Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1361 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön, 1362 gyei párt- és tanácsi testületeket és vezetőiket. Véleményem szerint csak az ilyen lelkiismeretes és körültekintő elemző és előkészítő munka szülhet jó eredményt. Meggyőződésem, hogy e jól kidolgozott koncepció végrehajtását is siker koronázza, ha a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vezetése a későbbiekben sem mond le a területi vezetőszervekkel való együttműködésről. A koncepció és a vasúttörvény tervezete világosan kimondja, hogy csak akkor szüntethető meg a közforgalmú vasútvonal, ha a forgalom lebonyolításáról más módon történik gondoskodás. Ezzel kapcsolatban az előbbiekben már hallottuk az aggályokat és észrevételeket. Ezért azt hiszem, ez jaz a fontos alapelv, amit minden területen és minden körülmények között érvényesíteni kell, jmert ennek figyelmen kívül hagyása politikai, gazdasági és társadalmi vonatkozásban súlyos visszahatást válthat- ki az érintett területek életében. Tisztelt Országgyűlés! Az egyes vasútvonalak megszüntetésével kapcsolatban véleményem szerint is —\- mint ahogyan ezt már többen mondották előttem felszólalt képviselőtársaim —, fontos, hogy egy erősebb hatásköri kooperáció lépjen életbe törvényben is biztosítva. Ezért egyetértek azokkal a módos'tó javaslatokkal, amelyeket e kérdésben Csáki István, Balogh László és Péti János képviselőtársaim vetettek fel. Egyetértek annál is inkább, mert úgy érzem, szükséges, hogy a tanácsok számára törvényileg is biztosítsuk a területüket érintő oly fontos kérdésben nemcsak a véleménynyilvánítás, hanem az egyetértés jogát is. Mivel a javaslat, illetve annak elfogadása és törvénybe iktatása alapján a hatáskörnöveléssel olyan helyzet adódhat, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, valamint a megyei tanács vb nem tud megegyezni, javaslom a már beterjesztett javaslatokon túlmenően, hogy a törvényjavaslat 12. §-át^egészítsük ki egy új bekezdéssel, a következő szöveggel: „A közlekedésés postaügyi miniszter, valamint a megyei tanács végrehajtó bizottsága közötti — a vasútvonal megszüntetése tárgyában kialakult — vitában a Minisztertanács dönt." lett nem vállalják. Ezenkívül fokozatosan növekszik a mezőgazdasági termelés, és ezért, valamint a forgalom átterelése következtében is nő az elszállítandó áruk mennyisége. Mindezek a körülmények, valamint a szállítóvállalatokkal való vita és súrlódás elkerülésére való törekvés, ugyanígy a számukra megfelelőbb szállítási időpont kiválasztása együttesen arra ösztönzi a mezőgazdasági üzemeket — amint erről Dimény elvtárs az előbbiekben szólt —, hogy megfelelő mennyiségben saját szállítóeszközöket szerezzenek be. Ez többletigényt jelent gépkocsiban, vontatóban, pótkocsiban, aminek számszerű kielégítése népgazdasági szinten, a költségtényezők biztosítása pedig üzemi szinten jelenthet gondokat. A felvetődő többletgépkocsi-, illetve gépigénnyel kapcsolatban megnyugtató az ellátási és utánpótlási helyzet, amiről tegnapi beszámolójában a kormány elnöke említést tett. Jelentősnek tartom azonban a pénzeszközök biztosítását a termelőszövetkezeti üzemek részéről, mivel fejlődésük jelenlegi szakaszában a termelésfejlesztés érdekében is nagy a pénzeszközigény. Éppen ezért úgy vélem — tisztelt Országgyűlés — időszerű ez alkalommal felvetni a kérdést úgy, hogy az ilyen értelemben jelentkező közúti száll'tási igények kielégítését célzó pénzeszközöket hogyan lehet és kell majd a későbbiekben támogatás vagy hitel formájában a termelőszövetkezetek rendelkezésére bocsátani. Javaslóim, hogy ennek rendezését az illetékes két tárca tegye vizsgálat tárgyává. Tisztelt Országgyűlés! A közlekedéspolitikai koncepció nagy szerepet szán a közlekedés korszerűsítése, a hatékonyság és a gazdaságosság növelése szempontjából az egyes kis forgalmú vasútvonalak megszüntetésének. Igaz, hogy ezek az összes forgalomhoz viszonyítva — amint erről Csanádi elvtárs szólt —, a személy- és áruszállítás vonatkozásában nem képviselnek nagy részarányt, mégis látni kell, hogy e kis forgalom mögött a kapcsolódó területeken emberek élnek, termelés folyik, amihez most már több évtized megszokása, egy kialakult élet- és termelési forma kapcsolódik. Tapasztalhattuk, hogy általában nincs vagy kevés a baj akkor, ha az élet valamely területén a már meglevő eszközöket fejlesztjük, vagy ha teljesen új módszereket vezetünk be. Amikor azonban arról van szó, hogy a régi megszokottat kell megszüntetni és újat és — hozzátenném — drágábbat elfogadni, akkor vajúdások, nehézségek, gyakran meg nem értések merülnek fel. Ezért azt mondom, hogy egyrészt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumnak, mint ágazati felelősnek, másrészt a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak, mint a terület gazdáinak, nagy körültekintéssel, lelkiismeretes mérlegeléssel és összehangoltan kell a vasútvonal üzemeltetésének megszüntetését előkészíteni. Azt a körültekintő, jó szervezőmunkát végezze a minisztérium ebben a kérdésben is, mint aimit már évek óta gyakorol, hogy miniszteri vagy miniszterhelyettesi részvétellel folytat megyénként tárgvalásokat az éves fejlesztési programok kialakítása során, vagy mint ahogy a most tárgvalás alatt álló közlekedéspolitikai koncepció előkészítésébe is mélyrehatóan bevonta a meFélreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy sem nekem, sem megyei vezetésünknek semmiféle vitája nincs sem Csanádi elvtárssal, sem a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium többi vezetőivel, de úgy érzem, törvényileg is helyes és szükséges ennek a javasolt szövegnek rögzítenie a tanácsok ilyen irányú hatáskörét. Tisztelt Országgyűlés! A vasút-törvényjavaslat intézkedik a közforgalmú vasút dolgozóinak, nyugdíjasainak és igényjogosult hozzátartozóiknak kedvezményeiről, de eredeti szövegében nem intézkedett a társadalom széles tömegeit érintő különböző utazási kedvezményekről. E hiányosság megszüntetésére vonatkozó javaslatom lényegét elfogadta a jogi bizottság, amely a törvényjavaslat 11. §-ára vonatkozóan Nemeslaki elvtárs előterjesztésében és a kinyomtatott szövegben, a bizottság jelentésében már szerepelt. Ezt megelégedéssel veszem tudomásul. 58*