Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1377 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1378 csíkkal rendkívül gyorsan és olcsóbban is tudjuk eljuttatni ezt a fontos nyersanyagot a feldolgozó üzembe. Vagy említhetném azt is, hogy Pápa és Veszprém, a megye két régi városa közelebbhozását tulajdonképpen a közúti közlekedés oldotta meg. Amíg nem volt közúti közlekedés, rendkívül nagy kerülővel, nehézkesen tudták elérni egymást a két város lakói. Az iparvidékek kapcsolata nehézkes volt. Amióta azonban a közúti közlekedés megfelelő szintre emelkedett, kényelmes, gyors és az adott körülményeknek megfelelő közlekedést tudtunk biztosítani. Mégis a koncepció tárgyalása során felvetődik bennem, amit több képviselő elvtársam is szóvá tett, hogy tulajdonképpen mit is fogunk kezdeni az adott területen mi, képviselők ezzel a koncepcióval, hogyan fogjuk kezelni ezt a koncepciót és mi a feladatunk ezzel kapcsolatban. Teljes mértékben egyetértek előttem szólott képviselőtársaimmal, hogy a feladat jelentős része még hátra van. Ez pedig az, hogy ismertessük és a közvéleménnyel fogadtassuk el, mert szükség van arra, hogy ki-ki a saját területén, aktív munkájával és közreműködésével is dolgozni tudjon ennek a közlekedéspolitikai koncepciónak a realizálásáért. Az ismertetés és megvalósítás szakaszában a közlekedéspolitikai koncepciónak az egyes területeken más és más lesz a megjelenési formája és a hatása. Csak egy nagyon szélsőséges példát említek. Szabolcs megyében felszólalt képviselőtársunk elmondta, milyen nagyszerű fejlődést hozott a záhonyi vonal villamosítása. Azon a területen a legkorszerűbb, leggyorsabb vasúti közlekedés megvalósítását jelenti a koncepció, míg például Veszprém és a Balaton között a meglevő vasútvonal megszüntetését és helyette egy új közlekedési forma bevezetését, ami nem abban az értelemben új, mintha még nem ismernék az autóbusz-közlekedést — hiszen jelenleg is párhuzamosan folyik a kettő — de eddig ebben a versenyben a közúti közlekedés nem tudta teljes egészében elhódítani az utazóközönséget, s ezt a feladatot bizony a hátralevő időben kell megoldanunk. Mindezeket a problémákat is látva mi, Veszprém megyei képviselők, amikor egyértelműen kiállunk a koncepció mellett, abban a tudatban tesszük ezt, hogy helyes ügyet szolgálunk, jó cél érdekében tevékenykedünk. Vállaljuk a koncepció megvalósulása nyomán jelentkező nehézségeket, problémákat, meg nem értést és vitákat is, annak tudatában, hogy a fejlődést, az újat jelenti a koncepció és ilyen értelemben az úrnak harcban kell legyőznie a régit. Bizonyos értelemben a koncepció realizálása áldozatokat is kíván, mégpedig azért, mert a megszokottról kell lemondani. Hozzánőttünk, megszoktuk. Igaz, hogy szidiák a vasúti közlekedés lassúságát, a kocsik korszerűtlenségét a megszüntetendő veszprém—alsóörsi vasútvonalon, de mégis hozzászoktak az emberek és bizonyos fenntartással vannak az újjal kapcsolatban. Mi speciális helyzetben vagyunk és tulaidonkéopen nem is egy. hanem két megyei székhelyről van szó, mert kissé Győr város és Győr megye problémája is a Balatonhoz történő lejutás vasúton. Ez kicsit speciális helyzetet teremt, hiszen más megyéknek a Balatonhoz történő jobb és gyorsabb vasúti összeköttetése jelentősen előrelépett az elmúlt években, mi pedig ezt akarjuk megszüntetni. Arra gondolunk, hogy ezt úgy szüntetjük meg, hogy magasabbrendű közlekedést, gyorsabb, kényelmesebb, iskolapéldát mutató közlekedést tudunk a területen bevezetni. Felvetődött, hogy ezt most kellene csinálni, vagy esetleg néhány évig toljuk magunk előtt a problémát? Ügy vagyunk vele, hogyha már fáj valakinek a foga, a legnehezebb az a néhány óra vagy perc, amit a váróteremben kell eltölteni, mert úgyis tudja, hogy ki kell húzatnia a fogát. Azt javasoljuk a Közlekedésügyi Minisztériumnak, csináljuk meg minél hamarabb, ahogy a feltételeket meg tudjuk teremteni, álljunk neki és tereljük át a forgalmat, természetesen megteremtve a szükséges feltételeket. Megnyugtató számunkra az Országgyűlés jelenlegi ülésszaka és Csanádi elvtárs előadói beszéde, mert nagyon sok érvet adott a kezünkbe. Az a véleményünk, hogy a továbbiakban is kérjük a vasúti szakemberek segítségét, tekintve, hogy mi nem akarunk és nem tudunk vasúti szakemberekké, közlekedési szakemberekké válni. Kérjük a segítséget az agitációs munkában is, érvanyaggal, felvilágosító munkával. A koncepciót ismertető munka során és a realizáló munka során azt kérnénk, hogy a közúti személyszállítás jövőjét, perspektíváját kicsit kézzel foghatóbban, egyértelműbben pozitívvá kellene tenni. Van olyan érzésem, hogy az anyagban és a megtett intézkedésekben a vasúti szállítás, a vasúti személyforgalom korszerűsítéséről adott tények és perspektíva határozottabb és egyértelműbb, mint a közúti közlekedésről felvetett javaslatok, illetve elképzelések. Természetesen tudom azt is, a koncepció nem alkalmas arra, hogy részleteiben is felvázolja az elképzeléseket, hiszen ezt majd az egyes tervekben kell realizálni és a végzett munka során. De a nagyközönség által jelenleg ismert gyakorlat felvet néhány problémát, amelyekre szeretném felhívni a Közlekedésügyi Minisztérium vezetőinek figyelmét, hogy ahogy ez lehetséges, anyagilag és műszakilag igyekezzenek a kérdésekkel foglalkozni és megoldást keresni rájuk. Mindjárt a közútra terelésnél felvetődött az útépítés és útfenntartás problematikája, amely a meglevő utak állapotát figyelembe véve bizony sok kérdőjelet vet fel, hogy hogyan fogjuk csinálni, milyen ütemben tudjuk biztosítani a korszerű utakat a gépkocsiközlekedés számára. A vasútnál így, ilyen formában ez nem vetődik fel. A vasút saját maga tulajdonosa és kezelője is a pályának, amelyen megy és nem vetődik fel, hogy nem megy el bizonyos helységekbe, vagy útirányba azért, mert rossz a pálya. Ha rossz, az az ő gondja. A közútnál ez természetesen másként ielentkezik és nem képzelhető el, hogy az autóközlekedési vállalatok legyenek a tulajdonosai a közutaknak, de azért az autóközlekedés jelenleg is ragaszkodik ahhoz, hogy ha új járatok indításáról van szó, vagy a meg-