Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1301 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1302 ez évben a múlt évi gazdálkodás alapján kifizetett nyereségnél, kereken egymilliárddal több lesz. Azt is hozzá kell tennünk; amikor beszámoltunk a költségvetésről, hogy ebben az évben is a múlt évi gazdálkodás alapján a tervezettnél, a számításba vettnél kereken 600 millióval többet fizettünk ki. Erre a 600 millióra, erre az alapra jön rá az egymilliárddal több nyereségkifizetés. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az életszínvonal tervezett mértékét kicsit túlteljesítjük az éves gazdálkodásnál. A következőkben a népi-nemzeti egységről szeretnék néhány szót mondani, mert több képviselő elvtárs foglalkozott ezzel a kérdéssel. Azt hiszem, igazunk van, amikor a jogos nemzeti büszkeség hangján szólunk azokról az eredményekről, amelyeket a szocializmus talaján a népinemzeti egység kikovácsolása terén 12 év alatt elértünk. Azt hiszem, jogosan vagyunk büszkék arra, hogy a Hazafias Népfrontba tömörülve igen sok az erő, népünk különféle rétegei dolgoznak egyazon cél érdekében, nem mindig ugyanazon a nyelven beszélve, de ez bennünket nem zavar, de a cél ugyanaz, amely vezeti őket: a szocialista, az igazán emberi társadalom felépítése. Horváth Richárd képviselő a beszámolóban nagyon szép, gazdag és biztató eredményeket fedezett fel, ahogy mondotta, amelyek mögött Ő is a népi-nemzeti egység — ahogy Ö kifejezte, a hivők és nem hivők közötti szövetségi politika — elveinek és gyakorlatának megvalósítását látja. Nem tudom olyan szépen kifejezni magam, mint Horváth Richárd, de nekem is körülbelül ugyanazok az érzéseim. Szerettem volna, ha beszéde végén kicsit bátrabban beszélt volna arról, amit csak éppen megemlített, arról, ami ezt az előbb mondottat zavarja. Idézem Öt: „meg kell szüntetni a még fellelhető megkülönböztetést a népi-nemzeti egység jegyében". És Pesta László képviselőre hivatkozom, aki azt mondta, ő úgy gondolja, ha hézagot látna és azt elmondaná, akkor nem haragudnának meg, még meg is dicsérnék, talán még a kormány elnöke is örülne neki. Én valóban úgy vagyok, hogy örülök, nem annak, hogy hézagot látunk, vagy hézag van, annak nem örülök, de ha már van, akkor örülök, ha nyíltan megmondják, hogy lehessen rajta segíteni, javítani. "Úgyhogy majd megkérem Horváth Richárd képviselőt is, hogy az itt fellelhető hézagról, helytelen megkülönböztetésről beszélgessünk, hogy javítani tudjunk rajta. Egyébként szeretnék néhány szót mondani Pesta László képviselő elvtárs felszólalásával kapcsolatban. Nagyon jól esett és igen megtisztelőnek tartom az összehasonlítást a kormány beszámolója és a párt 12 éves politikája között. Azt hiszem, ennél komolyabb dicséret kormánybeszámolót nem érhet; mintha azt mondják, hogy a beszámoló hangnemében is és különösen a kormány munkája eredményét illetően megfelel annak, amit a párt 12 év óta hirdet, és ezen belül elsősorban annak, hogy munkánk minden területen a néppel való kölcsönös bizalomra épül fel. Mások ugyanezt a gondolatot — legalábbis szerintem ugyanezt a gondolatot — úgy fejezték ki, hogy a beszámolót — az eredményeket is, valamint a beszámoló hangvételét — a IX. kongresszus határozatainak megfelelőnek tartották és arra figyelmeztettek, hogy ezen a vonalon haladjunk tovább. Ez számomra ugyanazt jelenti, mint a 12 év politikája, mert mély meggyőződésem szerint mindhárom kongresszusunk, bár négy évre határozta meg közvetlen feladatainkat, azonos elvi politikai alapokra épült. 12 év alatt semmi nagy cikcakkra nem volt szükség, és ez igen jó. Ilyen politika alapján dolgozni, ilyen politikai, vonalat képviselni az élet minden területén, azt hiszem, senkinek sem esik nehezére. Ismét mások ezt a gondolatmenetet úgy folytatták felszólalásukban, hogy a nép köréből vett hangokat idéztek, hogy egyesek félnek, hogy változni fog ez a politika, jön a „keménykéz" politikája stb. Más irányú népi vélemények is vannak, de mindezek a vélemények abszolút kisebbségben vannak. Ahogyan a felszólaló képviselő elvtársak is mondták és Pesta László képviselő elvtárs említette, az emberek az ő választókerületében úgy mondják: csak így folytatódjék, ne változzék meg a politikai vonal, a módszerek. Először is szeretném meggyőződésemet kifejezni, hogy pártunk politikája alapelveiben változatlan marad a következő években is. Nehezen tudom elképzelni, hogy más politikát képviselni tudnánk. Magamról legalább egyáltalán nem tudom elképzelni. De evvel a gondolattal összefüggésben, hogy csak így folytatódjék, ne változzék meg, eszembe jut az, hogy ugyanez a jelszó még tömegméretekben, mondhatni a tszparasztság túlnyomó többsége részéről elhangzott 1958-ban a tsz-átszervezés megindítása előtt: minden jól van, nagyon jó ez a Kádár-rendszer, csak maradjon így. Ebben az volt, hogy a tsz-t ne szervezzük. (Derültség.) Akkor is lényegében pozitív volt ez a vélemény. Ez az egy negatívum volt benne. Mi úgy gondoltuk, hogy a tsz-szervezés azt jelenti, hogy egész társadalmi rendszerünk előre megy, ők meg úgy fogták fel, hogy ők ott kapargatnak, majdcsak elkapargatnak valahogy, és jó ez a szocializmus így, ahogy van, csak azt ne csináljuk meg. Megcsináltuk és nagy öröm, hogy nem is olyan túl sok év után most már ilyen hang egyáltalán nincs. Ha a tsz-ről szó esik, még a gyenge tsz-ekben is arról beszélnek, hogyan lehet megerősíteni a tsz-t és nem arról, hogy megszűnjék a tsz, vagy nem kellett volna a tsz. Ez is mutatja többek között a népinemzeti egységet. Most a jelszó teljesen pozitív tartalmú, mert ahogyan Pesta elvtárs is mondotta, nem azt jelzi, hogy ez maradjon mindig; meg hogy mi vagyunk a béke szigete, és nem tudom mit mondogatnak az emberek, meg irkálnak rólunk újságírók máshol. Ez nem azt jelzi, hogy most itt minden csendes és nyugodt, semmi sem történik, ilyen állóvíz van, hanem éppen azt jelenti, hogy tele vagyunk reformgondolatokkal és az egyiket még végre sem hajtottuk, a másikat már elkezdjük. Nem tudom, a sorok között ki lehetett-e olvasni, de én igyekeztem jelezni, hogy már más ilyen gondolatok foglalkoztatnak