Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1305 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1306 helyzetével, erőforrásaival, földrajzi viszonyaival, és kellő előrelátással ismerte fel a múlt század forradalmi-technikai eszközeinek a jelentőségét. Széchenyi közlekedési programja — amely a nemzeti függetlenségért, a polgári haladásért küzdő reformkorszak kimagasló szellemi hagyatéka —<. tartalmilag ma már a múlté. De javaslata és egész életműve ma is nagyszerű példája annak, hogy miként kell a közlekedés szerepét, jelentőségét az ország életében megítélni, és fejlesztését történelmi felelősséggel, tudományos alapossággal és .előrelátással meghatározni. Hazánkban — mint más országban is —, a múlt század második felében kialakult az a közlekedési rendszer, amely sajátos szintézisbe foglalta az akkor modern eszközöket, a gőzüzemi vasutat és a gőzhajózást, valamint a primitív fogatolt közúti közlekedést. Ebben a rendszerb>en a viszonylag - nagy sebességű teljesítőképes vasút, és a kiskapacitasú, rövid hatósugarú lófogatú jármű működtek együtt. Ez törvényszerűen vezetett egy kiterjedt, kis teherbírású és kis forgalmú helyi érdekű vasúthálózat kiépítéséhez, az egész vasúthálózaton sok kis vasúti állomás létesítéséhez, és ezzel a rövid állomástávolságok, a sűrű vonatmegállások rendszerének kialakulásához. A mi évszázadunkban, gyakorlatilag az első világháború után azonban a közutakon is beköszöntött az erőgépek korszaka, megjelentek a személy- és tehergépko'csik, a motorkerékpárok, az autóbuszok, és kezdetét vette a polgári repülés, kifejlődött a csővezetékes szállítás, megkezdődött a füstös, kormos, rossz hatásfokkal dolgozó gőzgépek felváltása a közlekedésben a, modern villamos- és Diesel-erőgépekkel. A mai ember számára azt jelenti ez, hogy egyfelől nagyszerű lehetőségeket kapott a sokkal gyorsabb, kényelmesebb, teljesítőképesebb közlekedés számára. Szinte azt mondhatjuk, hogy valóban legyőztük a földi távolságokat. A modern ember, a társadalom életritmusa, termelő munkájának, egész tevékenységének üteme hihetetlenül meggyorsult, kibontakozott a világméretű idegenforgalom. Másfelől azonban ez a rohamos közlekedéstechnikai fejlődés a problémák és gondok egész sorát vetette fel, külföldön épp úgy, mint hazánkban is. Magyarországon, amely kontinentális fekvésű ország, a személy- és áruforgalom főhordozója a vasút és a közút. Azok az ellent, mondások, amelyek a régi közlekedési rendszer kereteit egyre jobban feszítik, nálunk, de sok más országban is döntően a vasút és a közút viszonyában mutatkoznak meg. A mozgékony, gyors, a lovaskocsival össze sem hasonlíható kapacitású gépjármű egyrészt új, korszerű úthálózatot követel magának, másrészt új alapokra kell fektetni a vasúttal való együttműködését, a vasúti és a közúti közlekedés között a forgalmi feladatok megosztását is. Nyilvánvaló, hogy ezek konzekvenciáit le kell vonni a régi, lényegében még a múlt században kialakult vasúti és közúti hálózatok átalakítása tekintetében is. Ma, az autózás korszakában Magyarországon sincs és a jövőben még kevésbé lesz már szükség arra, hogy az utas, vagy az áru kizárólag és minden áron vasúton akarjon úti céljaihoz a legközelebb kerülni, mert hiszen a gépkocsi ötször-tízszer akkora távolságot tesz meg ugyanannyi idő alatt, mint régen a lovaskocsi. Ha más egyebet nem vennénk figyelembe, már ez is eléggé meggyőzhet arról, hogy a régi közlekedési rendszert hazánkban is fel kell váltania egy új, a kor szín vonalán álló és a jövő lehetőségeivel is számoló közlekedési rendszernek. Az átállás a régiről az újra persze nem megy máról holnapra ós sok nehézséggel is jár. A fejlett tőkés országokban a közlekedésnek ez az átrendeződése jórészt spontán folyamat, gyilkos verseny és egy sor (anarchikus jelenség kíséretében megy végbe, amiért a társadalom sokszor igen drága árat fizet, nem beszélve arról, hogy nem ritkán a közlekedés alapvető célja: az ember szolgálata is visszájára fordul. A közlekedés lehetetlenülése az utakon, a torlódások és a késedelmek, a lakosság nyugalmának, egészségének, sőt életének súlyos veszélyeztetése jelzik a szabályozatlan, spontán fejlődés hibáit, kinövéseit. Mi ezt nemcsak el akarjuk kerülni, de minden eszközünk és módunk is megvan rá, hogy a szocialista tervgazdaság keretei között a kellő előrelátással, az ország szükségleteinek és teherviselő képességének figyelembevételével, a lakosság érdekeit messzemenően szem előtt tartva jussunk el ahhoz az új, korszerű közlekedési rendszerhez, amelynek megteremtése ma az ország gazdaságpolitikájának, pártunk és kormányunk vezető, irányító tevékenységének egyik igen fontos része. Tisztelt Országgyűlés! A magyar közlekedés felszabadulás utáni fejlődése nem lehetett töretlen és arányos, abban — az 50-es évek kétségtelen gazdaságpolitikai hibái mellett — elsősorban a történelmi helyzet játszotta a főszerepet. A két világháború között — noha a közlekedéstechnikában akkor is voltak nemzetközileg elismert, úttörő eredményeink — országunk egész közlekedési rendszere távol állt attól, hogy korszerűnek lehetett volna nevezni. Ezt a közlekedési rendszert pusztította el a második világháború. Viszont a gyors újjáépítés során lényegében csak a háború előtti, elmaradott színvonalú közlekedési létesítményeket és eszközöket lehetett újra életrekelteni, majd továbbfejleszteni. Ennek ellenére sikerült a 60-as évek elejéig a gyors iparosítás miatt megtöbbszöröződött szállítási feladatokat lebonyolítani. A közlekedés eszközeinek teljes kihasználása, a közlekedés dolgozóinak az őszi csúcsforgalmak és a téli hófúvások idején való hősies helytállása mellett sem lehetett azonban a kimerített kapacitástartalékokat emberi munkával egészen ellensúlyozni. Közlekedésünk ezért az 1961—1964 évek közt egyre inkább állandósult kapacitáshiánnyal küzdött, és csak a legutóbbi esztendők során jutott a fejlesztésben odáig, hogy ma már általában eleget tudunk tenni a reánk háruló feladatoknak. Kérem, engedjék meg, hogy azokat az erőfeszítéseket, amelyeket közlekedésünk fejlesztése érdekében kifejtettünk, néhány jellemző adattal is illusztráljam. Ismeretes, hogy az országunk közlekedésé-