Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

.968. október 17-én, csütörtökön 1300 1299 Az Országgyűlés 17. ülése, 1 további kedvező változás, amire szükség lenne, amit az emberek várnak és örömmel üdvözölnének. / A kormánynak az a véleménye, hogy ezekben a kérdésekben nem visszafejlődni kell, hanem tovább kell fejlesztenünk az ellátottságot. Ezek közül talán egyet emelnék ki én is, amit Gáspár Sándor elvtárs említett, az anyasági segéllyel összefüggésben, amivel kapcsolatosan a Népszava cikksorozatot is közölt az elmúlt napokban, azzal a jeligével, hogy „még idejében szólunk". Arról van szó, hogy az anyasági segély egyik hatásaként rövidesen eljön az idő, amikor a két és fél évig otthon maradt mama mellett a gyermek elhelyezésére kellene sort keríteni óvodákban, és még nincs meg a többlet óvodai férőhely. Ezt tartom a legfontosabbnak, mert összefügg azzal a másik nagy kérdéssel, amit mindannyian örömmel üdvözlünk — figyelembe véve annak több oldalú hatását is — és erre hívom fel önmagunk figyelmét, hogy az ilyen szociális kérdések között elsősorban az óvoda-kapacitás bővítésévelj az óvodafejlesztéssel a kormánynak egy kicsit többet kell foglalkoznia, mint eddig. Több felszólaló elvtárs, köztük Horváth Sándorné elvtársnő és Gáspár elvtárs különösen, foglalkozott azzal, hogy a lakosság egésze vagy nagyobb része örült a reformnak, szívesen dolgozott a reform sikeréért és szívesen dolgozik nagyobb örömmel és munkakedvvel a reform teremtette új körülmények között. Megnyugodott most már a lakosság abban a vonatkozásban is. hogy az életszínvonalat nem veszélyezteti a reform, mert a tapasztalatok ezt bizonyítják. Azt hiszem, hogy további cselekedeteinkkel, a reform által is elősegítve további eredményeinkkel még nagyobb biztonságot és nyugalmat kell adnunk a lakosságnak, azért, hogy még jobb eredményeket tudjunk elérni. A mezőgazdasággal kapcsolatban; sokáig gondolkodtam, hogy kitérjek-e arra, amit Gajdos elvtárs említett. Tavaly a zárszóban kicsit éles hangon vitatkoztam vele s valahogy mérgemben még olyat is mondtam, hogy ha nem akarnak sertést tenyészteni az egész járásban, akkor elsősorban ők ne egyenek sertéshúst, s most azt mondta, „szeretjük a sertéshúst, ezért nem is mondtunk le annak fogyasztásáról". Ez helyes és az is helyes, hogy nem mondtak le a sertéstenyésztésről. Akkor nagyon fiatal miniszterelnök voltam, alig néhány hónapos, a reformért is nagyon lelkesedtem, és persze, a rendszerünk védelmét is mindig belekeverem ilyen kis kérdésekbe, hogy sertéshús van-e vagy nincs. A lakosság is bele szokta keverni, és ha sorba kell állni és hiába állnak sorba sertéshúsért, a rendszerről is mondanak valamilyen véleményt. Mindezek dolgoztak bennem, amikor a zárszóban ezt mondtam és még hozzátettem, el tudom képzelni, ha Csepelen ezt meghallják — de ugyanúgy a MÁVAG-ot vagy a Ganzot is mondhattam volna —, azt mondják, ez már a „reform szelleme", vagy azt, hogy lesz ennél roszszabb is. Ezt azért mondtam, mert nagyon akartam a reform sikerét, és a reformot attól féltettem, amitől félteni lehet igazában a rendszerünket is, ha alapjában bontják meg intézkedéseink vagy magatartásunk a munkás-paraszt szövetséget. Akkoriban — vissza kell emlékeznünk, nem is olyan régen volt — több oldalról fenyegetett ilyen veszély. Egyrészt az előző évben a felvásárlási árak emelése, annak nyomán a fogyasztói árak emelése, a későbbiekben a felvásárlási árak további emelése volt az, amiért félt a lakosság, hogy azt is követni fogja a fogyasztói áremelés. Akkor nem követte. Itt említem meg a parasztság felé tett intézkedéseket, amelyekről beszámoltam, és amit elhatároztunk a parlamentben a szociális kérdések közelítése vonatkozásában, ami egészen jól sikerült a munkás-paraszt életszínvonalban. Ezek okozhattak volna olyan bajt is, hogy a munkások vetik fel — ahogy sok helyen fel is vetették és magyaráznunk kellett —, nem arról van szó, hogy moist parasztország leszünk és a munkásokról megfeledkezünk. Nagyon örülök tehát, hogy a reform így sikerült, az állattenyésztésben az intézkedések jók voltak. Most más veszedelem fenyegette állattenyésztésünket. Én is szóltam róla, Gajdos elvtárs pedig a másik oldalát mondta el, hogy most sok van és nem akarják időben átvenni. Én azt mondhatom, hogy viszonylag van sok és tényleg kis türelem kell az átvételnél. Azért erőlködtünk, hogy takarmányt szerezzünk be és takarmányakciót szervezzünk, nehogy lemészárolják az állományt, különösen a szarvasmarha-tenyésztésben, hogy 100—150 ezerrel többet exportáljunk és jó legyen a fizetési mérleg. Annak örülünk, ha jó a fizetési mérleg, de nem olyan áron, hogy utána három évre tönkretesszük szarvasmarhatenyésztésünket. A másik kérdés a mezőgazdasággal kapcsolatban a melléküzemági tevékenység. Szeretném megjegyezni, örülök annak, amit ezzel kapcsolatban hallottam a képviselő elvtársaktól. A kormány is ösztönzi, hogy legyen melléküzemági tevékenység a tsz-ekben. Szerintem még nagyon sok tere van ennek. Másrészt óv attól, hogy meggondolatlanul, hebehurgyán rendezkedjenek be valamire, ahol egy fél évig tudnának valamilyen hiányt pótolni és utána ott maradna a nyakukon a megteremtett kapacitás, s nem tudnak mit kezdeni vele. Megfontoltan, okosan fejleszszék tovább a melléküzemági tevékenységet, sokszínűen, sokrétűen, tényleges szükségletet kielégítve és arra gondolva, hogy lehetőleg egészében lehessen foglalkoztatni a mezőgazdasági lakosságot, a tsz-ek tagságát. Még egy gazdasági kérdést érintenék a nyereséggel és a nyereségrészesedéssel kapcsolatban. A képviselő elvtársak egyetértettek azzal — hiszen megyéjükben, járásukban, vállalatuknál is ugyanazt látják —, amit az országosról elmondtam, hogy körülbelül 20 százalékkal több a nyereség az üzemeknél, mint amennyivel számoltak. És hozzáteszem, még több is volt bennük, csak már figyeltek arra, hogy több nyereség ne legyen, jövőre is maradjon stb. Ezzel\ összefüggésben azt is szeretném megmondani, hogy ebből a 20 százaléknál nagyobb nyereségből természetesen az államkasszába is több folyik be és több nyereség kerül kiosztásra is az üzemeknél. Ez a többletnyereség az üzemeknél kereken egymilliárd forinttal több lesz