Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1371 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön, 1372 méterre csökkent. A vonalak jelenlegi állapota kifogástalan, a hálózat fő vonalai és a berendezés 1958-tól napjainkig teljes felújításra és korszerűsítésre került. 29 kilométer fővonalat korszerű módon építettek át, és két kilométeres szakasz kivételével a fővonal korszerűsítése befejezettnek tekinthető. Ezen kívül négy kilométer teljesen új pályaszakasz épült. A fővonalon elmaradt két kilométeres szakasz átépítése a jövő évre, 1969-re van ütemezve. A kisalföldi erdőgazdaság az erdőterületek feltárására hétmiUió forint beruházással jelenleg is épít hét kilométeres vonalat, amely a gazdasági vasút fejlesztését jelenti. A gazdasági vasút kocsiparkja és vonóerői korszerűek, a személy- és teherszállításnak minden feltétele biztosított. A korszerűsítésre népgazdaságunk az utóbbi tíz év alatt 40—45 millió forintot ruházott be. Szociális és egyéb fejlesztés jelenleg is folyamaiban van 300 000 forintos költséggel. A berendezés a jelenlegi igénybevétel többszörösére képes, és olyan állapotban van, hogy kisebb fenntartással 20—25 évig üzembiztos. A vasút 10 tonnás kocsi vontatása mellett 30 km/óra teljesítményre alkalmas. A gazdasági vasút megszüntetése a Hanság területén 25 500 katasztrális hold művelés alatt álló területet és 13 000 embert érint. Kapcsolata van négy iparvállalattal, erdőgazdasággal, állami gazdasággal, kilenc termelőszövetkezettel és a határőrséggel. A Hanság érintett területein mostoha körülmények között él 2000 ember, és az itt élők léte függ ettől a vasúttól. Orvosi, kórházi, közellátási, közoktatási és kulturális szükségletüket, a falvakkal és városokkal való kapcsolatukat, a munkahelyek és a határőrsök megközelítését csak ezen a vasútvonalon lehet biztonságosan ellátni. A gazdasági vasút havi átlagos személyforgalma 22 000 fő körül mozog. A területen csak földutak vannak. Csapadékos évszakban a felázott földutakon a közlekedés és szállítás gazdaságtalanná és lehetetlenné válik. A különleges tőzeges talajszerkezet miatt az Útügyi Kutató Intézet tájékoztatása szerint kilométerenként 3 és fél millió forint költséggel lehetne négy-öt méter széles, tartósabb közutat építeni. A kötetlen közúti pályán való közlekedés gyorsabb és több szempontból célszerűbb lenne, de a szükséges útszakaszok megépítése, a meglevők felújítása minimálisan 150 millió forintba kerülne. Igaz, hogy fennáll az a sajnálatos körülmény, hogy a leggazdaságosabb szervezés ellenére a kapacitás csökkent kihasználásából eredően az évi negatív gazdasági eredmény 3 és fél millió forint. Az ország elmaradott úthálózatára tekintettel a rendkívüli talajviszonyokból adódó túl magas építési költségek, valamint a gv korszerűsített állapota miatt a negatív gazdasági eredményeik ellenére azt kérem a miniszter elvtárstól, hogy az elmondottak figyelembevételével a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a koncepció vonatkozó részét vizsgálja felül és a területi szervek véleményének megfelelően az össznépgazdasági érdekek figyelembevételével módosítsa. Javaslom, hogy a gazdasági vasút felszámolását a népgazdaság erőforrásaitól függően későbbi időpontra halasszuk, és a terület gazdaságainak összehangolt érdékei alapján eszközöljünk útépítést. A kapacitáskihasználás és a gazdaságosság javítására javasolom, hogy a gv is rugalmasabban alkalmazkodjék a gazdaságok igényeihez, az évszakoknak és körülményeknek megfelelő menetrendet és szállítást biztosítson. A gazdaságok irányában pedig olyan intézkedésre volna szükség, hogy a gazdaságtalanabb saját fuvarozás helyett jobban szorgalmazzák a vasúti fuvarozást, és a gazdasági vasutat ne tekintsék biztonsági szelepnek. Ennek elősegítésére célszerű lenne kétféle, szerződéses és szerződés feletti díjtarifát kialakítani. Egyes terményekre önköltségi alapon elbírált kedvezményes díjtételt és visszfuvarkedvezményt is lehetne megállapítani. Ezen belül tervszerű és összehangolt területfeltárással újabb szállításokat lehetne a vasút részére biztosítani. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Ezek után áttérek a fuvaroztatók érdekeit érintő MÁV-intézkedésekre. A vasúti kocsik lemondását, megrendelését és kiállítását a vasúti árudíjszabás szabályozza. Az általános fuvarozási feltételek 8. cikkének 1. §-a szerint, ha a megrendelő a vasúti kocsit lemondja, a díjszabásban meghatározott kocsilemondási díjat és a rendelkezésre bocsátástól függően kocsiálláspénzt köteles a vasútnak fizetni. A kocsilemondási bírságok jogosságát vitatni nem lehet, célját, szükség szerinti alkalmazását a fuvaroztató gazdaságok és vállalatok indokoltnak ismerik el. A bírság védi a vasút és a népgazdaság érdekeit, ezen túl az iparvállalatokat és gazdaságokat tervszerűbb és gazdaságosabb szállításokra ösztönzi. Nem ilyen egyértelműen helyeslő a szállítók véleménye a kocsikiállítást illetően. A vasúti árudíjszabás 21. cikkelye a kocsikiállításra vonatkozó rendelkezéseiben kevésbé veszi figyelembe a fuvaroztatók érdekeit. Amíg a fuvaroztató lemondás esetén kocsilemondási díjat köteles fizetni, addig a vasút a fuvaroztatóknak nem fizet bírságot akkor sem, ha a napra szóló kocsirendelés elfogadása ellenére kocsit nem biztosít. A fuvaroztató felkészül a napra megrendelhető kocsik fogadására, és az elfogadott rendelésnek megfelelően a legtöbb esetben nagyteljesítményű rakodógéppel várja a kocsikiállítást. Ez a céltalan felkészülés a vállalatnak jelentős költséget jelent, s a rakodógépek gazdaságtalan kihasználását eredményezi. A vasúti árudíjszabás vonatkozó rendelkezése egyoldalú szerződésnek minősül, imivei a vasút intézkedéseiből eredően meghiúsult szállítás felkészülési költségei csak a fuvaroztatót terhelik. Az elmondottak igazolására néhány számadatot ismertetek. A választókörzetemhez tartozó Magyar Cukoripar petőházi gyáregysége termelési körzetében 9 vasútállomás kocsiellátottságát értékeltük 1967. december 5-től 31-ig. A vizsgált állomásokon 1037 darab volt a kocsiigénylés. Az igénylést a vasút elfogadta, és mégis csak 651 darab kocsit biztosított, 386 darab kocsi, az igénylés 27 százaléka nem lett kiállítva. A szerződő felek egyenlő jogainak biztosítására a vasúti árudíjszabás 21. cikkelyének módosítására javasolom,