Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-14

1081 Az Országgyűlés 14. ülése, 1968. július 12-én, pénteken 1082 kereskedelmi vállalatok útján jutnak el, vagy nem jutnak el a termelővállalatokhoz, ahogyan ezt Vida elvtárs is említette. Egyébként több vállalat joggal panaszolja azt is, hogy nem tájé­koztatják az egyes piacok kedvező vagy kedve­zőtlen megítéléséről, és ezért értékesítési tervei, illetőleg megbízásai utólag kereskedelempoliti­kai okok miatt nem realizálódnak. Megítélésünk szerint a kohászat terén ma a belföldi vonatkozások az exportnál kedvezőb­ben alakulnak, és ezért mintegy 15 millió dollá­ros tőkésexportot bizonytalannak lehet tekin­teni. Ezért a tőkésexport teljesítése érdekében az érdekelt szervek folytassanak további vizs­gálatokat és tegyék meg a szükséges intézke­déseket. A kohó- és gépipari tárca egészében a lét­számnövekedés ellenére éppúgy jelentkeztek munkaerőgondok, mint ahogyan ez egyéb terü­leteken is elhangzott. Különösképpen a hajó­gyártás, az IKARUS, a csepeli kohászat terüle­tén mutatkozik nagymértékű munkaerőhiány. Ezen belül ki kell emelnünk még azt, hogy főleg Budapest területén az egyes szakmunká­sokban mutatkozó hiány mellett igen nagy problémát jelerit a segédmunkásokban jelent­kező hiány is, ami miatt a vállalatok gyakran szakképzett dolgozókkal kénytelenek olyan mun­kát végeztetni, amelyhez szakképzetlen munka­erő is elég lenne. Ezért érdemes foglalkozni az alábbi okokkal. A vállalatok jelenlegi anyagi érdekeltségi rendszere nem feltétlenül munka­erő- és létszámcsökkentésre, hanem az optimális létszám beállítására ösztönöz. A bérszínvonal­szabályozás rendszere fékezőleg hat a létszám­felesleg leépítésére is, és a vállalatok igyekeznek a megfelelő bérszintre beállni. A fentieket elő­segíti még az a körülmény is, hogy nagyszámú fiatal most lép munkába a demográfiai hullám következtében, ami miatt erős társadalmi nyo­más is jelentkezik a vállalatoknál a fiatalok munkába állításával kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a bérszínvonal sza­bályozó rendszere az élőmunkával való takaré­kosságra nem ösztönöz kielégítően, a vállalatok egy része mégis megfelelő intézkedéseket tett az anyagi ösztönzés fokozására, elsősorban a telje­sítménybérben rejlő lehetőségek kiaknázására. És azt is meg kell mondani, hogy a munkaerő, az átlagbér és a fiatalok foglalkoztatottsága vo­natkozásában véleményem szerint a legkomo­lyabb feladat most a vállalatok munkaszerve­zőire hárul, mert nem az a baj, hogy a fiatalo­kat az átlagbérszint tartása érdekében talán na­gyobb létszámban is felveszik, mint kell, ha­nem az a baj, hogy a kerítésen belüli létszám foglalkoztatottsága nincs biztosítva, s a munka­erő a termelés érdekében nincs mindig kihasz­nálva. Tudomásul kell venni azonban azt is, hogy a munkaerőhelyzet csak struktúraváltozás révén javítható gyorsan. Felállítandó termé­keink gazdasági hatékonyságának sorrendje. Ami gazdaságtalan, nyilván a sor' vége, azt im­portból, lehetőleg szocialista importból kell be­szerezni. Engedjék meg, hogy néhány szót mondjak vállalataink közérzetéről. Vállalataink jnegfele­lőnek tartják helyzetüket az önállóság, az ope­ratív vezetés, a vezetői döntés terén, korlátozva azonban csak a beruházás vonalán vannak — de vannak! Problémájuk elsősorban a rövid és kö­zép lejáratú hitelek engedélyezése terén van. Annak ellenére, hogy a reform bevezetése a be­ruházások bonyolítása vonatkozásában semmi­féle zökkenőt nem jelentett, mert amíg az 1968-as finanszírozási sort a bank összeállította, az azalatt az idő alatt átmenő beruházások költ­ségeit folyósította, azonban az 1968. január 1-én folyamatban volt beruházások befejezéséhez szükséges eszközök, mint ahogy azt Vályi elv­társ is elmondotta, a számítottnál magasabbak. Ezzel párhuzamosan számítani kell a vállalatok fejlesztési alapjainak is bizonyos növekedésére. E két tényező együttesen okozta a tárgyi évi beruházási tevékenység fő problémáit. A reform elvei és szabályozói változatlan­sága esetén a két tényező együttesen a beruhá­zási szint növelését teszi szükségessé, a növelés­nek azonban korlátai vannak a nemzeti jövede­lem alakulása, a beruházási piacon jelentkező hiányok és a tőkés fizetési mérleg további rom­lása következtében. A tervnek megfelelő mér­tékű, 1968. évi beruházási szint tartását több tényező nem teszi lehetővé. Ezek közül egyik az 1967-es váratlanul magas teljesítési szint, az 1968-ra tervezett beruházások magas szintje és a beruházási hitelekkel kapcsolatos feszültségek. Ugyanis az 1968. évi tervezett beruházási lehe­tőséghez viszonyítva, az 1967. évi tényleges teljesítés 11 százalékkal magasabb. A régi mechanizmus szerinti célcsoportok fi­gyelmen kívül hagyásával 406 darab érték fe­letti, megkezdett beruházás volt folyamatban ja­nuár 1-én. E beruházások teljes fejlesztési ösz­szegéből 52 milliárd forint már felhasználásra került, 61 milliárd forint még hátra van, s ebből 8 milliárd áthúzódik még 1970 utánra. A folya­matban volt egyedi nagy beruházásoknak az új mechanizmus körülményei közé való átültetése nem tette lehetővé a beruházások hatékonysági követelményeinek megnyugtató és teljes elbírá­lását. Csak arra lehetett szorítkozni, hogy ho­gyan alakul a beruházások nyomán elérhető jö­vedelmezőség. Az ebből a szempontból adódó kép nem eléggé kedvező, átlagosan mindössze 3 százalékos eszközarányos nyereséget terveztek a beruházásoknál. Az alacsony nyereség oka, hogy a beruhá­zások többsége az alapanyag-termelő ágazatokat érinti. A vállalati beruházások körében jelentős a költségemelkedés is. Ez főleg gépipari, egyéb vegyipari, hírközlési és építőanyag-ipari beruhá­zásoknál tapasztalható. A többletköltségek a vállalatokat terhelik. A mutatkozó költségnöve­kedések, valamint az egyedi nagy beruházások állami kölcsöntörlesztésének a tervezettnél ki­sebb volta következtében az állami költségvetés terhei magasabbak lettek a tervezettnél. Ez is mintegy 1,7 milliárdos többletköltséget jelent. A beruházások növekedése egyrészt tovább emelné a felhalmozási alap amúgy is magas arányát a nemzeti jövedelemben. Elkerülhetetlen másrészt, hogy a magasabb beruházási teljesítés, közvet­lenül a beruházás gépbeszerzései az üzembe he­lyezést köVető anyagfelhasználás formájában ne

Next

/
Thumbnails
Contents