Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1383 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1384 alkalommal közelebbről megvizsgálni, hogy a 25—39 szolgálati évet letöltött gépkocsivezetők egészségi állapota milyen, és azt, hogy a nyugdíjazás előtt milyen problémákkal küszködnek? De mi szól mellettük? Hogyan lehetne ezt a munkaterületet vonzóbbá tenni? Hogyan lehetne erkölcsileg és talán anyagiakban is jobban megbecsülni? Tisztelt Országgyűlés! Végezetül engedjék meg, hogy a vasutakról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban is észrevételt tegyek. Valóban szocialista államunk jogalkotásának egy régi hiányosságát pótolja. Ügy vélem, hogy ezen törvényjavaslat megfelelő jogi feltételeket biztosít a közlekedéspolitikai koncepció megvalósításához, segítséget nyújt a vasúti feladatok jó ellátásához. Egy megjegyzésem, helyesebben kérelmem lenne a törvényjavaslattal kapcsolatosan a közlekedésügyi miniszter elvtárshoz. Miután a törvénytervezet módot nyújt arra, hogy egyes gyengeforgalmú, gazdaságtalanul üzemeltetett mellékvonalakat a miniszter elvtárs megszüntethet, az a kérésem, hogy az előfeltételek megteremtésénél első követelményként a népgazdasági érdekek figyelemmel kísérése mellett az emberi problémák rendezése szerepeljen, annál is inkább, mert a konkrét intézkedések főleg a kisközségeket és az ott élő embereket fogják érinteni. Az elmondottak alapján a magam és a képviselőcsoport nevében elfogadom mind a közlekedéspolitikai koncepciót, mind a törvényjavaslatot, propagandájában és megvalósításában részt vállalok, s bízom abban, hogy annak megvalósítása megteremti a szükséges összhangot a különféle közlekedési ágak között, s lehetővé teszi a mind magasabb igények gazdaságos kielégítését. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nagy Dániel képviselőtársunk. NAGY DÁNIEL: Tisztelt Országgyűlés! A vasútról és a .közlekedéspolitikai koncepcióról szóló, napirenden szereplő javaslatokat és a forradalmi munkás-paraszt kormány végrehajtási rendelkezéseit áttanulmányoztam. Ezeket nagyon alaposnak tartom. Évekig tartó alapos felmérés, műszaki vélemények összehangolása előzte meg az előkészítést, és az előkészítés abban is megnyilvánult, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vezetői, képviselői az illetékes megyei szervekkel is megtárgyalták, és így került sor arra, hogy a Csongrád megyei tanácsülés ez év február 28-án tárgyalta, ahol szintén részt vettek a Közlekedésügyi Minisztérium vezetői, képviselői. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a megyei tanácsülés 3/1968. számú határozata alapián a megyei tanácsülés kérte a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot, hogy a tanácsülésen elhangzott vélemények alapján vizsgálja meg a lehetőségét annak, hogy Szentes vasúti állomást is jelölje ki körzeti állomássá, annál is inkább, mert a megye északi részében jelenleg nincs kijelölve ilyen körzeti állomás. A Szolnok megyei Kunszentmártonban, illetve Hódmezővásárhelyen van kijelölve. Tehát a tanácsülés határozatának megfelelően — egyébként képviselőcsoportunk is megtárgyalta a problémát — kérem, hogy az illetékesek vegyék figyelembe: Szentes nagy járási centrum, 16 község, 41 mezőgazdasági üzem, termelőszövetkezet, három állami gazdaság érdekeltségi körzete, továbbá nagy zöldségtermelő körzet, ahonnan évenként 800—1000 vagon zöldséget exportálnak, a megyei MÉK vállalat jelenleg 40 millió forintos beruházással létesít ott csomagolót, export-előkészítő tárolót. Ennek alapján is kérem, hogy a végrehajtás során, vagy a megyei szervekkel ezután lebonyolítandó tárgyalásoknál tegyék ezt vizsgálat tárgyává és jelöljék ki Szentes vasútállomást körzeti állomássá. A mezőgazdasági problémákat valóban nagyon érinti ennek az 500 kisebb-nagyobb vasút

T állomásnak a megszüntetése. Az erre vonatkozó indokolásokat az előttem felszólaló képviselőelvtársak elmondották, különösen Dimény elvtárs, mezőgazdasági és élelemezésügyi miniszter indokolta. Én ezzel nem kívánnék foglalkozni. Még a szegedi járást érintő problémát említem meg, hogy a közlekedési koncepció szerint a szegedi járásban Szeged—Átrakó, Pusztamérges és Kunhalom—Halasteleki iskola megszüntetésre javasolt vasútvonallal kapcsolatban ez hét községet, mintegy 25—30 ezer sűrűn települt tanyai lakost érintő kérdés. Ezért azt javaslom, hogy ezt a 70 kilométer hosszú 760-as, keskeny nyomtávú, közérdekű vasútvonalat a végrehajtás során helyezzék át a változatlanul üzemelő vasutak csoportjába, mert hosszú idő telik el úgyis, amíg itt a közúti közlekedés biztosítása érdekében szükséges korszerűsítéseket végre tudjuk hajtani. Szeged város idegenforgalmának és kulturális fejlődésének növelése érdekében javaslom, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vizsgálja meg a lehetőségét annak, hogy naponta legalább egy gyorsvonat-párral a Borsodi expresszhez vagy a Hajdúsági expresszhez hasonlóan — lehessen Szegedet megközelíteni. Ugyanis nagyobb távolságra és rövidebb idő alatt lehet eljutni. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni — ez ugyan nem a mai programmal kapcsolatos, hanem mint országgyűlési képviselőt és állampolgárt is érintő kérdés — ez összefügg a közlekedés koncepció iával, amiről Csanádi elvtárs ma értékes expozéjában beszámolt. Ez pedig az úgynevezett autópályák, autóutak építésével kapcsolatos. Nevezetesen, évek óta népgazdaságunk hatalmas összegeket fordít a Balaton felé vezető autópályák és autóutak építésére. És elég megdöbbenéssel láthatiuk, hogy különösen a tavaszi időben nagy javítások folynak az egy-két évvel ezelőtt átadott útszakaszon. Tehát ezt azt is jelentheti — figyelembe véve a külföldi utak minőségét is —, hogy talán nem megfelelő ezeknek az utaknak a minősége. Azért ebben a kérdésben én azt javaslom, hogy a kormány, illetve a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a Központi Népi Ellenőrző Bizottsággal — műszaki szakértők bevonásával — vizsgáltassa meg az út minőségét, anyagát, mert valami hibának kell lenni, ha az utak gyor-