Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-18

1407 Az Országgyűlés 18. ülése, 196%, október 18-án, pénteken um •előbbihez hasonló. megoldások más államokkal is létrejöjjenek. Járműiparunk fejlesztésénél gondot fordítunk a szállítási sebességet leginkább növelő •rakodási idők csökkentésére, a szállító- és rakodómunkások munkakörülményeinek megjavítására, ami a ikoncepciótervezet fontos részét képezi. E cél megvalósítása érdekében licencet vásároltunk és megkezdtük a konténerek gyártásának bevezetését. A konténeres szállítás megvalósítása, azonban olyan komplex feladat, amelyhez többek között megfelelő berendezések és járművek szükségesek. Fejlesztés alatt állnak a kontéreket szállító speciális tehergépkocsik és vasúti kocsik. Tervbe vettük ezenkívül folyamtengerjáró speciális konténerszállító hajók, konténereket mozgató és emelő különböző rendszerek és szerkezetek fejlesztését és gyártását is. Mindezekiker a kohó- és gépipari ágazat jól kapcsolódik a közlekedéspolitikai koncepcióhoz. Tisztelt Országgyűlés! A magyar közlekedéspolitikai koncepciónak és a vasúttörvénynek vitára bocsátott tervezetét reális célkitűzésnek tartom. A kohó- és gépipari ágazat jelenlegi helyzete és jövőbeni fejlesztési elképzelései összhangban vannak a közlekedés fejlesztésére irányuló törekvésekkel. A nemzetközi munkamegosztást is figyelembe véve, megfelelő ipari háttérrel rendelkezünk a javaslat végrehajtásához. Megvan tehát a biztosítéka annak, hogy a kohóés gépipar a közlekedés fejlesztéséből ráeső feladatokat teljesíteni tudja. Az előterjesztett mindkét előterjesztéssel egyetértek. Meg vagyok győződve arról, hogy ha az azokban lefektetett elveket helyesen ültetjük át a gyakorlatba, akkor a kívánt eredmény nem maradhat el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kovács Antal képviselőtársunk. KOVÁCS ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A vasutakról szóló törvényjavaslatot és • a magyar közlekedéspolitikai koncepció fontos okmánya szállítási rendszerünk továbbfejlesztésének. Kidolgozásuknak időszerűsége a huzamos ideje tartó előkészítő munka során közvéleményünk jelentős része előtt ismertté és elfogadottá vált. Az előterjesztések — megítélésem szerint — megfelelnek az új gazdasági mechanizmus szellemének. Törekvéseikben egybeesnek azokkal a fő gazdasági és politikai célokkal, amelyeket a mechanizmus magában foglal. Ilyen módon annak szerves részét képezik. A kérdés napirendre tűzését az aktualitását technikai fejlődés, a műszaki, gazdasági szükségszerűség mellett indokolja az is, hogy a jelenleg érvényben levő alaprendeletek régiek, sok tekintetben nem tükrözik a megváltozott viszonyokat, nem felelnek meg a követelményeknek. Ezért szükséges felváltani ezeket a jelenlegi viszonyoknak és a jövő céljainak megfelelő törvénnyel. Az előterjesztésben megfogalmazott elvek és célok közgazdasági, politikai, társadalmi indokait megalapozottnak tartom, egész gazdasági eletünket és társadalmunkat érintik, ezért nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Tapasztalataim szerint is érett a helyzet arra, hogy az eddiginél megalapozottabban és a hosszabb távlatokat figyelembe véve foglalkozzunk a személy- és áruforgalom lebonyolításával és az e feladatokat ellátó szervek közötti munkamegosztással, feloldva azokat a problémákat, amelyek nehezítik a kívánt ütemű fejlődést. Indokolt olyan •szállítási rendszerek kialakítása, amelyek a jelenleginél hatékonyabban tudják alkalmazni a műszaki fejlődés vívmányait. Kívánatos, hogy jó munkamegosztás, helyes arányok alakuljanak ki a szállítási ágak között. Legyen ez a szállítási rendszer kellő mértékben rugalmas, gazdaságos és gyors, megfelelően számoljon az ország honvédelmi érdekeivel, s végül az utazók számára megfelelő kényelmet biztosítson, csökkentse, majd szüntesse meg a jelenlegi zsúfoltságot. A közlekedéspolitikai koncepció számol mindezekkel a követelményekkel. A megoldás útját — helyesen — a vasút koncentrált korszerűsítésével, a teherszállítás körzetesítésével, a kisforgalmú, gazdaságtalan vonalak leállításával, a forgalom növekvő arányú közútra terelésével kívánja megoldani. Ismeretes azonban, hogy ennek tárgyi és személyi feltételeivel ma még csak részben rendelkezünk, ezek létrehozásához idő kell és céltudatos szervező munkával is csak fokozatosan oldhatjuk meg. Ennek ellenére — megítélésem szerint — megvan a lehetősége annak — ellentétben egyiik képviselőtársam felszólalásával —„ hogy a kitűzött időre, azaz 1980-ra ezeket az: elképzeléseket megvalósítsuk. Helyeselhető, hogy az előkészítő munka mind politikai, mind gazdasági téren megkezdődött. Megemlítem itt a tanácsülést, amely sokoldalúan foglalkozott e kérdéssel, és bízva a kormány eddigi következetes, eredményes politikájában, támogatja a közlekedéspolitikai koncepciót. A helyi szervek — meggyőződésem szerint — jó ügyet támogatnak. A gazdasági, műszaki előkészületek kibontakozóban vannak a vasi vidékeken is. A szombathelyi járműjavító műhelyt a gőzmozdonyjavításról már átállították Diesel-javításra, folytatódik a vasúti pályák felújítása. Megkezdődött a közúti járműjavítás feltételeinek bővítése. Gyermekbetegségektől kísérve ugyan, de szépen fejlődik a közúti darabáru-forgalom. Létrehozták megyénkben a közúti igazgatóságot, amely javuló gépesítettséggel munkálkodik a közúti szállítás feltételeinek javításán. Sajnálatos, hogy a fenntartásra fordított összegek mérséklődnek. A közlekedéspolitikai koncepció ügyében leginkább két kérdés körül folyik a vita: az egyik a közútra terelés tárgyi feltételeinek lehetőségeit érinti, mindenekelőtt az útviszonyokat bírálták, több körzetben még nincs hova terelni a forgalmat. A terelési szándék és a terelési lehetőség jelenleg nincs összhangban. Ezért külön figyelmet érdemel az előterjesztésnek az a része, amely a reális igényeken alapuló feltételek létrehozásától teszi függővé az intézkedések végrehajtását. Fontos, hogy a javaslat ennek elbírálását a tárca mellett a megyei szervek hatáskörébe utalja. Ez kellő garanciát ad ahhoz, hogy a népgazdasági érdek és a helyi érdek