Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1375 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1376 A törvényjavaslat 2. § (2) bekezdése kimondja, hogy a közlekedés- és postaügyi miniszter az ágazati irányításból származó egyes hatósági feladatokat a Magyar Államvasutak útján is elláthat. Ehhez a paragrafushoz két gondolatot szeretnék megvilágítani : A szállítók részéről gyakori az a megállapítás, hogy a MÁV, mint szállító, az ügyfeleivel szemben egyenlőtlenül nagyobb jogokat élvez. Kívánatos lenne, hogy a vasút kiterjedt jogkörökben hatósági feladatként csak az üzem menetének és állagának megóvása érdekében, valamint népgazdasági érdekekben fejthessen ki tevékenységet. Ne gyakorolhasson korlátlanul hatósági jogkört, hanem mint vasúti üzem, a felekkel szerződéses viszonyban álló üzletfél jelentkezzék. Mind a törvénytervezet, mind pedig a kormányrendelet tervezetében foglalt rendelkezés a hazai közforgalmú vasutak vonatkozásában általában helyeselhető. Tekintettel kell azonban lenni a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasút Rt. sajátos helyzetére, mivel két állam területén, Magyarországon és Ausztriában vannak vonalai. Elképzelhető, hogy az idézett szövegezés idők során problémákat vethet fel, különösen a vasút osztrák vonalait érintve, és Ausztria illetékes szervei előtt olyan látszatot kelthet, mely szerint a GYSEV Rt. a Magyar Államvasutaknak lenne alárendelve. A probléma elkerülése érdekében a törvénytervezet és a kormányrendelet hivatkozott paragrafusaiban előforduló „Magyar Államvasutak", illetve „Magyar Államvasutak vezérigazgatósága" megnevezés helyett célszerű lenne az I. Vasúti Főosztály megjelölést használni. A módosított szövegjavaslat így hangzik: A 2. § (2) közlekedés- és postaügyi miniszter az ágazati irányításból származó egyes hatósági jogokat népgazdasági érdekből — ha a jogszabály másképp nem rendelkezik — az I. Vasúti Főosztály útján is gyakorolhat. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak ! A vasúti törvényt és a KPM-nek a közlekedésfejlesztést szolgáló szervezési, gazdaságpolitikai intézkedéseit a párt- és kormányprogram szerves részének tekintem. Meggyőződésem, hogy a közlekedéspolitikai koncepció és a vasútról szóló törvényjavaslat a népgazdaság célirányos, gyorsabb fejlődését fogja szolgálni. Az aránytalanságok csökkentésére irányuló terveink megvalósításával a közlekedés területén is egy fontos lépéssel jutunk előbbre. Közlekedésünk is jobban tud alkalmazkodni a gazdasági és társadalmi életünkben bekövetkezett változásokhoz. A miniszter elvtárs magas szintű expozéját, a közlekedéspolitikai koncepciót és a vasutakról szóló törvényt a javasolt kiegészítésekkel elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 17.17—17.45. — Elnök: VASS ISTVÁNNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. - A következő felszólaló Pap János képviselőtársunk. PAP JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim kivétel nélkül nagy elismeréssel szóltak a -magyar közlekedéspolitikai koncepcióról, és nehéz újabb pozitív jelzőkkel tovább fokozni ennek a koncepciónak nagyszerűségét és időszerűségét. Ügy vélem, helyesen szolgálja dolgozó népünk érdekeit, az országban folyó építő munka szerves részét alkotja, és nagyon helyesen, hogy a világszerte folyó tudományos-műszaki forradalomnak megfelelő hazai alkalmazását jelenti. Megfelelőt abban az értelemben, hogy nem próbál olyan utakra térni, amelyeknek a magyar közlekedésben nincs realitásuk. Véleményem szerint helyesen tűzi ki a célokat és figyelembe veszi a lehetőséget is. Megfelelő összhangot biztosít a szükségletek és a lehetőségek között a mi magyar viszonyainknak megfelelően. Mivel felvetődött a vitában a kérdés, vajon időben megvalósítható-e, szerény véleményem szerint időben is lehetséges a kitűzött, mintegy 12 év alatt a célokat elérni, természetesen annak figyelembevételével, hogy a koncepciót az egyes középtávú tervek lehetőségei, a népgazdaság adottságai határolják be a következő ötéves tervekben, és lehet némi időeltolódás. De gyorsulhat is a megvalósítás, ha a következő időszakban változnak a népgazdaság lehetőségei. A koncepció tárgyalása, illetve a miniszter elvtárs előadói beszéde kapcsán felvetődik a gondolat, mennyit változtak saját nézeteink is csupán az elmúlt húsz év alatt a közlekedést illetően. Ha végiggondolom, hogy Veszprém megyében hogyan alakult a közlekedés fejlődése és hogyan alakultak elképzeléseink a közlekedéssel kapcsolatban, akkor ma már megmosolyogni valók azok a tervek és elképzelések, amelyek 15— 20 évvel ezelőtt születtek, s amelyekért akkor harcba is indult a megyei vezetés. Akkor úgy láttuk, hogy az a korszerű, ha új vasútvonalak épülnek Halimba és Tapolca, esetleg Pápa és Veszprém között, azóta viszont éppen a mi területünkön folyó gyakorlat bizonyítja, milyen nagy lehetőségek vannak a közúti közlekedésben, hogy az mennyire meggyors'tja, mennyire előreviszi az életet az adott területen. Azt hiszem, ebben a tekintetben mi néhány megyénél kedvezőbb helyzetben vagyunk, mert adottságaink, az egységes megyei vasútvonal, vagy vasútrendszer hiánya, a meglehetősen bonyolult, nehézkes vasúti közlekedés — teherforgalmi közlekedés is — gyorsított és ösztönzött bennünket olyan irányban, hogy keressük a közúti közlekedés fejlesztésének lehetőségét. Azt hiszem, nem véletlen, hogy éppen Veszprém megyében sikerült jelentős eredményeket elérni a közúti teherfuvarozással. Hogy csak egy példát említsek, 10—12 évvel ezelőtt a nyírádi bauxit nagy kerülővel, több drótkötélpálya közbeiktatásával Zalahalápon, Tapolcán és Bobán keresztül mintegy 80 kilométeres úton jutott el az ajkai timföldgyárba, ma pedig egy korszerű út megépítése révén 10—12 tonnás tehergépko-