Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1369 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön. 1370 ezek nem oldhatók meg egyszeri politikai munkával, például azokkal a lakosokkal való megértetése, ahol a kisforgalmú vasútvonalakat, állomásokat fokozatosan felszámolják. Ezt sem egyszeri, sem 24 órai politikai munkával nem lehet elérni, csak állandó, komoly mértékben kifejtett, komoly mértékben ismertető politikai és propaganda módszerekkel. Valahogyan olyan lelkesen kellene majd ezt is csinálni, a közlekedés politikai és szakemberei részéről velünk együtt és a mi támogatásunkkal, mint amilyen lelkesen készítették elő ezt a törvénytervezetet és ezt a koncepciót is. Ha mindez gyakorlati útra tér és magam is meg fogom látni, hogy budapesti szinten ez megvalósulásra talál, akkor méginkább támogatásra fog találni részünkről is, a társadalom részéről is, a vasúti dolgozók és választópolgáraim részéről is. Támogatásukat és segítségüket kívánjuk elősegíteni és biztosítani, s erre kérem magát az Országgyűlést is. Köszönöm szépen.. (Taps.) ELNÖK: Riba Miklós képviselőtársunk következik. RIBA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A közlekedéspolitikai koncepció anyagát és a vasútról szóló törvényjavaslatot nagy figyelemmel és felelősséggel tanulmányoztam. Igen örvendetesnek és nagyjelentőségűnek tartom, hogy az Országgyűlés jelen ülésszaka megtárgyalja a társadalmi, gazdasági, politikai életünket oly sokrétűen érintő vasúttörvényt és közlekedéspolitikai koncepciót. Az Országgyűlés elé terjesztett anyag társadalmi fontossága és időszerűsége miatt úgy gondolom, a képviselő elvtársak és az ország közvéleményének is fokozott érdeklődését váltotta ki. Az elhangzott vélemények, észrevételek és indítványok igen hasznosak lesznek további teendőink megvalósításában. Ezen céllal kívánok néhány gondolattal hozzájárulni a vitához, a közlekedés fejlesztése, korszerűsítése, további feladataink meghatározása érdekében. Mondanivalómat négy fő gondolat köré csoportosítom. Szeretnék szólni a közlekedésfejlesztés szükségességéről; a gazdaságtalan kisforgalmú vasutak megszüntetésével kapcsolatos összefüggésekről, különös tekintettel a Hansági gazdasági vasút helyzetére; a fuvaroztató ügyfelek érdekeit egyenlőtlenül érintő MÁV rendelkezésekről; a törvénytervezet szövegmódosításáról. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a közlekedésfejlesztés szükségességét sürgetően szorgalmazzuk, helyes az a megállapítás, hogy az elmúlt két évtized gazdasági fejlődése, a népgazdaság szerkezetének átalakulása a közlekedést fokozatosan növekvő feladatok elé állította, és a közlekedés lassúbb fejlődése miatt aránytalanságok jöttek létre. Azonban az aránytalanság és a közlekedés gondjai mellett a legnagyobb elismeréssel kell szólni a közlekedési dolgozók erőfeszítéseiről, szorgalmas munkájáról. Népünk a múlt társadalomtól elmaradott, korszerűtlen, a háború által lerombolt és kirabolt közlekedési eszközöket kapott örökségül. A felszabadulás óta, ha viszonylag lassú is volt a közlekedés fejlődése, mégis azt mondhatjuk, hogy közlekedésünk eredményeivel elégedettek vagyunk. A vasúti személyszállítás még lassú, s előfordul kényelmetlen, túlzsúfolt utazás, de általában a kulturált utazás biztosított. Ma már a vasúti teherszállításban mutatkozó nehézségek csökkenéséről, a jobb kocsiellátottságról és a vasút rugalmasabb intézkedéseiről lehet számot adni. A vasút is az új gazdaságirányítás szellemének megfelelően nagyobb jövedelmezőségre törekszik. A rugalmasabb intézkedések folytán ma a közlekedés jobban figyelembe veszi a fuvaroztatók igényeit. Jó dolognak, nagy eredménynek számít, hogy megszűnt a tízharminc-ötven kilométeres szállítási korlátozás, megszűnt az újrafeladási bírság. A korábbi kocsiigénylés öt napról egy-két napra csökkent, egyszerűbb, reálisabb és előremutatóbb lett a differenciált önköltségen alapult díjszabás, a kocsikirakást kedvezőbb módon az idő- és vonatindulások függvényében bírálja el a vasút. Hogyha eredményeinket, gondjainkat értékeljük, minden túlzás nélkül kimondhatjuk, hogy a népgazdasági arányok helyreállítása e területen is törvényszerűen sürget. Időszerűnek tartom a közlekedés gazdaságosabb ágainak fejlesztését, a vasút és a közút korszerűsítését, a gyorsabb és minőségibb közlekedés biztosítását. Egyértelmű helyesléssel fogadom a közlekedéspolitikai koncepciót, annak szellemével és szükségességével egyetértek. Azonban mégis arra hívom fel a figyelmet, hogy a fokozott gazdaságosságra való törekvésben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium ne feledkezzen meg az érintett területek szűkebb érdekeiről sem. A körzetesítést és a kisf orgalimú, gazdaságtalan vasutak megszüntetését a területek érdekeinek sokoldalú összehangolása után csak akkor lehessen végrehajtani, ha az elavult közlekedés helyett korszerűbb módon biztosított a személy- és teherszállítás, és az ott élők nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe. Az érintett területek lakói általában mostohább körülmények között élnek, ezért nagy türelemre, gondosabb előkészítésre és emberibb megértésre van szükség. Fontos politikai kérdésnek tartom, hogy a racionalizálást a területen élő emberek érdekeinek sokoldalú figyelembevételével, differenciált előkészítés alapján hajtsuk végre. Ezt a szándékot a törvénytervezet és a koncepció messzemenően képviselik, de a végrehajtásban is fokozott figyelemre és munkára lesz még szükség. A közlekedési koncepció jelentősége és újszerűsége miatt a szándék, a cél és a hatás ismerete nélkül az érintett területek lakóiból aggodalmat és bizonytalansági érzést válthat ki. Ezért a törvény és a koncepció célkitűzéseinek ismertetését széles körű felvilágosító munkával kell a jövőben biztosítani. Ezek után szabad legyen rámutatni tisztelt Országgyűlés, hogy a megszüntetésre ítélt hansági vasút 1980-ig tervezett megszüntetését miért nem tartom időszerűnek. Ez a gazdasági vasút választókerületemet érinti, Kapuvártól Fertőszentmiklósig terjedő vonalai kapcsolódnak a legkisebb településekhez is. Nyilvántartott hoszsza 68 kilométer, amely időközben már 53 kilo-