Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1329 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1330 véleményben egyes 'tekintetekben nem mindenütt van egyforma állásfoglalás. Megyénk ugyanis elsősorban mezőgazdasági jellegű terület. A mezőgazdaság részvétele a vasúti szállításban 1963-ban 1 200 000 tonna volt, 1966-ban 1 400 000 tonna. A meglevő vasútállomások számának csökkentése, egyes vasútvonalak megszüntetése a mezőgazdaságnak jelentős közúti többletszállítási feladatot ad, jelentős többletköltséggel. Különösen a nagyobb községek érzik meg a vasúti hálózat megszüntetését, mint például a megye déli részén levő Battonya, vagy a megye közepén fekvő Békés, hiszen a Békés községi állomáson a napi teherforgalom meghaladja a 25 vagont. Javaslom, hogy a forgalomátterelési program végrehajtása során — amint a koncepció is előirányozza — a nagyobb forgalmú helyek megszüntetendő vasútvonalait ne szedjük fel, hanem tegyük lehetővé, hogy ha a mezőgazdasági szállítások idényszerűsége megköveteli, bizonyos időszakokban lehetővé váljék a vasúti szállítás. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági üzemeket és vállalatokat egyaránt érinti az a költségtöbblet, ami a vasúti és közúti áruszállítás között jelentkezik. Javaslom, hogy a célokat egészítsék ki azzal, hogy a jelentkező önköltségcsökkentés hatására ezeket a tarifakülönbségeket csökkentsék, illetve a tarifatételeket úgy alakítsák ki, hogy az önköltség csökkentése érződjék a tarifa díjtételein is. A személyszállítás átterelése a vasúti forgalomról a közúti forgalomra komoly költségtöbbletet okoz, különösen azoknak a dolgozóknak, akik munkahelyüket nap mint nap utazással közelítik meg. Erre a miniszter elvtárs is reflektált. A költségtöbblet itt a dolgozók életszínvonalát érinti. Ezen a téren a politikai előkészítés nagy körültekintést igényel. Hogy a munkába járó dolgozók életszínvonalát az utazási költségtöbblet ne érintse, a gyengeforgalmú vasútvonalak megszüntetésénél jelentkező költségmegtakarításokból közlekedési alapot javaslok létesíteni, s ebből finanszírozni a jelentkező költségtöbbletet, mégpedig nem meghatározott ideig, hanem addig, amíg a korszerű feltételek biztosítása megtörténik az érintett üzemeknél és dolgozóknál. Tisztelt Országgyűlés! A közlekedéspolitikai koncepciókat a mezőgazdász szemével néztem és bíráltam meg felszólalásomban. Annak ellenére, hogy egyes kérdésekben rámutattam a várható nehézségekre, a koncepciót közlekedésünk fejlesztésére alkalmasnak tartom. Céljainak megvalósításával biztosítani lehet hazánk közlekedésének felzárkózását a fejlettebb európai államok közlekedéséhez. A tervezett intézkedések hivatottak arra, hogy hazánk még mindig elmaradt helyzetben levő közlekedési viszonyait kiemeljék mai állapotából. Közlekedésünk korszerűsítésének megvalósítása nem öncél, hiszen a népgazdaság fejlődésének ütemére igen jelentősen kiható ágazat fejlesztéséről van szó. Közlekedésünk tervszerű és gazdaságos működése teszi lehetővé azt is nagymértékben, hogy termelőüzemeink termelése folyamatos legyen, és gazdaságosságukra is jelentősen kihat. Ezeknek előrebocsátása után a közlekedéspolitikai fejlesztési irányelveket támogatom. A fejlesztés programozásánál és a programok megvalósításánál azonban ismételten javaslom az intézkedő szerveknek a vasutakról szóló törvényjavaslat 12. §-ában előírtak szerinti együttes döntéseket és a megyei tanácsi szervek, valamint ezen felül alsóbb tanácsi vezetők meghallgatását. Egyetértek a vasúti teheráru-forgalom körzetesítésének céljaival, a kisforgalmú vasútvonalak megszüntetésével és forgalmuknak közúti forgalomra terelésével olyan formában, ha a végrehajtás során az intézkedéseket úgy ütemezik be, hogy az átszerelés feltételeit előzetesen biztosítják. Tehát, ha a körzeti pályaudvarok és felvevőállomások zavarmentesen el tudják látni megnövekedett feladataikat, az utak megfelelően kiépültek, a teher- és személyforgalom lebonyolításához elegendő járműpark áll rendelkezésre, ha a teher- és személyszállítás közúton történő lebonyolításával a szolgáltatást igénybe vevőket szállítási költségtöbblet nem terheli. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslatot a vasutakról, valamint annak indokolását az általam javasolt módosítás mellett, továbbá a magyar közlekedéspolitika koncepcióját az elmondott javaslatok figyelembevétele mellett magam és Békés megyei képviselőtársaim nevében elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Tóth Géza képviselőtársunk. TÓTH GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Megszoktuk már, de úgy érzem, nyugodtan hangsúlyozhatom, hogy ismét nagyjelentőségű napirend került a parlament elé megvitatásra. Jogos büszkeség tölti el most a közlekedési dolgozók 260 000-es táborát, hogy ügyével 120 év után először a legmagasabb szinten foglalkozunk. Nagy érdeklődéssel figyeli azonban ténykedésünket az egész ország, hiszen a közlekedéspolitika koncepciói nemcsak a közlekedési dolgozókat, hanem ilyen, vagy olyan formában, közvetve vagy közvetlenül valamennyi családot, közösséget érintenek ebben az országban. Ugyanúgy, mint a többi napirendnél, most is megnyugtató az a tudat, hogy mire az Országgyűlés elé került megvitatásra ez a téma, előzőleg széles körben megtárgyalták, amint azt a miniszter elvtárs is említette az előzőekben. A felszabadulás óta eltelt több mint húsz év nagyarányú fejlődése az iparban, a mezőgazdaságban, a nemzetközi munkamegosztásban nagymértékben növelte a közlekedés áruszállítási feladatait. A népgazdaság adott lehetőségeihez mérten nagy erőfeszítések történtek a közlekedés fejlesztésében. Az 1960-as évek elején a közlekedési kapacitások elégtelensége súlyos, a népgazdaságra is kiható károkat okozott. Az ennek felszámolására végrehajtott fejlesztés átmenetileg megoldotta a problémákat mennyiségileg, de minőségileg messze elmaradt a követelményektől. Ha csak ezeket a problémákat vesszük is figyelembe, látnunk kell, hogy szükséges egy 57*