Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1359 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1360 ció, valamint a vasúti törvénytervezet társadalmunk egészének érdeklődését váltja ki véleményem szerint, azokét is, akiknek számára a mindennapi életnek közel olyan fontos része a vasút, vagy a vasúti közlekedés, mint a kenyér, a lakás vagy a ruházat, de azok érdeklődését is felkelti, akik bekötő út nélküli falvakban vagy pusztákon élnek, s ugyanígy azokét is, akik valamilyen üzemet, illetve szállítást igénylő gazdasági szervet vezetnek. Űgy vélem, hogy természetes ez az érdeklődés minden vonatkozásban, mert a közlekedés kiépítettsége teszi lehetővé az otthon és a munkahely, az otthon és az iskola, a messze költözött családtag és a családi otthon, a vidék és a város, az elmaradottság és az emberibb, kulturáltabb élet közötti kapcsolatot. Ahol még nincs meg a kiépített út, ott a vágyak és álmok netovábbját jelenti a bekötő út elkészítése és a személyszállító autóbusz; ahol már megoldódott a közlekedés, ott pedig várják az emberek a gyorsaság, a kényelem, a biztonság fejlesztését, a zsúfoltság megszüntetését és az áruk gyors szállítását. Űgy vélem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy a közlekedés, a személy- és áruszállítás megoldása és fejlesztése jelentősen hozzájárul a dolgozók munka- és életkörülményeinek folyamatos javításához, a hiányos közlekedéssel rendelkező . területeken pedig a gazdasági és kulturális élet fejlődéséhez. Bár az elmúlt két évtized alatt jelentős fejlesztést értünk el közlekedésünkben és azon belül is a közúti közlekedésben, a bekötő utak építésében, mégis meg kell állapítanunk ezen a helyen is, hogy az általános fejlesztési igényeken belül még előttünk álló feladat számos község és nagyobb külterületi település részére megépíteni a közlekedés alapját képező bekötő utat. Ez csak a mi megyénkben, Somogy megye területén több száz kilométer út építését jelenti. Éppen ezért örömmel üdvözlöm a közlekedéspolitikai koncepció azon célkitűzését, hogy a közlekedéssel még el nem látott jelentősebb településeket be kell kötni az országos úthálózatba. Ehhez csak annyit jegyeznék meg, hogy ezt a feladatot kívánatos lenne viszonylag rövid időn belül megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Megelégedéssel látom, hogy az előttünk fekvő előterjesztések sokoldalúan elemzik a fejlesztés igényeit, értékelik a technikai fejlődést, és ezek alapján reálisan határozzák meg a tennivalókat. A fő törekvések megfelelnek azoknak az igényeknek, amelyeket társadalmunk joggal vár akár a gazdaságosság, akár a korszerűség és a technikai fejlesztés tekintetében. Üdvözlöm ezért a jelentős és előremutató munka elkészítéséért közlekedésügyünk vezetőit és a kimunkálásban részt vett elméleti és gyakorlati szakembereket. Véleményem szerint a fejlesztés és a gazdaságosságra való törekvés általános és az egész gazdaságot érintő hatása mellett a koncepció főleg két területet érint, egyrészt az embert, másrészt a mezőgazdasági termelést. S éppen azért a korszerűség megoldásánál vetődik fel egy olyan kérdés, amelyet már több felszólaló képviselőtársam érintett, amely az érintett területek lakosságában, gazdasági, állami és társadalmi vezetésében aggályokat ébreszt. Ez pedig az egyes kis forgalmú vasútvonalak megszüntetése és forgalmának közutakra terelése, valamint az egyes vasútállomások és rakodóhelyek megszüntetése, s vele párhuzamosan körzeti pályaudvarok megszervezése. Űgy vélem, hogy ezekről a kérdésekről néhány összefüggésben szükséges itt szólnom. Teszem ezt annál is inkább, mivel megyeszékhelyünkön, Kaposvárott van az ország elsőként megvalósított körzeti pályaudvara. Az elmúlt rövid egy esztendő tapasztalatai általában jók. Az elmúlt időszakban az átszervezés beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Természetesen azt nem szabad várni ezen új módszertől, hogy egycsapásra csodaszerként megoldja a problémákat és azt sem szabad tennünk, hogy a körzet minden szállítási hiányosságát, amely egyébként is felmerülne, most a körzeti pályaudvar rendszerének nyakába varrjuk. Külön kiemelném azt a tényt viszont, hogy a körzetesítésből fakadt problémák megoldásában az illetékesek, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vezetése rendkívül gyorsan és hatékonyan intézkedett. Az egyes kis forgalmú vasútvonalak megszüntetésével és forgalmának közútra való terelésével, valamint a körzetesítéssel kapcsolatosan felvetődik a személyszállításban is és az árufuvarozásban is a többletköltség kérdése. A koncepció ezzel kapcsolatban meghatározott ideig történő tarifakedvezményre utal, időtartamot azonban nem jelöl meg, bár Csanádi elvtárs erről szólt mai beszédében. Ezért én javaslom egyértelműen kimondani, hogy a tarifakedvezményt az érintett területek utas- és áruforgalmában résztvevők legalább öt évig megkapják. Ugyanakkor megfontolandónak tartanám az átlagosnál nagyobb fuvarozási távolságnövekedés eseteiben hosszabb időtartamra meghatározni a tarifakedvezményt. A távolság különbözősége mellett ugyanis nem egyenlők sem a személyszállítási, sem az árufuvarozási többletköltségek, s ez a nagyobb távolság esetében az embereket is és az üzemeket is sokkal hátrányosabban és súlyosabban érinti. Az áruforgalom közútra terelése felveti a közúti fuvarozó vállalatok megfelelő szállítóeszközökkel való ellátásának szükségességét. Különösen gondolok az ömlesztett áruk, a gabona és a műtrágya, vagy a hosszú áruk, mint például az erdészeti termékek és a betongerendák szállításának lehetővé tételére. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az egész közúti szállítás új gondokat vet fel a mezőgazdasági üzemek szempontjából. Ezeket részletesen elemezte az előbbiekben felszólalása során Dimény Imre miniszter elvtárs, akivel én teljes mértékben egyetértek. Ezért ebben a témakörben csak egy gondolatot vetek fel. Űgy látom — és ezt megyénkbeli tapasztalatok igazolják —, hogy a körzeti pályaudvarok kialakításával egyidejűleg fokozottabb igény jelentkezik a mezőgazdasági üzemek részéről termények esetében a termőhelyről, műtrágvák esetében pedig a felhasználás helyére történő szállítás iránt. Ezt a módszert a közúti vállalatok a kiépítetlen mezei utak mel-