Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-14

1077 Az Országgyűlés 14. ülése, 1968. július 12-én, pénteken 1078 esetben eredményesen. A termelőszövetkezeti gazdaságok területi szövetségek közvetítésével, egyre közelebb kerülnek egymáshoz és egy-egy területileg azonos probléma megoldását egyre inkább közösen konzultálják meg. Megélénkült az információszerzési kedv, jó tapasztalatokat a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szívesen adnak egymásnak és ezzel is elősegítik az élenjáró termelési módszerek minél gyorsabb elterjedését. Gondnak számít megyénkben, de azt hiszem, országosan is, a beruházások beindítása, kivitelezése. Az elmúlt évek során a termelőszövetkezeti beruházásokat központi rendelkezések, intézkedések határolták be, és a legtöbb esetben a termelőszövetkezetek gondját a tanácsi szervek rendezték.,. Most, az új rendszerben — őszintén meg kell mondanom — egy kicsit nehéz volt beleszokni. A termelőszövetkezeti vezetőknek gondot jelentett, hogy a tervezés megszervezésétől a bonyolításig minden gond az övék. Ez az év első hónapjaiban bizonyos zökkenőket jelentett, ezek a zökkenők azonban mind kevesebbek, és remélhetőleg hamarosan meg is szűnnek. Az új ártámogatási rendszer, amely a beruházásoknál a sertés- és szarvasmarhaprogram tekintetében kiemelt, sok termelőszövetkezetet beruházásainak megkezdésére, gyorsítására ösztönzött. Nemcsak azért, mert új, korszerű épületeket akar, hanem azért is, mert elsősorban a sertésépületek vonatkozásában az 1959—1960. évben épített szerfásrendszerek elavultak, javíthatatlanokká váltak. Ugyanakkor hazánkban több olyan épületrendszer üzemel, amely a mai technikai követelményeknek megfelel, s a benne termelt áruk költsége, minősége is kielégíti a mai piaci igényeket, azonban a beruházások gyors ütemű megvalósulásának több akadálya van. Az ártámogatási keret korlátozott. Hiába van meg a szükséges saját erő a mezőgazdasági szövetkezetek többségében. Ha megkapja a szövetkezet az engedélyt az építkezéshez, tehát megvan a saját erő mellett a dotáció is, nem tudja a szükséges építőanyagot beszerezni. A pénzügyminiszter elvtárs, Apró elvtárs is kihangsúlyozta, hogy az elkövetkezendő években, helyesebben az elkövetkezendő két évben a beruházásokat mérsékelni kell az ismert okok miatt. Mégis azt szeretném kérni, hogy az elkövetkezendő évek országos terveinek elkészítésekor, különösen a sertésprogram megvalósítására nagyobb segélyt kaphasson a mezőgazdaság, Ma már mindenki előtt ismert tény, hogy a korszerű épületekben korszerű technológiával felszerelt körülmények között nevelt még hagyományos sertésfajtáink is a fajlagos abrakfelhasználást egy kiló körüli mennyiséggel képesek javítani, nem is szólva az intenzív fajtákkal elért eredményekről, amelyek a jelenlegi országos 5 kiló körüli abrakfelhasználással szemben 1 kiló húst 3—3,5 kiló abrakból képesek előállítani. Itt kell megemlíteni, hogy jelenlegi abrakszükségletünket jelentős mennyiségű importtakarmányból tudjuk csak- biztosítani. Hitem .szerint, ha gyorsítani lehet a korszerű technika bevezetését, a jelenlegi importigény abrak tekintetében is lényegesen csökkenthető lenne. A gazdálkodó egységek, de egész népgazdaságunk számára sem lehet közömbös, hogy egy kiló sertéshús előállítása rövid időn belül 2—3 forinttal olcsóbb lehet-e. A felsorolt indokaim alapján tisztelettel kérem e kérdés mérlegelését, és a jövő évi költségvetésben hatásosabb segítséget kérek a mezőgazdasági üzemek számára. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslatot a magam részéről elfogadom, és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Inokai János képviselőtársunk következik felszólalásra. INOKAI JÁNOS: Kedves Képviselőtársaim! Az elhangzott hozzászólások során képviselőtársaim az új mechanizmusra való áttérés tapasztalatait és eredményeit széles körben ismertették mezőgazdasági, tanácsi, oktatási és külkereskedelmi vonatkozásaiban. Ügy érzem, a kép teljességéhez hozzátartozik az, hogy a népgazrdaságunkban jelentős szerepet betöltő kohó- és gépipar területéről is hasonló tájékoztatást kapjanak. Az új gazdasági mechanizmusra a Kohó- és Gépipari Minisztérium az elmúlt évek során fokozatosan felkészítette vállalatait. Részben a gazdasági eszközökkel való közvetett irányítás fokozottabb felhasználásával késztette a vállalatok vezetőit önállóbb, hatékonyabb gazdálkodásra, és ezzel egyidejűleg gondoskodott a vezetők szakmai felkészítéséről is. A törzsvezetői garnitúra rászánta az időt az új mechanizmusra való felkészülésre, és az eredmény jó. Külön siker, hogy a felkészítéssel kapcsolatban nem támadt űr a felső- és a középvezetők szintjében. Egynéhány vállalat öntevékenyen túlment a tárca segítségén is, és a felkészítéshez házi tanfolyamokat is szervezett. Ezzel is sikerült zökkenőmentesebbé és általánosabbá tenni az új mechanizmusra való áttérést. Külön meg kell említeni azt, hogy speciális tanfolyamokat tartottak a mérnökök kereskedelmi tevékenységre való felkészítésére. Ezért az átmenet jó volt, annak ellenére, hogy a statisztika januárban visszaesést mutatott, de ez természe

7 tes következménye volt az 1967-es esztendő erőltetett túlteljesítésének. Az első negyedévben még érvényesült a vállalatoknál a gyűjtögető szellem, és jelentkezett a felvásárlási hullám az anyagellátás terén. Külkereskedelmi szállítási kötelezettségeit a tárca teljesítette. Az önálló külkereskedelmi jog megadásával a vállalatokat közelebb hozták a külkereskedelmi piacokhoz, és anyagilag érdekeltté tették őket a termelésben. A kohászat terén a struktúra alapvetően megváltozott. Ennek következtében, valamint egyéb intézkedések hatásaként a vállalatok rátértek a rendelések tételes és programszerű teljesítésére, ami lehetővé tette az egyenletesebb anyagellátást. Ez és az egyéb szervezeti intézkedések folytán megjavult kooperáció tette lehetővé, hogy a gépipar termelési értékének több mint kétharmad részét