása, mellyil a központi hivatal dolgozója épp úgy élhet, mint a lakott területekről távol szolgálatot teljesítő pályaőr. \ Ezért tartom szükségesnek a vasutas kedvezmények biztosítását, és hadd fűzzem még hozzá, hogy ez a .kedvezmény bizonyos mértékig munkabér-kiegészítés is. Tisztelt Országgyűlés! Mint ismeretes, a vasút külön egészségügyi szolgálattal rendelkezik, ^melynek szükségét a gyakorlat eddig is bizonyította. A szállított utasok és anyagi javak biztonsága nagymértékben függ a vasúti szolgálatot ellátó személyzet éberségétől, egészségi állapotától, testi és szellemi rátermettségétől. A robogó vonat mozdonyvezetője 50—60 másodpercenként halad el egy-egy jelző mellett, amely azonnal végrehajtandó parancsot ad a vonat sebességének szabályozására, illetve a megállásra. Azt, hogy ki alkalmas ilyen, vagy ehhez hasonló igénybevételre, speciális orvosi vizsgálattal lehet megállapítani, és ezt az alkalmasságot időszakosan ellenőrizni kell. Nyilvánvaló, hogy ezt az ellenőrzést csak olyan orvosokkal és egészségügyi szervezettel lehet ellátni, amely jól ismeri a vasút szervezetét, annak berendezéseit, a szolgálat különböző munkaköreit és az azok által a személyzettől megkívánt követelményeket, a fizikai és pszichológiai igénybevételt. Az általános orvosi gyakorlatban ezek az ismeretek nem szerepelnek, ezt a vasútnál alkalmazott orvosak külön tanulmányozással és gyakorlattal szerzik meg. Az említett okok miatt nemcsak nálunk, hanem a Szovjetunióban, a többi szocialista államban, de egyéb európai és tengerentúli államokban is a vasutaknál szervezetileg is önálló egészségügyi szolgálat alakult ki a vasúti szolgálat biztonságos és akadálytalan lebonyolítása érdekében. De nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a vasút folyamatos üzeme, ezzel kapcsolatban a rendszertelen étkezés, a szükségszerűen szabad ég alatt végzett munka gyakorivá tesz a 'vasutas dolgozók közt olyan betegségeket, amelyek szinte foglalkozási betegségnek tekinthetők. Ilyenek az emésztőszervi és az ízületi megbetegedések. E betegek ápolására a vasút széles körű speciális gyógyhálózatot tart fenn, ahol a vasúti üzem sajátos körülményeivel tájékozott egészségügyi személyzet gondoskodik a betegek gyógyításáról. A vasút-egészségügyi szervezet különleges eleme a Va százalékos, önkéntes támogatási alap. amely közel 40 éves múltra tekinthet vissza. Ez az alap csekély járulék fizetése mellett jelentős segítséget nyújt a rászorulóknak betegség, kórházi ápolás esetén, tehát abban az időszakban, amikor a legjobban elkel a háznál az anyagi segítség. Szolgáltatásai között szerepel a kórházi túlápolás, az értékhatáron felüli gyógyászati segédeszközök térítése, táppénz-kiegészítés kórházi ápolás esetén, különféle készpénzsegélyek, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Népszerűségére jellemző, hogy önkéntes jellege mellett a tagok annyira ragaszkodnak a szervezethez, hogy a korábbi tízéves időtartamú megajánlás helyett legutóbb időbeni korlátozás nélkül tették meg V2 százalékos járulék megajánlásukat. összegezve: nézetem szerint a vasút egészségügyi szervezeteinek az általánostól eltérő vonásai nemcsak a múlt egészséges hagyományainak megtartását jelentik, hanem annak is kifejezése, hogy szocialista államunkban a termelés központjában — bárhogy fejlődjék is a technika — továbbra is az ember áll. Ezért örömmel üdvözlöm azt a tényt, hogy ezek a gondolatok a törvényjavaslatban is fellelhetők, és állítom, hogy ezekkel a legközvetlenebb érdekeltek, a vasutas dolgozók is teljes mértékben egyetértenek. Tisztelt Országgyűlés! Néhány gondolatot szeretnék elmondani közlekedéspolitikánk koncepciójával kapcsolatban is. Az a véleményem, hogy a koncepció világos, iránymutató, és alkalmas arra, hogy megoldja a közlekedés komplex fejlesztését, biztosítsa azokat az arányokat, amelyek a népgazdaság egészének harmonikus fejlődése szempontjából szükségesek. A politikát a mi környezetünk, a dolgozó emberek gyakorlati tényekkel tudják a leghatékonyabban megérteni és magyarázni. Bár a koncepció hosszútávú, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kibontakozásának első gyümölcseit máris élvez\