Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1381 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1382 és a vasutakról szóló törvényjavaslatot, annak tudatában, hogy egyértelműen szolgálja népgazdaságunk fejlődését, és készek vagyunk megvalósításához szerény erőinkkel is hozzájárulni. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Rameisl Ferencné képviselőtársunk. RAMEISL FERENCNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Választóim és a Baranya megyei képviselőcsoport megbízásából felszólalásomban elsőként én is elismerést kívánok tolmácsolni a közlekedési tárcának és mindazoknak a szakembereknek, akik tudományosan előkészítették az Országgyűlés elé került koncepciót és törvényjavaslatot. Ez a gondos előkészítés, a kézhez kapott szakirodalom, a közlekedéspolitikai koncepció, a vasutakról szóló törvényjavaslat s nem utolsósorban a miniszter elvtárs expozéja a legjobb bizonyítéka és tükrözője annak, hogy a tárca jól ismeri az életet, jó kapcsolatot épített ki az alsó szintű párt- és állami vezető testületekkel. Megyénk politikai és gazdasági vezető testületei is tárgyaltak és állást foglaltak a közlekedéspolitikai koncepció mellett. Megállapításaink egyeznek az országos megállapításokkal, amelyek szerint — mint ismeretes és a fejlesztés eddigi tapasztalatai is tükrözik — az elmúlt időszakban nem mindig jelentőségének megfelelően kezeltük a közlekedést. Lényeges fejlődésről csak a legutóbbi években beszélhetünk. Nem véletlen tehát, mint ahogyan a bevezető és a koncepció szükségességét bizonyító fejezet is megállapítja, hogy a közlekedés kapacitásproblémái a 60-as évek elején már fékezően hatottak a népgazdaság fejlődésére. Az emberek igénye a közlekedéssel szemben is nagyobb követelményt támaszt. Jobb szolgáltatást, kulturáltabb utazást, minőségében jobb szállítást igényelnek. Ezt azonban a meglevő eszközökkel már alig lehet jobban biztosítani. Zsúfoltak az autóbuszok, a vasúti járművek egy része korszerűtlen. Ezek a tények sürgetően vetik fel a vasútnak és a közúti közlekedésnek az anyagban megfogalmazott korszerűsítését. Mindezt bizonyíthatom megyénk közlekedési helyzetével is. Általában az országos arányszámok jellemzőek megyénkre is. Néhány vonatkozásban kedvezőtlenebb a helyzet. Vasútvonalaink többsége elavult mellékvonal. A meglevő közúthálózat nagyon elhasználódott, korszerű közlekedésre kevéssé alkalmas. Ezt még tetézi a 65 bekötőút nélküli község. Ugyanakkor, ha az útépítés korszerűsítésének jelenlegi ütemét és a ráfordított összeget vesszük figyelembe, mint ahogyan Somogy megyei képviselőtársam már említette, én sem látom biztosítva a koncepcióból adódó feladatok időbeni megvalósítását. Ha csak a bekötőutak építésének jelenlegi helyzetét vesszük figyelembe, számításaink szerint a megvalósításhoz még 15 év szükséges. Csatlakozva Békés megyei képviselőtársamhoz, mi sem tartjuk megfelelőnek az újonnan épített, illetőleg a jelenleg építés alatt levő utak minőségét, teherbírását és élettartamát sem. Ügy tűnik, hogy nem mindig veszik kellően figyelembe a mezőgazdaság rohamos építését, a nagy és nehéz gépek számának növekedését, a tehergépkocsik és autóbuszok nagy befogadóképességét és súlyát. Bár Csanádi miniszter elvtárs utalt rá, mégis nyomatékosan kívánom hangsúlyozni, hogy véleményem szerint erőteljesebb intézkedéseket kellene tenni az útépítő kapacitás fejlesztésére és gépesítésére. örömmel vettem tudomásul, hogy a koncepció szerint a Pécs—Budapest vasútvonalat villamosítják. Ez javítja a közlekedés színvonalát, kulturáltságát és gyorsaságát. Nem türelmetlenség, de — gondolom — jogos remény, hogy ezzel egyidőben a pécsi vasúti pályaudvar korszerűsítése is megoldást nyer, hiszen az utazó emberek igazolhatnak, hogy az ország vidéki városai közül az még a legkorszerűtlenebb, 40 000-es lakosú városra épült, amely szám ma már a 140 000-et közelíti. Megyénkben az autóbuszközlekedés igen nagy személyforgalmat bonyolít le. Elmondhatom, hogy az autóközlekedés az elmúlt 20 év alatt jelentős változáson ment keresztül. Pozitív fejlődés van az eszköz-beszerzés, a szervizrendszer, a munkafeltételek javulása terén. Sajnos, ezzel a változással nem tartott lépést a pályaudvarok építése. Egy járási székhelyünkön sincs pályaudvar. Látjuk, hogy a vállalat tesz erőfeszítéseket a tanácsok segítségével, de ezek az erőfeszítések kevesek, különösen azért, mert olyan váratlan problémák, mint a pécsi pályaudvar süllyedés-veszélye, történelmi városunk alápincézettsége miatt az anyagi eszközöket kimerítik. Ilyen esetekben a rendkívüli segítségkérés szíves támogatását kérjük. Gondjaink közé sorolnám még azt a problémát, amelynek megoldása több éve húzódik, nevezetesen a Pécs—Siklós közötti, a város déli részében levő vasúti keresztezés megszüntetésére felüljáró építését. Vannak ugyan biztató ígéretek a minisztérium részéről, de a gyakorlati előkészítő munka — sajnos — nem megnyugtatóan indult. Az elkészült tanulmányterv erős korrekcióra szorul. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy megyénk felsorolt problémái nem egyedüliek. Ezért kérem a közlekedési tárca vezetőit, valamint Képviselőtársaimat, úgy fogadják hozzászólásomat, mint amely ugyan megyénk gondjait és nehézségeit tárja fel, mégis egyben mintegy igazolása és alátámasztása az új közlekedéspolitikai koncepció fontosságának és időszerűségének. Szabad legyen a koncepció egy részkérdésével kapcsolatban a jelenlegi helyzetből kiindulva aggályomat kifejezni, amely véleményem szerint nemcsak megyei probléma. A koncepció szerint a jövőben növekedni fog a közúti forgalomban résztvevő személy- és teherszállító gépkocsik száma. Hogy oldódik meg a munkaerőhelyzet? Ma sincs elég gépkocsivezető. Az okot, hogy „miért", talán hosszan lehetne sorolni. Szellemileg, fizikailag megterhelő, nehéz munka és nem elismert szakma. Hosszú a foglalkoztatási idő, többségük 400 órát tölt távol a családtól. Talán egy munkaterület sincs, ahol olyan gyorsan bűncselekményt lehet elkövetni. Érdemes lenne egy