Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1379 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1380 levő járatok gyorsításáról, kényelmesebbé tételéről, előtte megfelelő utakat építsenek ki, jó karban levő utak legyenek előtte. Űgy látjuk, nincs meg az a szoros kapcsolat a közút és a közúti közlekedés között, mint amilyen szoros kapcsolat természetszerűleg megvan a vasút és a pálya között. De felvetődik egy sor egyéb probléma is. Balaton-parti üdülőhelyekről lévén szó, kiránduló-forgalomról, üdülő-forgalomról, a városnak a Balatonhoz történő lej utasáról, felmerül, hogy gyerekkel, csomagokkal autóbuszon utazni sokkal problematikusabb, mint vasúton. A vasútnak megvannak a műszaki lehetőségei, külön gyermekkocsi, nagyobb, terjedelmesebb csomagokkal is fel lehet szállni. Mindezekkel a lehetőségekkel a jelenlegi műszaki adottságok mellett az autóközlekedés nem rendelkezik. Ugyanígy felvetődik a váróhelyiségek, a hírközlés, a menetrendi pontosság problematikája, vagy például az utaslemaradás. Nem tudom, hogy a vasútnál előfordult-e, legalábbis az elmúlt évek során utaslemaradás, de az autóközlekedésnél utaslemaradások ma még előfordulnak, ha nem is nagy számban, a statisztika nagyon kedvező és egyre javuló képet mutat, de ha csak egy utas is lemarad — és itt felvetődik a fuvarozási kényszer —, ha egy utas is, vagy az utasok egy csoportja lemarad, az nagyon rossz közhangulatot vált ki, nagyon nagy visszahatása van. Gondoljunk csak arra, hogy Veszprém megyében a Bakonyban a hófúvások, a jeges utak, a rossz látási viszonyok nagyon sok problémát okoznak közúti vonatkozásban. Ez műszakilag megoldható kérdés, ha kellő számú eltakarító géppel rendelkezünk. Ezen a téren nagyon nagy a fejlődés és a változás az elmúlt 10—15 esztendő alatt. Hómaró gépekkel, úttisztító gépekkel rendelkezünk, de úgy érzem, hogy ezen a téren még nagyon sok tennivalónk van a jövőt illetően is. Ami az aggályokat illeti, nagyon jó elképzelései vannak az autóközlekedésnek, ismertette velünk, hogyan akarja megoldani a váróhelyiségek problémáját, a hírközlést, a járatsűrűséget. Mindez első látásra is bizonyítja, hogy valóban magasabbrendű, valóban korszerűbb, jobb közlekedést fogunk tudni biztosítani a város lakosságának és az iparvidék lakosságának, amely ezen a vonalon keresztül jut el a Balatonra. Nyilván anyagiak kérdése, hogy a terveket mennyiben tudjuk realizálni és ehhez kérnénk mi a Közlekedésügyi Minisztérium segítségét. Egyébként el kell mondanom, hogy talán éppen azért, mert eddig a közlekedéspolitikai koncepcióról az átlagember annyit tud, hogy megszűnik a vasút, megszűnnek egyes állomások — ez propagandánk gyengesége és gondolom, ezen változtatni fogunk és változtatni tudunk az Országgyűlés ülésszaka után — negatív hangulat alakult ki néhány községben és nemcsak a vasút megszűnésével kapcsolatban, de általában a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium egyes szerveinek, vállalatainak, intézményeinek tevékenységét illetően is. Javasolnám, hogy a helyi érdekeket jobban vegyék figyelembe és az ismertető, felvilágosító munkát javítani kellene a következő időszakban. Ismeretes az Országgyűlés tagjai előtt az a vita, amely Balatonfüreden a fák kivágásával kapcsolatban megindult és eléggé vészes méreteket kezdett ölteni, mert újabb és újabb levelek, cikkek jelentek meg a sajtóban is. Lényegében egy jó órás, másfél órás beszélgetésben az érdekeltekkel ezt rendezni tudtuk. De véleményem szerint helyesebb — legalább, én úgy vagyok vele, hogy jobban szeretem —, ha az útépítő vagy az utat tervező mérnök vitatkozik az írókkal, nem a megyei párttitkár meg a tanácselnök. En szeretném ezt kívülről nézni, ha mód van rá. Szívesen segítek neki abban a tudatban, hogy jó ügyet szolgálunk, de nekünk kellett a nyomvonalat, az utak szélességét magyarázni és meg is magyaráztuk, mire a cikkek megjelentek. Nagyon jól, szakszerűen hajtották végre, véleményem szerint helyesek voltak az intézkedések, amelyeket megtettek, de nem jelenhet meg egy útépítés vagy más közlekedési intézmény úgy a területen, mint valami természeti katasztrófa vagy istencsapás, hogy jönnek az útépítők minden előrejelzés nélkül. Minden hivatalosan rendezve van a paragrafusoknak megfelelően, de egyszerűen megjelennek a gépek és pusztítják a terményeket vagy le kell rombolni az épületeket. Érthető, hogy mi nem tudjuk azt kimondani, hogy kinek a pajtájához és kinek a raktárához menjen el a vasút, nem is akarjuk, a korszerű közlekedést így megvalósítani nem lehetne, de valamiféle előrejelzés szükséges lenne, kicsit nagyobb távlatokban kellene gondolkozni. Meg vagyok róla győződve, hogy a balatoni autóút építése és a nyomvonal kitűzése ismert volt az illetékes tervező szakemberek előtt, vagy tervbe volt véve már akkor, amikor Balatonaligán az új szőlőt telepítettük, az öntözőberendezést megépítettük. Mégis oda jutottunk, hogy amikor termőre fordult ebben az esztendőben, azt még megvárták, hogy az idei termést betakarítsuk, és utána nekimennek a földmunkagépek és kiirtják bizonyos területen a nyomvonalba eső növényeket. A gazdaságot semmi kár sem éri, kifizetik, teljes kártalanítást kap. De az embereknek hiányérzetük van, hogy akkor miért csináltuk, miért nem termeltünk addig azon a területen búzát vagy rozsot, és miért kellett az ültetvényeket, az öntözőberendezést az adott területre vinni. Mindent egybevetve, mi Veszprém megyeiek vállaljuk azt, hogy a koncepció ránk eső részét megoldjuk és meg is tudjuk oldani. Nem lesz könnyű, mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy a lakosság értse, miről van szó. Ha ugyanis érti a jelentőségét, a fontosságát, akkor tevékenyen, egyetértően közre is működik ebben a munkában és valóban jobbat, korszerűbbet tudunk nyújtani megyénk lakosságának. Minden támogatást megadunk a jövőben is a Közlekedésügyi Minisztérium e nagyszerű koncepciójának realizálásához, de kérjük az együttműködést, a megértő támogatást és a helyi érdekeknek a lehetőség szerint figyelembe vételét. Befejezésül, tisztelt Országgyűlés, a magam és a képviselőcsoport nevében támogatom és megszavazom a közlekedéspolitikai koncepciót